Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

HM Közös: Valami
A házban néma csend honol. Mindenki alszik. Fáradtak az egész napi munkától. Zsófi is fáradt de nem bír elaludni. Gondolatai a holnapi munkán járnak. Egyszer csak halk zörej üti meg a fülét. Mind, ha valamit leejtettek volna. Majd újabb zörej. Biztos a gyerekek, gondolja. Valamelyik rosszat álmodott, s hánykolódik álmába. Átmegy megnézni őket. A szobában csend. A három kicsi alszik, mint a bunda. Betakargatja őket, s meg nyugodva indul vissza szobájába. De furcsa érzés keríti hatalmába. Mind, ha nézné valaki. Megpróbál nem figyelni rá. Biztos a fáradság, egész héten késő estig dolgozott. Az ajtaján belépve egy szürke ködszerű valamit vesz észre. Amint az ágyánál állt. Még mindig nem adott neki jelentőséget. De ahogy haladt az ágya felé egyre hidegebb lett a levegő. Be akart bújni férje mellé mikor valami meg fogta a karját. Ijedtébe nagyot sikoltott.
Férje felébredt álmosan nézett rá.
- Mi a bajod? Mit ordibálsz itt éjnek idején?
Zsófi elmondta mit tapasztalt, férje kinevette.
- Álmodtad az egészet.- mondta - Feküdj le végre és aludjunk.
Zsófi bebujt az ágyba de, a látottak nem hagyták nyugodni. Ő nem álmodott, hiszen a gyerekeknél is volt. Nagy nehezen elaludt de már hajnalban kelt, mert készíteni kellet a reggelit a családnak. Mindenki elment a gyerekek iskolába, ők munkába. Férjével nem beszéltek az éjszaka történtekről.
Délután haza ért az egész család. Apa a tűzrakásnak látott gyerekek a tanulásnak. Zsófi a főzésnek kezdet. Nyugodtan telt az idő. Megvacsoráztak s mindenki aludni tért. Zsófi megpróbált beszélni férjével az éjszaka történtekről. De az nem volt hajlandó. Csak azt hajtotta, álmodtál. S befordult a falnak. Pár perc múlva már aludt is.
Mind, ha csak erre várt volna az a valami. Újra megjelent most az ablaknál. Zsófi csak nézte a hihetetlent. De most már úgy érezte, hívja, csalogatja. Felkelt elindult az ablak felé.
Kitekintve az ablakon újra meglátta az árnyat, az udvari nagy tölgyfa tövében. Az alaktalan szürke gomolyag néhány pillanatra egy fiatal lány árnyékképévé vált, majd eltűnt. Zsófi ijedten ugrott hátra a jelenség láttán.
- Biztos csak képzelődöm. - súgta és kinézett a már üres udvarra
Csendben visszasétált az ágyhoz, bebújt párja mellé és néhány perc múlva már újra aludt.
Másnap reggeli alatt is az éjjel történteken jártak a gondolatai. Akarva akaratlanul a konyhaablakon át ki-kitekintett a tölgyfára.
- Hány éves lehet az a fa?- kérdezte párját
- Nem tudom, már itt állt mikor megvettük a házat.- vetette oda hanyagul a férfi
- Száz, kétszáz éves lehet?
- Igen, annyi. - helyeselt a férfi fel sem pillantva az újságjából
Zsófi ismét rápillantott a fára, már el akart fordulni, amikor hirtelen megjelent egy véres női arc ott ahol az éjjel az árny. Megdörzsölte a szemét. Ez nem lehet, kezdek megbolondulni. Már nappal is kísértetet látok. A gyerekek elmentek az iskolába. Leült férje mellé az asztalhoz s újra elmondta neki az éjszaka és a reggel történt látomását. Persze férje nem hitt neki, s megkérte menjen el az orvoshoz. Mert ez nem normális, amiket beszél. Zsófi elkeseredett. Mit csináljon? Ő igen is látta ezt a valamit.
Bement munkába de mivel esze csak ezen járt. Kérdezősködni kezdett a házuk eredetéről. Sok idős kollégája volt, akik már akkor is itt éltek mikor ők megvették a házat. Eleinte nem igazán akartak beszélni az emberek. De lassan megnyíltak elmondták a ház történetét.
