Pataki Katalin: A kétoldalú halál
- Remélem, sikerült elrendezkedni a szállodai szobájukban?- az alig huszonéves hölgy, elégedetten néz körül a nagyteremben.
Öt kerek asztal körül 10-10 különböző korú nő és férfi ül. Uniós beszélgetésre invitálták őket. Tudományos módszereket bevetve folyik a beszélgetés.
Az előttünk lévő fekete táblán, gyakran cserélődnek a szavak, és a mondatok. Életbe vágóan fontos kérdésekre keresi a választ az unió fiatal csapata. Csűrik-csavarják a gondolatot, ami a jegyzőkönyvbe kerül rögzítésre: A Magyar Állampolgárok ezt szeretnék! Öt témakörben keresik a válaszokat, javaslatokat.
Az ország különböző területeiről érkezett emberek komolyan veszik a feladatukat. Ugyan ezen a napokon, további öt országban is keresik a válaszokat. Műholdas kapcsolatban láthatjuk a többieket.
Természetesen akadnak bólogató Jánosok, és tűzről pattant vitatkozók. A szellemi munka, nem könnyű munka! 13 órakor nagyot kordul a gyomrunk.
Mehetünk ebédelni. A látvány csodálatos annak, aki nem szokott hozzá az állófogadásokhoz, gazdag partikhoz. Tejszínes sütőtökpüré leves, karfiolleves gombával, babgulyás annak, aki azt választja. A tálcák sokasága töltött húsokat kínál, sült és rántott szeletek lapulnak egymáson. Amott színes sütemények sorakoznak, krémmel és gyümölccsel töltve, a tetejük díszesen koronázva. Fehéren terített asztalon, trópusi gyümölcsök, amelyeket soha nem láttunk, így a nevét se tudtuk. Üdítő italok kelletik magukat, több kávéból is lehet választani, tejjel, tejszínnel.
- Istenem hát így is lehet élni? Szívem szerint, fölhajtanám a terem négy sarkát, -mint egy batyut, - és ezt a sok-sok finomságot hazacipelném a vállamon. Eszembe nem jutna nyögdécselni alatta. Bűntudatom van minden falat után, amit lenyelek! A gyerekeim miért nem kaphatnak ebből a sok földi jóból? Nem is tudom, mikor ettek utoljára süteményt! Kiporciózom ezt a rengeteg ételt, hogy mennyi család ehetne belőle. Sok!
Azt nem tudom, hogy a többiek fejében mi jár, hiszen nagyon vegyes a társaság. Akad jómódú vállalkozó, és korgó gyomrú munkanélküli. Ismét visszatérünk a fekete táblák elé. Dolgozni, teljesíteni kell! Mondunk szavakat, mondatokat, és mégis más kerül rögzítésre. Egy különös lelki változásra lettem figyelmes: a jóllakott ember esze másként lát! Már nem olyan sötét a világ, mint reggel volt. Jönnek a fények a csalóka fények! Engedékenyebbek lettünk. Egyre gyakrabban a vitavezetők akarata érvényesült a jegyzőkönyvben. Estére eladtuk a lelkünket az ördögnek, úgy hogy észre sem vettük. Újabb hadsereget akartak létre hozatni, amelyet ellenünk is be lehet vetni, ha majdan engedetlenek leszünk. Azt már nem! Van elég fegyver a világban népirtásra! Erre a szóváltásra, mintha a többiek is magukhoz tértek volna. A hadsereg határozottan leszavazva! Bevándorlás- kivándorlás tőlünk a motyójával, mindenki odamehet, ahová a lába és az esze viszi. Amint elnézem magunkat, egy-két embert az esze nem visz sehová. A saját életéhez is buta. Ezeknek az embereknek életmentő szükségük van a szociálishálókra. A társadalomnak kell értük felelősséget vállalni, és segíteni a szerencsétleneken. Rohamosan emelkedik a munkanélküliek száma. A munkáját veszítette el, és nem a szíve dobbanását. Élni kell, de hogyan?!
Azt pontosan látom, hogy az unió és az átlagember között hatalmas a szakadék. Engem minden érdekel, hogy mi történik velem, és körülöttem. A szállodai szoba egyszerűen, és barátságos színekkel van berendezve. A kétszemélyes ágy olyan finom, és kényelmes, hogy semmit nem alszom…csaponganak a gondolataim. Jó volt zuhanyozni és a vízdíjjal nem foglalkozni. Minden gyönyörű, és hófehéren puha a törülköző. Nézem magam a tükörben…sokaknak természetes ez a világ. Ők biztosak abban, hogy holnap is kapnak reggelit. Másnap este 19 órakor egy előkelő étteremben invitáltak. Reggel leadtuk a rendelést, hogy mit szeretnénk vacsorázni. Estére már senki nem emlékezett a cifrán hangzó rendelésére. A pincérek hiába várták az útbaigazítást…gond egy szál se! Tegye oda, ahol nincs tányér. Mindenki egye azt, amit kapott! A villára tett első falatot a számhoz emelem hogy…ekkor valami különös dolog történik velem. Az iménti kép eltűnik a szemem elől. A távolból érkezik egy kedves hang.
- Juliska ébredjen! Hallja, amit mondok?-
A hűvös műtőben nagy az izgalom. A kedves beteg majdnem odalett. Gyors beavatkozásnak köszönheti az életét. Az altatóorvos a homlokáról töröli a verítéket. Az asszony szíve hirtelen, és váratlanul leállt. A műtét jól sikerült, semmi komplikáció, a varratok a helyükre kerültek. Azt hitték az orvosok, hogy végeztek…jöhet a következő beteg…mint egy gyártósoron.
-Doktor úr a monitor ismét életjelet mutat. A monitoron föl- leugrálnak a vonalak. Dolgozik a szív, pumpálja a vért. Sikerült az újra élesztés. Nem ment el, velünk maradt!- boldogan mosolyog Eszter szeme. A műtősnő int a beteg hordóknak, vihetik a megfigyelőbe az asszonyt.
-Pár perc múltán magához tér. Ilonka legyen mellette!- e szavakkal adja át a beteget. Kimerítő napok telnek. Kevés az orvos, a személyzet és a műtétekre jutó pénz. A kórházaknak profitot kell termelni. Eszter se látta már két napja a családját. Rengeteg a beteg!
- A beteget nem lehet két napnál tovább bent tartani. A zárójelentéssel együtt haza kell bocsátani.- adja ki az utasítást a Dr. Nemtehetek Mást
- Hová? Hiszen hajléktalan a szerencsétlen asszony! Meg fog HALNI, hiába volt, amit tettünk!- válaszol kétségbeesett hangon Eszter. Ismerte az adatokat, hiszen ő vette föl két nappal ez előtt.
- Sajnálom! Ezt mondjuk „kétoldalú halálnak”- az orvos a tenyerébe hajtja a fajét, és pihen…hiszen kattog már a betegágy kereke, amelyen a következő beteget tolják a műtő felé.

