Edwin Chat: Társkeresés.hu 18. Befejező rész
- Előbb a kávé, aztán a pohár? Ez jó, tetszik.- és csak szüntelenül nevettek tovább, mintha soha nem akarnák abbahagyni. Aztán Brandon elkomolyodott, de Scarlett még mindig nevetett.
- Ez szép, és jó, hogy foglalkozol velem, elnevetgélünk, de mi lesz a randevú után? Neked még nem késő, nem öregedtél annyit, mint én. Szállj ki, most még megteheted.- tanácsolta Brandon. – Nekem már mindegy, a saját érdekedben tedd, magadért.- Scarlett is elkomolyodott, nézte az idős férfit, és tudta, hogy nem fogad szót neki.
- Jó hogy emlékeztetsz. Szóval zárkózott, és gátlásos voltam. Nekem több idő kellett megismerkedni egy új osztálytárssal, vagy idegen emberrel, mint a többi korombeli gyereknek. Mint említettem, a házasságom rossz volt, véget is ért mindkettő, de akkor azt láttam helyes megoldásnak. És az elején minden rendben is volt, később, ahogy telt- múlt az idő, lett egyre rosszabb a házasélet. Nem feleségnek kellettem, csak cselédnek, rabszolgának. Nem éreztem nőnek magam, ha füttyentettek, ugranom kellett, az én érdekeimet, vágyaimat nem nézték, abszolút nem érdekeltem egyik férjemet sem. Tiszta ruha, tiszta lakás, meleg étel, erre kellettem, semmi másra. Ja, és persze, ha kanosak voltak, kielégíteni szexuális vágyaikat.- Scarlett elhallgatott, némán nézett maga elé, majd tekintetével végigpásztázta a főteret. Eközben Brandon egyfolytában figyelte, szinte pillanatról pillanatra látta, ahogy mesélés közben Scarlett is öregszik visszavonhatatlanul. Rájött, akárhányszor, és bárhogy kérheti, hogy fejezze be a mesélést, nem tudja lebeszélni róla. Mintha direkt, tudatosan hozzá akarna öregedni. De hogy tehet ilyet? Mindenféle fájdalom nélkül el tudja dobni a fiatalságát? Nem számol a következményekkel, vagy talán nem is érdekli? Minden bizonnyal nem érdekli, ha továbbra is, minden kérés ellenére újra és újra folytatja a mesélést. Brandon tudta, ő itt már tehetetlen, a nő sorsa, élete, a saját kezében van, és úgy rendelkezik vele, hogy meg akar öregedni. Ez a viselkedés, magatartás árulta el Brandonnak, hogy számára Scarlett az igazi társ. Más nő az első pillanatban ott hagyta volna a padnál, amint tudomására jutott volna, hogy az az öregember nem más, mint a személy, akivel a randevú meg lett beszélve. De Scarlett nem ilyen, ő nem csak nem hagyta ott, de hihetetlen, és érthetetlen módon fejébe vette, hogy hozzáöregszik Brandonhoz. Még egy ilyen nő a világon nincs.
- Miért csinálod ezt?- kérdezte kétségbe esetten.
- Hogy miért mesélek?- kérdezett vissza Scarlett. – Mert ismerkedünk, és szeretném, ha megismernél.
- Te is öregszel, ahogy mesélsz. Állj le, még nem késő talán. Találhatsz magadnak hozzád illő társat.- magyarázta Brandon.
- Hozzám illőt?- kérdezte a nő, és eltűnődött. Eszébe jutott egy régi rossz emlék, a második férjével. Újra végigfuttatta tekintetét a főtéren, majd a férfira nézett.
- Milyen társat? Aki nem akar gyereket? Lehet, hogy nem könnyű olyat találni.
- Ezt hogy érted?- lepődött meg Brandon. Scarlett csak egy mélyet sóhajtott, és úgy döntött, elmeséli ezt is.
- A második férjemmel szerettünk volna gyereket. Persze nem azonnal, hanem idővel. Meg akartuk teremteni a kényelmes, meleg, családi fészket, egy kis egzisztenciát. Rendben is volt minden, mindaddig, míg egyre többször ki nem maradt. Fontosabb lett neki minden, mint én. Ha szóvá tettem, egyre elvadultabb viták kerekedtek. A legutolsó vitánál telt be a pohár, amikor megütött, majd az agya úgy elborult, hogy meg is rugdalt. Nem tehettem semmit, csak annyit, hogy mindkét kézzel a fejemet védtem. Ő is inkább a testemet rugdalta, minek olyan következménye lett, amit egy életen át magammal cipelek.- Scarlett elhallgatott, érezhetően könnyeivel küszködött. Brandon elszörnyülködött a látványon, mert a nő ismét éveket öregedett, szinte percek alatt, és a történet is szíven ütötte, pedig még nincs vége.
- Ennek a brutális állatnak köszönhetően el kellett távolítani a méhemet, és még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. Szóval soha nem lehet gyerekem, tök mindegy, hogy öregszem, gondolom így fiatalon sem kellenék neked.
