Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

HM Közös: Az APA...
Anyja beteg, fekszik régen. Sajnos a sok mosás, lúgos víz, kikezdte tüdejét. De menni kellet nem volt pénzkereső. Apja ha néha betántorgott a vizes pince lakásba hol éltek, csak ordibált, felfalta még azt a kis ételt is, amit anyja haza hozott. Néha kapott az úrnőtől egy kis ételmaradékot. Azon osztoztak meg a gyerekek. Hárman voltak, ő Zsuzsa a legnagyobb. Meg a két kicsi fiú. Anyjuk meg ő, sokszor nem is ettek. Nézték a két apróságot, ahogy teli szájjal tömik magukba a más kidobott maradékát. Nekik ez mennyei étel volt. Mert bizony több olyan este volt, amikor csak száraz kenyér került az asztalra. Teának nevezett meleg vízzel. Ezen az estén még rosszabb volt a helyzet. Anya ágynak esett. Lázas volt köhögött. Pedig menni kellett volna mosni. Zsuzsa megrakta ócska kis kályhájukat. Anyját betakargatta a két kicsit mellé ültette, és elindult. Az úrnő nem örült a cserének.
- Ványadtka vagy. Nem bírod a mosást. – mondta, de Zsuzsa addig könyörgött, míg engedett, hiszen a szennyes sem várhat.
Nekifogott. Délre már alig állt a lábán. Éhes volt. Ami kis kenyér volt, otthon hagyta a gyerekeknek. Kezét vörösre marta a lúg. Lassan telt az idő. A sok ruha lassan, de elfogyott keze alól. Míg ő teregetett, az asszonyság egy kis pakkot készített.
- Vidd haza, majd megeszitek. Lassan haladt a kihalt utcán. Alig bírta magát vonszolni. De már a házuk közelébe felfigyelt a ricsajra. Tudta, apjuk megint tiszteletét tette a családnál. Úgy is volt, de most nem egyedül jött. Két haverját is magával hozta.
Zsuzsa belépett. Orrát megcsapta az ital és a cigaretta erős szaga. Anyja szegény az ágyban köhögött, fuldokolva. A gyerekek elbújtak a paplan alatt. Kiszedte őket kezükbe adott egy kis enni valót, s anyjához ment. Felültette, megtörölgette izzadt homlokát, megitatta. Megpróbált egy kis ételt adni neki, de a lázas beteg asszony csak ivott és eldőlt az ágyon.
Ekkor megszólalt az egyik részeg alak.
- Te Pesta! Ez a jány jó lenne már az utcára. Sok jó pénzt hozna a házhoz.
Zsuzsa rémülten hallgatott s nézett apjára aki igen csak mustrálgatni kezdte…

- Igazad van komám. Úgysem látom semmi hasznát itthon. Csak fogyassza a kenyeret.
Ezzel magához intette a rémült leányt. Zsuzsa ment mintha álomban lenne. Nem akarta elhinni, hogy saját apja akarja az utcára küldeni. Hallott már az ott élő leányokról. Kis szívét félelem járta át. Hiszen még gyerek. El sem tudta képzelni mi lesz vele, ha apja rákényszeríti akaratát. Odament, a részeg férfiak körbe forgatták, tapogatták.
- Jó lesz. Bár soványka, de majd megerősödik a munkába - mondták és idétlen röhögésbe kezdtek.
- Már csak ruha kéne neki, mert így rá se néz senki - mondta az egyik, s elment. De nem sokára visszatért, mindenféle cifra ruhákkal a karján. A leány elé lökte.
- Próbáld fel őket! - parancsolt rá az apja.
Zsuzsa csak állt, nem akart a részeg emberek előtt levetkőzni. De nem tartott sokáig bénultsága. Az egyik cimbora hozzá lépett, letépte ócska kis rongyait. Ott állt egy száll bugyiban a nyálukat csorgató szemetek előtt.
- Te! Ez még szűz lehet - ordította a fiatalabb férfi.
- Na ná! Ajánlom neki, mert agyon verem - mondta az apa.
Ez újabb ötletet adott a bandának.
- El kell adni. Tudok olyan embert aki jól megfizet az ilyen friss csibékért…

