Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: Sóvárgás
„Néha tele vagyok irigységgel. Gyakran megesik. Olykor dühvel, keserűséggel, magánnyal, de leginkább az irigységnek is azzal a formájával, amikor annyira vágyok valami után, hogy bármit megadnék érte. Sóvárgás? Talán. Nem a legszebb dolog, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Nincs olyan ember a világon, aki ne vágyna valami olyanra, ami lehetetlen. Ami az övé volt, de elengedte. Ami létezik, de sosem birtokolhatja. Mindenki vágyik valamire. Én időre vágyom... visszaforgatni az elmúlt hónapokat, újraélni a múltat, hogy más legyen a jelen. Túl nagy kérés.”
Egyszer olvastam egy gyászjelentést, mely, azóta is az agyamban kóvályog, mint egy elvesztett madártoll: „Ha az ember elveszti a szüleit, az árva. Ha az ember elveszti a társát, az özvegy. Ha az ember elveszti a gyermekét, arra nincs szó”. Nem lehet szavakkal elmondani azt az érzést, amikor az urnát leteszik a sírba, és benne van az életed értelme, hamuként. Semmivé válik a jövő, minden várakozás, a beteljesületlen remény, hogy felnevelted, learathatod a munkád gyümölcsét. Nem nézheted a boldogságát, mely téged is boldoggá tesz, nem drukkolhatsz a küzdelmeinek, nem dajkálhatod az unokád.
Nincs más vágyam, éjjel és nappal sóvárgok utána, nem akarok mást, csak visszafordítani az időt. Azt az időt szeretném megkapni, ami nem olyan rengeteg, talán csak egy órányi, azt, amikor az én szépséges lányom hazafelé karikázott, és egy elátkozott gyilkos megkívánta, és ezért elvette mindenét. Csak ez az óra kellene nekem, hogy megsemmisíthessem. Az életünk újra olyan lenne , mint régen, egyszerű, gondokkal teli, mindennapi, mint a többi emberé, ez lenne csak az én vágyam. Nem kellene minden fiatal férfira úgy néznem, hogy lehet, hogy ő….. Az is lehet, hogy már nem is volt fiatal. Az életemnek értelmet az igazság keresése ad, csak akkor halhatok becsülettel, ha megtalálom a gyilkosát. Megtalálom, mert nincs semmi, ami elkerülné a figyelmem, hittem eddig, de még nem tudom feladni. Ha valami csoda folytán, ily sok idő után előkerülne, vagy önként feladná magát, már nem adna megnyugvást meggyötört lelkemnek. Csak az álmaimban kapom meg az időt, és ott tovább éljük az életünk, a menyegzői táncot járjuk, és pelenkázom az unokám.
A valóság az, hogy esik az eső, hideg szél csap az arcomba, markolom a virágcsokrot, és a fejem lehajtva igyekezek minden nap a temető útján a sírod felé. A gyilkosod kilétét örök homály fedi, és soha nem birtokolhatom, azt az időt, mely visszaforgatná a kerekét, és visszaadná egy boldog jövő reményét.
Ui.: Rövid újsághír: A 22 éves Tompa Eszter holttestét 2003. szeptember 23-án reggel fedezték fel... Azóta sem a fegyvert, sem a gyilkost nem találták meg a rendőrök.

Jéga Szabó Ibolya
1403
titanil - 2012. november 25. 14:44:24

Kedves Ibolya!
Egy rövid újsághír alapján egy nagyon szomorú, érzelemdús történetet írtál. Arra nincs szó, mit érezhet egy anya, aki ily módon veszíti el gyerekét.
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Titanil

686
T Pandur Judit - 2012. november 24. 01:51:38

Kedves Ibolya!
Most jól megleptél! A "Sóvárgás" cím alapján valami egészen mást vártam!
Nagyon szépen írtad meg, hogy aki a gyermekét veszíti el, az úgy érzi, hogy a jövőjét, a jövőjének az értelmét veszítette el. A gyermek halálának bekövetkeztekor a szülő úgy érzi, nincs gyógyír a fájdalomra, és gyakran gyötrődik azon, hogy miért nem inkább őt ragadta el a halál. Ha a gyermek erőszakos halált hal, még szörnyűbb ez az érzés.
Nem csodálom, hogy szeretné visszaforgatni a szülő az idő kerekét, és megváltoztatni azt, ami történt. Nagyon jól ábrázoltad a gyermek hiányát.

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.