Fehérvári Zsófia: Tárlaton
A már előre kiszemelt képhez, mint az egy helyből szétröppenő madárraj közeledik áldozatához, úgy veszi szemének birtokába mindegyik festményt a látogató. Madáréhségével boncolgatja a színeket, árnyalatokat; a témát apró ízekre szedi. Nézegeti.
Magáról megfeledkezve, egybeolvad gondolata a festő érzés világával, s már szinte nem is ő az! Az azonosulás oly meglepő. Csend lapul a teremben, félhomályba bújnak a fények.
Vannak képek, amelyhez többször visszatérnek, mert vonzó a hatásuk s a látványok szívekig érnek. Ilyenkor csak a szívek zenélnek, mint a festőnek, amikor odaül festeni a képet:
A vászonról az alakok szinte kilépnek, megelevenedik a mozdulat, a szemük beszélni kezd, a környezet amelyben élnek, befogadja őket.
Megszületik a teremtő alkotás. Ilyenkor a festőhöz szólni nem lehet, ha mégis, a szó nem talál fogantatásra, a külvilágtól magát elzárja.
Ebben a légies világban már nem gondol másra, csak arra, a színek hogyan hassanak egymásra, csillogjanak a fények, és helyet cseréljenek a játékos árnyak.

Írta: Fehérvári Zsófia
2952
bruxinelli - 2012. december 07. 14:09:36

Kedves Zsuzsa !
Köszönöm kedves szavaid és örülök, hogy tettszett
a novellám.
Szeretettel Zsófi.

230
Torma Zsuzsanna - 2012. december 07. 13:37:56

Kedves Zsófia!

Egyetértek az előttem szólók véleményével, azt már nem szándékozom megismételni!
Szép hasonlattal kezded, majd szinte élővé teszed a látottakat a megszemélyesítésekkel!
Nekem is tetszett!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

2952
bruxinelli - 2012. december 04. 17:39:45

Kedves Judit !
Örülök, hogy véleményezted, rövid kis pillanatról szóló írásomat. Köszönöm, hogy a képeimre is szakítottál időt és tetszik neked. Az első gondolatom nekem is az
volt :fogadtatásra, de valamiért mégis átírtam.
Természetesen ha megfelelő szövegkörnyezetbe helyezzük őket, feltűnik a jelentésbeli különbség.
Köszönöm figyelmedet,Zsófi

686
T Pandur Judit - 2012. december 01. 18:19:48

Kedves Zsófi!

Szinte képszerűen írtad meg a jó festmények erőterét, amelyek szinte vonzzák magukhoz a nézőket.
Az alkotás folyamatába is bepillantást engedtél, ahogy az alkotó szinte a saját lelkét átadja a készülő műnek.
Élmény volt olvasni ezt az írásodat, ahogy élmény nézni a képeidet is!

Judit

Csak egy apróság: "a szó nem talál fogantatásra" helyett én jobbnak érezném a szituáció leírásához a "a szó nem talál fogadtatásra"

2952
bruxinelli - 2012. november 29. 12:08:54

Kedves Titanil!
Örülök, hogy átérzed írásom mondanivalóját.
Köszönöm , hogy itt jártál, szeretettel, Zsófi

1403
titanil - 2012. november 28. 12:56:27

Kedves Zsófi!
Nagyon élethűen tártad elénk a festmények nézegetésekor előjövő érzéseinket. Szinte nem is észleljük a körülöttünk lévő világot, csak maga a kép érdekel bennünket, sőt utána is hatással van ránk.
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

2952
bruxinelli - 2012. november 27. 20:03:13

Köszönöm hozzászólásod, Kedves Ida .
De van tovább ! Ahány kép annyi személyiség mutatkozik meg a látogatóban és a festőben egyaránt . A festő amikorra létrehozta az alkotást a látogató amikorra végig böngészi a tárlatot, felébred abból az álomvilágból ahol nem érez bánatot, szomorúságot és egyéb gyarló emberi érzéseket.
Szeretettel, Zsófi

2678
Emperor - 2012. november 27. 19:29:34

Kedves Zsófi!
Egy szösszenet csupán, arról, hogyan elevenedik meg a kép a festő ecsetjét követve, majd a néző szeme előtt hogyan bontakozik ki.
Szinte sajnálom, hogy nincs tovább... Szép, nagyon!
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.