- Dehogynem.- szólt Brandon, és még a történet hatása alatt próbálta rendezni gondolatait, felfogni azt, amit hallott. Nem tudta elképzelni, hogy léteznek ilyen állatok a földön, és azt sem, hogy mi járhat a fejükben, mi gondolat vezérelheti őket. – Tudod, nekem nincs nő ideálom. Vagy tetszik valaki, vagy nem. És te tetszel, örülök, hogy itt vagy velem, és nem mentél haza, mikor megtudtad, hogy én vagyok ez az öregember. Kellemes társaság vagy, jó veled beszélgetni.- Scarlett szája a rossz emlékek ellenére is mosolyra húzódott, jól estek neki Brandon szavai, két férjétől soha nem hallott ilyeneket.
- Én is jól érzem magam veled. Nem csak az esti csetelések alkalmával volt jó, hanem most is az. Te jó ember vagy, és nem érdekel, hogy egy éjszaka alatt megöregedtél.
- Mit akarsz ezzel?- kérdezte tanácstalanul a férfi, és újra döbbenet ült az arcára, mert Scarlett még mindig öregedett folyamatosan. Valószínűleg az iménti történet következménye még mindig tart. Csodaszép haja már teljesen hófehér, arcán nincs olyan pont, ahol ne lenne ránc, bőre mindenhol megereszkedett, ráncosan lóg a tokáján, a szeme alatt, a fülénél, és kezén az ujjak is összeaszottakká váltak. Gyűrött homlokán hosszú, vízszintes vonalak mélyednek, egymással párhuzamosan.
- Öregedjünk meg együtt.- válaszolt, és egyre közelített Brandon felé. A férfi nem tudta, mit akar Scarlett, türelmesen kivárta, mi fog történni. A nő teljesen közel ért hozzá, és szájon csókolta. Utána már sokadszor, hosszasan nézték egymást, Brandon szeméből könny buggyant ki, és halovány mosoly jelent meg arcán. Scarlett is elmosolyodott. A romantikus jelenet pár másodpercig tartott, miből Brandon ocsúdott először.
- Megnézed az ajándékodat?- kérdezte, és már nyúlt is maga mellé, a kis papírtasakért, mely oldalain két kis kutyus díszelgett.
- Remélem tetszeni fog, bár már úgyis tudod, mi az.- és közben átnyújtotta. Scarlett örömmel vette el, és izgatottan bontotta ki. Már az ajándéktasak is tetszett neki, imádta az állatokat, főleg az ilyen kis cuki kutyákat. A pohár láttán alig jutott szóhoz.
- Ez gyönyörű.- véleményezte boldogan. Két férjétől soha semmit nem kapott. Semmiféle ünnepet nem tartottak meg, legalábbis Scarlettel nem. Kocsmában haverokkal igen. Minden tisztelete Brandoné volt, akivel ma találkozott először, de már többet kapott tőle, mint előző párjaitól. Újra odahajolt hozzá, és hálája jeléül egy nagy puszit nyomott a férfi arcára.
- Tetszik?- kérdezte Brandon.
- Igen, nagyon tetszik. Ez életem legszebb ajándéka.- felelt Scarlett nagy örömmel. Ő is maga mellé nyúlt, és táskájából elővette Brandon ajándékát.
- Ezt pedig te kapod tőlem.- mondta mosoly kíséretében. A férfi kíváncsian vette el, és nézte meg, mit is kapott. Ő is nagyon örült, de meghatotta az ajándék annyira, hogy sírni kezdett. Amit most kapott, akár a mai randevú szimbóluma is lehetne. Egy idős macipár, ülve egymásba karolva. Mindkettőn szemüveg van, a lány fején kendő, a fiúén kalap. Mintha Scarlett tudta, vagy megérezte volna, mi fog itt ma történni. Brandon meghatottan pityergett, és csak a fejét csóválta, mert nem tudta megköszönni a sírástól.
- Na jól van, ne itasd az egereket.- kérte a nő. Brandon köszönetképpen megszorította Scarlett kezét, mert még mindig nem tudott megszólalni. Annyira jól érezték magukat egymás társaságában, és úgy el voltak foglalva, észre sem vették, hogy egy legalább harminc főből álló társaság áll előttük félkörben, és nézik, hallgatják a nem mindennapi randevú eseményeit.
- Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.- préselte ki magából Brandon, és ő is egy puszival hálálta meg az ajándékot. – Nagyon aranyos kis párocska.
- Eredetileg kutyuspárt szerettem volna venni, de nem volt, csak maci.
Adtál nekik nevet?
- Igen. Brandon, és Scarlett.- válaszolt a nő.
- Ezek mi vagyunk?- kérdezte Brandon.
- Igen.- a válasz után vágyakozó szemekkel nézték egymást, és már mindketten tisztán érezték, hogy összeillenek. A hosszas pillantást vágyat oltó, édes csók követte, ami ezúttal már nem arcra ment, hanem szájra. A csók után Brandon szólalt meg.
