Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sz. Sipos Magdolna: A fa búcsúja
A nagy erejű nyári vihar váratlanul jött. Hirtelen egy villám csapott le az öreg fára, kettéhasítva vastag korhadó törzsét, megégetve elszáradt ágait. Alig tudott megkapaszkodni gyökereivel a földben, kétségbeesve dőlt el. Társai nem tudtak segíteni rajta. Nem háborgott, sőt megnyugtatta, hogy a fiatalabbaknak nem esett baja. A gyökerek még egy ideig táplálták a kétfelé szakadt törzset, lombkoronát. Ősszel a levelek lehullottak róla. A telet félálomban töltötte, alig-alig pislákolt már benne az élet. Tavaszra annyi ereje maradt, hogy egy pici ága megújult, levélbe borult. A folyóparton élt sok-sok évet. A nyár eleji dús eső okozta áradásnak még nem adta meg magát, de a szárazsággal már nem tudott megbirkózni. Eldőlt, egyetlen kis ágának levelei elszáradtak, csak annyi ideje maradt hátra, hogy társaitól elköszönjön.

„Szüleitekkel, nagyszüleitekkel nőttem fel, őket már kivágták rég az emberek. Nekem szerencsés élet jutott, láttalak cseperedni benneteket, ahogy a lehullott magjainkból kibúvó kis hajtások növekedtek. Ágainkkal egymásba kapaszkodva mennyi vihart, viszontagságot győztünk le közös erővel! Hála önti el szívemet, hogy e szép folyó partján születtem. Gyönyörködtem a szebbnél szebb kiránduló hajókban, uszályokban, amik a folyón lefelé könnyedén siklottak, felfelé pedig vontatottan haladtak, birkóztak az árral szemben. Örültem a vidám kirándulóknak, akik különösen hétvégén jöttek kipihenni fáradtságukat. Sokszor csoportosan érkeztek fiatalok biciklivel, éneküktől zengett az erdő, a rigók is füttyel köszöntek nekik. Láthattam, a kőzátonyról, a partról, vagy csónakból horgászókat. Mosolyogtam ujjongásukon, mikor jó kapásuk volt. Vaddisznó családok, szarvasok, nyulak hűsöltek forró nyári napokon lombkoronám alatt. Figyeltem, hogyan nevelik, gondozzák kicsinyeiket. Kisebb ágaimmal, leveleimmel óvtam, védtem a madarak fészkét, a kis fiókákat. Élmény volt nézni az apróságok első ügyetlen repülését!

Most már a jövőm kétféle lehet. Ha észrevesznek az emberek, elszállítanak, vastagabb ágaimmal, törzsemmel majd melegítem az ő otthonukat. Az is lehet, hogy itt maradhatok az erdőben. A napfény, a rovarok, az évszakok váltakozása hozzásegítenek az enyészethez. Lassan teljesen elkorhadok, visszakerülök a földbe, ahonnan elindult életem. Akkor majd gyökereitek táplálkozhatnak belőlem. Ne szomorkodjatok!”

2012. szeptember 24.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2012. szeptember 28. 16:14:01

Kedves Zsófi!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és olvastál. Nálunk az idén olyan szárazság volt, hogy már a fákat is locsolni kellett.
Minden növény míg élt, lélegzett, csak beszélni nem tudott. A fákat különösen kedvelem, és nagyon sajnálom, ha elpusztultat látok.
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. szeptember 28. 14:22:37

Kedves Titanil!

Biztosan érdekes lenne valóban, ha a növények beszélni tudnának. Egy fa is élete során egy helyben áll, mégis sok-sok dolgot lát, hall, tapasztal. Az öreg fát nagyon sajnáltam én is, de talán valóban visszakerül a földbe és a fiatal fákban tovább élhet. Sokszor elég, ha egy érzékeny lelkű ember, csak egy ilyet lát, máris elindítja a gondolatait.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

2952
bruxinelli - 2012. szeptember 27. 21:07:55

Nekem is nagyon fáj ha ilyet látok.
Én már arra is gondoltam , hogy lehet nem is a haszonnövényeimet kellene nyáron locsolni hanem a fákat, hogy ne pusztuljanak ki.
Szeretettel olvastalak, Zsófi.

1403
titanil - 2012. szeptember 27. 18:38:25

Kedves Zsuzsa!
A Duna mellett az erdőben sétálva láttam meg ezt a kettétört, eldőlt fát. Látszott, hogy a villám sújtott le rá. Bizony, ha a fák beszélni tudnának, elmesélnék még a szerelmesek csókját, a kis szigeteken sátrat verő kenusok tábortüzéről, életükről. Elmondanák, hogy láttak családokat, akik hetekig a folyó mellett sátrakban töltötték szabadságukat, és még sok mindent.
Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál!Smile
Sok szeretettel: Titanil

230
Torma Zsuzsanna - 2012. szeptember 27. 13:01:20

Kedves Magdolna!

Igen megható volt, ahogy az öreg fa búcsúzott a fiatal fáktól. Ha a fák beszélni tudnának, biztosan sokat tudnának mesélni nekünk, embereknek is.

Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.