Írta: Pataki Katalin
2319
Pataki Glica - 2012. december 01. 07:51:04

Péter Köszönöm, hogy itt voltál. Igyekszem csiszolni a gondolataim, és a stílusom. A Pályázatok új irányokba terelgetnek! Az Olvasók több esetben is "mellém állnak!" Érdemes a különböző Irodalmi Portálokat látogatni...az eredmények "meglepőek!"
A korábbi munkáimat is a Figyelmedbe Ajánlom!
Üdvözlettel:Glica

2319
Pataki Glica - 2012. december 01. 07:45:44

Viola- Drága Violám örülök, hogy ismét felém jártál. Mint a hsz.-ból láthatod, ezt egy pályázatra küldtem...Kíváncsi voltam mások Véleményére is...Panaszra semmi okom! Máskor is fogok ilyen formában írni...téma az rengeteg!
Remélem, jól vagy?
Szeretettel:Glica

3234
PeterCz - 2012. november 29. 14:12:01

Gratulálok. Hatásos írásmódod van, és látszik a gyakorlatod is Smile Szépen megírt történet, emberközeli képek.
Köszönöm, hogy olvashattalak:
Péter

277
farkas viola - 2012. november 29. 05:06:10

Kedves Glica!
Egyik valóságból a másik, ellenkező helyzetbe, olyan hirtelenséggel dobtál be, hogy alig kapok levegőt.
Kitűnő írás, ráadásul rövid és velős.
Gratulálok szeretettel: Viola

2319
Pataki Glica - 2012. november 19. 09:43:50

titanil- Köszönöm, hogy egyszerre látod a gondokat, amelyekről írtam. Igyekeztem nem átesni a ló másik oldalára! A pályázat kordában tartotta a szavak mennyiségét....Egy egészen új lehetőséggel találkoztam. Az újságírástól egy fokkal magasabb szint. Ez a forma nagyon tetszik.
A korábbi történeteimben is igyekszem egy-egy problémára "világítani."
Köszönöm, hogy nálam is jártál.
Szeretettel:Glica

2319
Pataki Glica - 2012. november 19. 09:36:13

Katalinka- Tapasztalatom szerint a kórházakból Hiányzik egy bizonyos "szolgáltatás." Az idős betegek a kis házuk miatt aggódnak, nem járt e ott betörő?! A jószágok miatt is nyugtalanok. Ki ad enni a kutyáknak?!
A mentősök gyorsan dolgoznak....
Az étel az asztalon maradt a lábaskában, penész lakmározza a kenyeret. Nincs senki akit arra lehet kérni, hogy nézze meg a kis házat. A hajléktalanok, még ennél is keservesebb helyzetben tengődnek. (Rájuk csak szavazáskor van szükség!! )Nagyon sokan nem a saját betegségük miatt aggódnak. Majd ezt a problémát is a tollam hegyére teszem...
Kedves Katalin köszönöm a Látogatásod, és a Gondolataid.
Jó egészséget kívánok:Glica

2319
Pataki Glica - 2012. november 19. 09:21:00

Kedves Edwin- Örülök, hogy "érzed" a szavak erejét.
Ez a munkám egy Pályázatra született. Örülök, hogy találkoztam a Tárcanovella stílusával. Aktuális dolgok, szépírói eszközökkel bemutatva. Több mint egy újságírás!!!
A pályáztatókról is gyűjtöttem tapasztalatokat....a Zsűri az zsűri! Senki ne menjen a folyónak, ha nem Ő a Díjazott! Attól még értékes lehet a munkája. Szép visszajelzéseket kapok...Az Olvasóknak üzenetet hordoz az írásom.
Szeretettel:Glica

1403
titanil - 2012. november 17. 17:57:35

Kedves Katalin!
Érdeklődéssel olvastam történeted, amelyben nagyon valóságos dolgokról írsz, keretbe foglalva a munkanélküliséget, a hajléktalanokat, az orvoshiányt.
Gratulálok!
Szeretettel: Titanil

48
Edwin Chat - 2012. november 16. 16:01:59

Kedves Katalin!

Jól megírtad a történetet, nekem tetszik, érdeklődéssel olvastam. Nem is tudok mást mondani, így jó, ahogy van.

Üdv: Edwin.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.