- Köszönöm, hogy hozzám öregedtél.- s csak most kapták fel a fejüket, mert az őket csodáló kis tömeg tapsviharban tört ki. Scarlett, és Brandon szorosan egymás mellett ülve, kéz a kézben, meglepetten néztek végig az embereken, akik arcán őszinte mosoly tükröződött, és a taps szűnni nem akart. Néhányan éljeneztek, hallatszott egy „Gratulálunk”, majd egy „Sok boldogságot” kiabálás, melyek sorra ismétlődtek, mindig más szájából. Scarlett Brandon vállára hajtotta fejét, és mosolyogva nézte az embereket. Fiatalságát szinte pillanatok alatt elvesztette, mégis úgy érezte, soha nem volt olyan boldog, mint most. Érzelmeit nem tudta visszafojtani, de nem is bánta, hogy felszínre törnek, és halkan, folyamatosan nevetni kezdett. Annyira jól érzi itt, és most magát. Az öregség semmit nem számít, a szerelmet nem lehet, és nem is szabad korhoz kötni. Csak nézte a tömeget, nevetett, és a sok ember kitartóan állt, tapsolt, éljenzett, mintha az egyházi esketés végeztével ő és Brandon most jöttek volna ki a templomból. Boldogságban úszva, a férfi kézfejét simogatta, és azt szerette volna, hogy ez a délután soha ne múljon el. Egy érzés, ami már nagyon régen volt jelen, most megremegtette, gombócba rántotta gyomrát. Scarlett tudta, hogy ez nem más, mint a szerelem.
- Mit szólsz ehhez?- kérdezte párját úgy, hogy továbbra is a tömeget nézte.
- Megható.- válaszolt röviden a férfi.
- Olyan jó itt. Szeretlek.- szólt a nő. Ezen kicsit meglepődött Brandon, de ő sem maradt adós a vallomással.
- Én is szeretlek.
- Akkor jó.- nyugtázta Scarlett az embereket figyelve, de párjához beszélve.
Brandon öreg szívének sok volt, amit ma délután itt átélt, ismét végbement rajta az a folyamat, ami éjszaka, az öregedés, ezúttal csak lelkileg, testileg nem, rángatózások nélkül. Nagyon megviselte, hogy a csinos, bababőrű Scarlettből rövid idő alatt idős hölgy lett. Testi- lelki fájdalmait visszafojtva tűrte sorsát, hogy ne rontsa el Scarlett örömét, boldogságát. Ő is boldog, még ha fájdalmak gyötrik is, mert itt a nő testközelben, akiért teljesen odavan, akivel szeretik egymást, békében, boldogságban, szerelemben leélheti az életét. Kissé megszorította Scarlett kézfejét, majd engedett a szorításon, végül ujjai ellazultak.
A nő még mindig a boldogságban fürödve, egyfolytában nevetgélve, csillogó szemekkel nézte a tapsoló tömeget.
- Köszönjük szépen.- mondta nevetgélve a sok bekiabálásra, a jókívánságokra. Fejét felemelte Brandon válláról.
- Látod szívem, nem csak nekem szereztél örömet. És még attól féltél, hogy öregen majd egyedül maradsz. Ugye, hogy megérte találkozni?- kérdezte, de választ nem kapott.
- Drágám, mi a baj?- tette fel az újabb kérdést, de Brandon némán ülve, merev tekintettel nézett előre. Talán a tömeget, talán a mögöttük elterülő főteret nézhette, nem tudni.
- Brandon, szólalj már meg. Ez a sok ember itt minket ünnepel.- mondta Scarlett, de semmi reakció nem érkezett rá. A nő elkomolyodott, és a tömeg is elcsendesült.
- Szívem, mi a baj?- kérdezte, és Brandon élettelen teste az ölébe dőlt. Scarlett rögtön tudta, mi a helyzet, és kitört belőle a sírás. Brandon fejét simogatta, és a tömeg szoborrá dermedve, némán figyelte a történteket. Oly szép volt ez a pár este, és a ma délután Brandonnal, erre mondják azt, túl szép, hogy igaz legyen.
- Drágám, annyira szeretlek!- mondta Scarlett, simogatás közben. – Köszönök szépen minden pillanatot, amit egymással töltöttünk. Ez volt életem legcsodásabb napja, és az is marad, míg élek.- nem tudta folytatni beszédét, mert a tömeg egy újabb megható gesztussal lepte meg. Virágszálak kerültek elő, és hulltak a padra, és Scarlették lába elé. Most a virágeső hullt, szűnni nem akarva, és Scarlett nem tudta, hogy lehet még fokozni az érzelmeket, amit vadidegen emberek nemes gesztussal nyújtanak neki, és Brandonnak.
- Köszönjük szépen.- hálálkodott Brandon nevében is sírás közben. Előrehajolt, megcsókolta Brandon száját, majd a tömegre nézett, ahonnan még mindig hullottak a virágok.
- Kérem szépen, hívják a mentőket.
Mikor hazaért, belépett a házba, de teljesen üresnek érezte az egész világot. Menny, és pokol, jó, és rossz, minden szerepelt a mai napon. Meg akarta magát nézni a tükörben, de végül nem tette, teljesen mindegy már hogyan néz ki. Minden elveszett belőle, vágyak, életcélok, tervek. Egyetlen egy terve van már csak, és azt halaszthatatlanul végre is hajtja. Bement a szobába, bekapcsolta a számítógépet. Míg a rendszer felállt, kiment a konyhába, és ivott egy nagy pohár hideg vizet. Visszatérve leült a géphez, belépett a Társkeresés.hu oldalra, és megszüntette a regisztrációját.