Néhány óra alatt megszervezték a légyottot, ez idő alatt a lányt az apja egyik barátjának lakására vitték, és egy szobába bezárták. Nem volt nehéz a megfelelő körökben vásárlót keríteni a lány szüzességére, sőt a nagy érdeklődés miatt még rögtönzött árverést is tartottak egy lebujban.
Az árverést egy lecsúszott nemes úr nyerte, aki korábban elismert tagja volt a városi elitnek, de az ördög bibliája, a kártya - mindenét elvette, vagyonát, családját, és a címét is. Csak kevéske életjáradékból éldegélt, amit gazdag testvéreitől kapott, ám ezt a pénzt is jószerivel elkártyázta, vagy nőkre költötte. Bár minden pénzét odaadta a férfinak, de egy ártatlan leányzó megrontása tűzbe hozta őt is.
Izgatottan követte a szesztől bűzlő alakot, egy rozoga, bedeszkázott ablakú házhoz. Mosolyogva nyitott be a bezárt szobába, ahol Zsuzsa az egyik sarokba húzódva zokogott.
- Miért sírsz Zsuzsi? -kérdezte az úr.
Zsuzsa felnézett, és látta, hogy ki áll mögötte. Sírást abba hagyta, megtörülte szemeit a kezével.
- Zsuzsa, ne sírj, ha valami bánt szóljál, majd én segítek neked, mert megérdemled.
Átölelte a lányt, és homlokára puszit adott.
- Most már megnyugodtál?
- Igen, már nincs semmi bajom.
- Akkor ugye elmeséled, hogy miért sírtál?
- Később, ha lehet.
- Persze, csak szólj, és segítek.
- Köszönöm.
Zsuzsa felállt, csak nézte a férfit. Látta, hogy valaha jobb napokat látott lehetett. Ruhája jó anyagból készült ám már kopott volt. Arca beesett az éjszakázástól, az italtól kissé már eltorzult. De modora még mindig a régi úri emberre vallott. Elmondta neki miért is van itt valójában. A férfi nem említette, hogy ő tudja, s hogy ő vette meg. Kézen fogta a leányt, kivezette a házból.
A ház előtt tivornyázók vihogva fogadták őket. Azt hitték, megtörtént a dolog. Kérték vissza a leányt. Mivel újra el akarták adni. A könnyű pénzkereset megszédítette a mocskos társaságot. Már megvolt az új jelölt. De a férfi nem engedte el a leány kezét.
- Nem, még elviszem egy kicsi - mondta.
Ez már nem tetszett a bandának.
- Sehová – ordította az apa. Megkaptad amiért fizettél, mehetsz utadra.
Ezzel elrántotta Zsuzsát a férfitől. Ő utána kapott de a többiek körbe fogták. Tudta, itt nem győzhet. Többen vannak és erősebbek. Elengedte a leányt s elkullogott. De elhatározta, visszatér, a testvérétől kért segítséggel. Megsajnálta a leányt. Olyan gyerek még. Felébredt benne a lelki ismeret, eszébe jutott elhagyott családja. Ilyen idős lehet az ő leánya is…
Ugyan hol van? Merre él? Talán éppen ilyen sors az, ami reá is vár? Rohant, míg testvére házához ért. Nem akarták beengedni, de ő addig dörömbölt míg bátyja megunta és kijött a kapuba.
- Mit akarsz? Már megkaptad a járandóságod? - kérdezte.
Mire ő elmondta az esetet a leánnyal, s kérte bátyát segítsen elhozni onnan. A férfi rendes ember volt. Meglepte testvére viselkedése. Eddig csak rossz oldaláról ismerte. El sem merte hinni, hogy kiáll egy ismeretlen leányért. Gyorsan összehívta a ház férfi népét s elindultak.

Éppen időben értek a viskóhoz. Zsuzsát akkor lökték vissza a házba. Az ajtó előtt egy kövér ember egyezkedett a részeg társasággal. Azok vérszemet kaptak, s nagyobb összeget kértek a leányért. Mindenki elhallgatott, amikor meglátták az érkezőket. A férfi hátul maradt, nehogy felismerjék. Bátyja lépett az apához. Megkérdezte:
- Hol a leány?
A vén disznó látta, ez bizony pénzes ember. Gőgösen azt felelte:
- A házba, de drága árú. Nem filléres és különben is már el van adva. De a következő ő lehet ha jól fizet.
A férfi hátra intett. Emberei betörtek a házba, kihozták a leányt. Az szegény már se élő se holt nem volt. Reszketett a félelemtől és a hidegtől. Ekkor lépett elő a másik férfi. Kézen fogta a leányt, elvezette a bambán bámuló trógerek előtt. Az apa tért magához előbb. Utánuk ugrott, elkapta Zsuzsa kezét s ordítva ráparancsolt.
- Ide gyere te cafat mert szét téplek!
A férfi megfordult maradék erejével az apa arcába vágott.
Nem várva a következményeket, újra megfogta a lány kezét és elrohantak.
Sokáig hallották a verekedés hangjait. A férfi a lányt egyenesen a szállására vitte, ahol biztonságba helyezte őt, ételt és innivalót adott neki. Zsuzsa még mindig félt, nem tudta mire vélni a férfi tettét, attól félt, hogy csak megpróbálja magához édesgetni és majd megerőszakolni.
A lány kisírt szemeit látva a férfiban újra előtörtek a régi érzések, mikor még fiatal volt és boldog. Nem létezett számára a kártya, sem az alkohol. Segíteni akart a lányon, akár még az élete árán is. Zsuzsa mellett akart maradni, de vissza is akart menni segíteni testvérének, nem tudta mit tegyen.
- Kérem, ne hagyjon itt! - szólalt meg a lány megsejtve a gondolatait - Ne hagyjon egyedül!

Eközben a férfi testvére és annak emberei könnyedén ellátták a részeges banda baját. A lány apját és barátait elfogták és átadtak a csendőrségnek. A ház többi szobáit is feltörték, ahol találtak még három Zsuzsához hasonló szomorú sorsú leányt is.

Írta: Alexa Gyuláné és Vladyslav Stanislav
230
Torma Zsuzsanna - 2012. december 07. 13:13:16

Kedves Rózsa és Belle!

Nagyon örülök, hogy a jobb sorsra érdemes főszereplő Zsuzsa segítő kezekre talált. Ráadásul megmenekült még a Zsuzsához hasonló három másik leány is.

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3300
kandracs roza - 2012. december 02. 17:40:13

Köszönjük....puszika Lexirózsa

3586
Belle Stanislav - 2012. november 30. 08:47:17

Gratulálok nektek ügyesek vagytok nagyon.

Belle

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.