Bossányi Kálmán: Fiatal kor 10. fejezet. Temetés
Eugén a nevükhöz és a rangjukhoz méltóan szerette volna eltemetni Erzsébetet. Mivel nem voltak az egyház által összeadva, így ezt nem tudták összehozni. Így a temetés egy szerényebb ceremónia lett. Időjárás félig kegyes volt hozzájuk, mert a Napsütőt, az eső pedig eset. Eugén mankóval ment ki a temetőbe. Ez Eugén számára az út veszélyes volt, síkos. Így a menet lassan ment. Erzsébetet sokan kísérték el. A gyászszertartás is rövid volt. A sírnál egy pár percig a család, és a szolgák maradtak, hogy végső búcsút vegyenek Erzsébettől.
Amikor a koporsót a végső nyughelyére eresztették, akkor a gróf mankójával a sírhoz ment, hogy egy marék földet dobjon Erzsébet koporsójára, egyensúlyát elveszítette, és majd nem a sírba esett. Lánya, és fia szerencsére elkapták. Már kiértek temetőből, mikor Eugén megcsúszott. Szerencsére a szolgák, akik mellette voltak
Elkapták. Szép lassan talpra állították, a mankót a hóna alá helyzeték. Gróf mikor talpra állították remegett, ezt érezték a segítői is.
- Ez már a második, megcsúszása, rövid időn belül. Vigyázzon Édesapám!
- Tudom, leányom, és vigyázok.
Amikor e szót kimondta, egyik mankója kettétört. Majdnem a földre eset, csak a lélekjelenlétével, és a rutinjával tudta megtartani az egyensúlyát Eugén. Fél lábon ugrált egy kerítésig, ott megkapaszkodott.
- Jaj! Édesapám, mit csinált? Már megint, majdnem elesett.
- Semmit leányom, úgy látszik, hogy Erzsébet magához akar mindenáron hívni.
- Joachim, szólt Sándornak a hajtónak, hogy siessen haza, és hozza a hintót, hogy Édesapát haza tudjuk vinni.

Sándor félóra múlva visszaért, a nagyobb hintóval, melybe a hintó egyik felébe a szolgálok, másik felébe Eugén, és gyermekei helyezkedtek el. Mikor már mindenki helyet foglalt a Sándor elindult a Kúria felé.

Folyt köv...

Írta: Bossányi Kálmán Miklós
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.