Edwin Chat: Psychojárat 5. rész
Az ellenőr nem a támadó férfi kezeivel volt elfoglalva, hanem azzal, hogy a derekára rögzített gázsprayt elő tudja halászni. Szuszogó torokkal, vöröslő fejjel kotorászott, amit a férfiutas nem vett észre, annyira koncentrált, hogy ezt a pszichopatát minél előbb átküldje a másvilágra.
A két nő újra megpróbálkozott letámadni a sofőrt, de ekkor Diana a fékbe taposott, és a menekülni vágyó két személy tehetetlenül dülöngélve, mint a kuglibábuk, beborultak a másik oldal ülései közé. Amint ez megtörtént, Diana újra gyorsítani kezdett, és mosolyogva vette tudomásul, hogy ezzel a taktikával, a hirtelen fékezéssel, gyorsítással vissza tud verni minden támadó próbálkozást.
A férfi felüvöltve két kézzel a szemeihez kapott, mikor Milán arcába permetezte a könnygázt. Innentől az utasok minden reménye elszállt, hamar visszaállt a rend, ahol a sofőr és az ellenőr az úr, az utasok pedig foglyok. Most Milán kapta el a férfi nyakát, letolta magáról, és felállt. Egy erős mozdulattal a szemközti ülésekre lökte, a sérült utas ismét feljajdult, de még mindig a szemeit dörzsölgette.
- Na, kérem szépen!- kezdte mondókáját az ellenőr. – Csak a miheztartás végett, szeretnék pár dolgot tisztázni! Először is, még egy ilyen lázadás, és mindenkit kinyírok! Másodszor, lapuljatok mélyen, mint szar a gazban, bár a sorsotokon ez már úgysem változtat! És végül, ezentúl úgy viselkedjetek, hogy észre se vegyem, hogy itt vagytok! Világos?- a két nő némán, igenlően bólogatott, a férfi még mindig szenvedett a gázspraytől. Az ellenőr, hogy mondandójának nyomatékot adjon, lássák az utasok, hogy nem viccel, elkapta a szenvedő férfit, és a másik fülcimpáját is kilyukasztotta. Újra üvöltés töltötte be a troli légterét, és a sebesült utas fájdalmasan fetrengett az üléseken. Ez volt a kegyelemdöfés, ekkor döbbentek rá mindhárman, hogy nem tehetnek semmit, ők foglyok, és nem törhetnek ki, menekülésre nincs mód. Tehetetlenül törődtek bele kegyetlen sorsukba, és várták, mi lesz ennek az egésznek a vége.
A troli tartva a sebességet, vígan siklott a hosszú, egyenes földúton. A két kitaposott keréknyom között gaz zöldellt. Érdekes módon, itt csaknem száraz volt minden. Nehéz elképzelni, hogy néhányszáz méterrel, pár kilométerrel arrébb özönvízszerű zivatar volt, itt meg szinte semmi. Az eső itt már nem esett, az égi morajlások is megszűntek, a villámok is csak néha mutatták meg magukat. Ahogy haladtak befelé az erdőbe, egyre több lett a varjú. Ijedten röppentek fel az útról a troli közeledtével, de a fák ágain, tetejein is szép számmal volt belőlük. Ha mind felszállna egyszerre, nem kétséges, hogy befeketítenék az eget. Egyre több szárnyas, és egyre hangosabban kezdtek károgni, amint meglátták a járművet utasaival. Megszállták, a tetejére telepedtek, amik nem fértek már rá, azok repülve kísérték. Diana mosolygott, és csatlakozott hozzá az ellenőr is. Jókedvűen néztek egymásra, tudták, nem sokára célhoz érnek. Már nem ez az első járat, amit ide fuvaroznak, és nem is az utolsó. Amint végeznek, ha leszállították a rakományt, fordulnak is vissza a következő fuvarért.
Az utasok közül a fiatal nő bepánikolt a rengeteg varjú láttán. Ijedten nézett hol ide, hol oda, de akármerre is kapta tekintetét, mindenhol csak varjakat látott. Egyre többet, és többet. Számuk egyre csak nőt, amint haladtak befelé az erdő mélyére. Úgy gondolta, már úgyis mindegy, helyzetük rosszabb nem lehet, hát tévedett, csak ezt ekkor még nem tudta. Vett magán annyi bátorságot, hogy megkérdezze az ellenőrt.
- Hova visznek minket? Mi lesz velünk?- hangjában félelem, és kétségbe esés vegyesen kavargott. Érezni lehetett, hogy mindjárt elsírja magát. Milán mosolyogva fordult az utasok felé. Közben a férfinak is, úgy ahogy rendbe jöttek a szemei, felülve figyelt a két nővel együtt, és várta a magyarázatot.
- Kedves utasaink! Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket, a viszonylat úticéljáról. Mint észrevették, a Palota- Jázminkert nem a végállomásra ment. Végül is oda megy, de egy másik végállomásra, és ez olyan állomás, hogy tényleg a vég lesz. Mint ahogy az útvonal, és a végállomás, úgy a járatnév is megváltozott, de ügyeltünk arra, hogy az eredeti járatnév rövidítését megtartva, a PJ-t, így találtuk ki a Palota- Jázminkert helyett a Psychojárat nevet. Felesleges aggódniuk, nemsokára vége lesz mindennek, hamarosan célba érünk. Kérem, ügyeljenek a holmijaikra, mert a járaton felejtett értékekért felelősséget nem vállalunk.- jegyezte meg epésen, szemtelen mosollyal, és ezzel be is fejezte mondókáját. A sofőrnőhöz fordult.