Edwin Chat

2012. Március- Április.

VÉGE.
3336
Vladyslav Stanislav - 2012. november 09. 17:18:31

Én nem dicsérek ok nélkül senkit, hidd el. Valóban tetszett a történeted, az általam olvasott történetek között, ez rendhagyónak számított a különleges befejezésével. Ezelőtt három évig blogoltam, volt hogy hónapokig egyetlen hozzászólást sem kaptam, de mégis írtam, mivel nem másért hanem a magam kedvéért írok.

Vlady

2135
mami - 2012. november 09. 13:45:47

Kedves Edwin! Nekem most a faleveleket kéne gereblyézni, de alig vártam, hogy elolvassam a történeted befejező részét. Edwin! Ne szerénykedj! Ha nem lenne jó a történet akkor ennyi rész el sem olvastam volna.
További alkotói kedvet.
Szeretettel: Jártó Róza

48
Edwin Chat - 2012. november 08. 19:39:02

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott. Én nem tartozom az átlag HM tagok közé. Ezt úgy értem, hogy a negatív kritikát is elfogadom, nem kötelező magasztalni az írásaimat. A következő lényegesen rövidebb sorozat lesz, tapasztalatból tudom, kevés olvasással, nulla hozzászólással. Egyelőre annyit árulok el róla, hogy nem romantikus történet lesz. Nagyon nem.

Edwin.

3586
Belle Stanislav - 2012. november 08. 19:12:31

Kedves Edwin!

Én is csak csatlakozni tudok párom szavaihoz, lenyűgöző történetet alkottál. Már nem is tudom hányszor olvastam el, de egyre jobban átérzem mit érezhettek. Várom következő történeted. Sok sikert hozzá.

Üdvözlettel: Belle Stanislav

3336
Vladyslav Stanislav - 2012. november 08. 18:58:56

Kedves Edwin!

Itt a történeted végén, csak ismételni tudom magamat: Nagyszerű történetet írtál! Második olvasásra is megdöbbent és meglep a végjáték. Kíváncsian és türelmetlenül várom a következő történetedet.

Vlad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.