- Na, milyen voltam?
- Profi.- dicsérte Diana. – Odanézz!- mutatott előre a nő. – Már látni a tisztást, nemsokára ott vagyunk.
- Épp ideje.- felelt Milán. – Már unom. Elég problémás volt ez a rakomány.- panaszkodott, de fél szemét az utasokon tartotta, nehogy újra meglepetés érje őt, és csinos kolléganőjét. Percekig csendben haladtak, Diana az utat nézte, Milán az utasokat, az utasok pedig magukba roskadva, lelkileg összetörve, némán, lehorgasztott fejjel nézték a padlót. Aztán meglepődötten, összerezzenve kapták fel tekintetüket, Milán hangja hallatára.
- Kedves utasaink! Az imént valamint kifelejtettem a mondandómból. Ne higgyék, hogy mi olyan rossz emberek vagyunk. Nemes célért tesszük azt, amit teszünk. Egy állatvédő szervezet tagjai vagyunk, amely elesett, segítségre szoruló állatokon, a mi esetünkben madarakon, azon belül is varjakon segít. Ezért látják kint azt a rengeteg varjút. Közülük rengeteg sérült, nincs szárnya, vagy csonka a csőre, önálló ellátásra képtelen. Az erdő azon részén tanyáznak, ahol a talaj köves, sziklás, így még annyi esélyük sincs, hogy a földből némi rovart, férget kaparásszanak maguknak. Még egészségesen sem, nemhogy ilyen nyomorék alkattal. Ezért vagyunk mi, hogy segítsünk rajtuk. A hallottak megítélését önökre bízom. A többi legyen meglepetés.- a szöveg befejezésével ismét a sofőrhöz fordult, és most kérdés nélkül kapta a véleményt.
- Egyre jobb vagy.- mosolygott Diana. – Szóvivőnek kellene lenned.
- Előttem az élet, még bármi megtörténhet.- mondta Milán, és mindketten hangosan felnevettek.
Diana rágyújtott, és megkínálta társát is, amit az el is fogadott. Ezt az óvatlan pillanatot használta ki a sebesült férfi. Milán szavaiból nagyon rosszra következtetett, és nem akart itt, és így elpusztulni, ezért még egyszer utoljára, esélyt adva a menekülésnek, támadásba lendült. Amennyire tudott, felgyorsított azon a pár méteren, ami kettejük között volt, és a vezetőfülke ajtajában álló ellenőrt nekipréselte az első szélvédőnek. Milán azonnal a derekánál kezdett matatni, de az utas most figyelmesebb volt. Sikerült néhány ökölcsapást bevinni kínzója képébe, és vad dulakodás vette kezdetét. Ezen a két nő is felbátorodott, de nem tudtak hozzáférni Dianához, mert a két férfi pont a vezetőfülke ajtajában küzdött. A sofőr se tudott sokat tenni, csak annyit, hogy újra padlóig nyomta a pedált, hogy minél előbb a tisztásra érjenek.
- Megdöglesz!- préselte ki magából a sebesült férfi. Az ellenőr válasza erre csak vad zihálás volt. Dagadt, tunya teste hamar kifáradt a dulakodásban, ellenben az utassal, aki normál testalkatú, és talán rendszeresen sportol, valószínűleg káros szenvedélye sincs, így jobban bírta szusszal a küzdelmet. Diana látta, hogy baj van, főleg akkor, mikor a két nő is Milánnak esett. Most nem fékezhetett hirtelen, mert akkor fenn áll a veszély, hogy az ellenőr is komolyabban megsérül, így hát kitartóan nyomta a pedált, és reménykedett, hogy időben a tisztásra érnek. Milán csak védekezett, igyekezett minél több ütést hárítani, és talpon maradni. Minden erejével, idegszálaival arra összpontosított, hogy a vezetőfülke ajtajában maradva védje kolléganőjét, nehogy őt is meg tudják támadni, mert akkor vége mindennek.
Csak pár száz méter, és pár perc választotta el őket a tisztástól, a végállomástól, de Dianának, és Milánnak ez örökkévalóságnak tűnt. Az ellenőr hősiesen állta a sarat, tűrte a fájdalmat, egyre több sebből vérzett. Az utasok fáradhatatlanul ütötték- verték, ahol érték, és minden egyes ütés, ami Milán testére betalált, növelte bennük a reményt, hogy igen, most végre sikerül megmenekülni.

Folyt.köv.

Írta: Edwin Chat
696
marcsi - 2012. november 26. 23:13:19

Kedves Edwin!

Érdeklődve várom az utolsó részt.

Szeretettel: Marcsi

48
Edwin Chat - 2012. november 26. 20:33:41

Hello Vlady!

Csütörtökön olvashatod az utolsó részt. Köszönöm, hogy itt jártál.

Üdv: Edwin.

3336
Vladyslav Stanislav - 2012. november 26. 11:12:12

Kedves Edwin!

Izgatottan várom a finálét!

Vlady

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.