Valamikor egy módosabb családé volt a ház. Egy leánygyermekük volt. Úgy nevelték, mint egy báró kisasszony. Mindent megadtak neki, amit csak óhajtott. Így teltek az évek a kisleányból szép felnőtt nő lett. A faluban minden férfi őt akarta párjának. Egy szüreti bálon találkozott Lászlóval. Végig táncolták az éjszakát. A bál után László haza kísérte a leányt. A kapuban elcsattant az első csók is. Most már egyre többet találkoztak. A nagy szerelembe nem vették észre, hogy együtt létüket valaki állandóan figyeli.
Amerre jártak, mint árnyék követte őket a falu leggazdagabb fiúja. Ő akarta magának a leányt. Azt hitte ez neki, jár. Szinte már mániákusan beszélte a kocsmába s mindenhol, hogy a leány az övé. Barátai próbálták megértetni vele a való tényeket. De ő egyre jobban bele lovalta magát, hogy megszerzi a leány. Ha pedig az övé nem lehet másé sem lesz.
Egy estén végül féltékenységében megtámadta és elrabolta a lányt. Ennyit tudott meg mindössze. Se az elrabló, se a lány nem került elő. A rendőrség még nyomozott egy ideig az ügyben, majd végül lezárta az ügyet és nem foglalkoztak velük többet. Így szép lassan feledésbe merült a történet.
Zsófit azonban nem hagyta nyugodni a dolog, délután munkából hazatérve az interneten keresgélt tovább, és eldöntötte, hogy másnap felkeresi a helyi levéltárat is.
Vacsora után lefektette gyerekeit, nem volt még fáradt így úgy döntött, hogy megvárja a még hazafelé tartó férjét is. Mivel nem szeretett televíziót nézni, ezért egy könyvet keresett a könyvespolcon, amikor újra megpillantotta az árnyat.
Az árny mintha hívná őt. Ki ment a kertbe megállt a fa alatt. Csend volt sehol egy élő ember még a madarak is hallgattak a fán. Zsófi csak nézte az árnyat. Egyre tisztább lett a kép. Már nem csak árnyék látszódott. Megint egy véres női arc jelent meg, majd lassan kezdett kibontakozni az alak is. Kezével a fa alatti földre mutogatott. Nem értette Zsófi, mit akar tőle ez a valami. Már tudta ez bizony nem álom nem játék. Amit lát egy szörnyű történet vég kifejlete. Berohant a házba. Szerencsére éppen akkor ért haza a férje. Elmondta neki mit látott már megint. Férje csak hitetlenkedett de ő nem hagyta békén. Addig könyörgött míg az neki állt egy ásóval és elkezdte a fa aljánál az ásást. Nem sokáig kellet ásnia. Előbb egy kar majd további testrészek tűntek fel. Ekkor már Zsófi felhívta a rendőrséget. Mire a járőr kocsi kiérkezett ki volt ásva az egész halott. Egy női ruhába lévő tetem volt
A rendőrség lezárta az udvart és halottkémek segítségével kiemelték a holttestet, majd a közeli hullaházba szállították, további vizsgálatok végett. Zsófit és férjét a kiérkező járőrök részletesen kikérdezték, bár kétkedéssel fogadták a szellemről szóló beszámolót, nem gyanúsították őket a gyilkossággal. A boncolás megállapította, hogy a holttest valószínűleg a sok évvel ezelőtt eltűnt lányé, a halál oka egy a fejre mért ütés volt.
Zsófi attól fogva nem találkozott az árnyal, emlékezetéből azonban nem tudta kitörölni a történteket, ellátogatott a helyi levéltárba ahol sikerült adatokat gyűjtenie a lányról, és az egyik újságban még egy fényképet is talált róla. Nagy Ilona volt a lány neve és még húsz éves sem volt ő mikor megölték. Zsófi eltökélte, hogy mindent megtesz, hogy a lány megkapja a végtisztességet. Kiderítette, hogy hol temették el Ilona szüleit, és a helyi újságban megjelent felhívása alapján a város közösen eltemette a lányt szülei mellé.
A temetést követő éjszakán Zsófi felriadt, az ágy lábánál ott ált a lány szelleme, azonban az arca most nem volt véres, kisimult boldog arca nézett a nőre.
- Köszönöm. –súgta és eltűnt

Írta: Alexa Gyuláné és Vladyslav Stanislav
230
Torma Zsuzsanna - 2012. december 07. 11:22:28

Kedves Rózsa és Belle!

Nagyon szép, megható történet! Bár nagyon szomorú!
Gratulálok a történet megírásához!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3300
kandracs roza - 2012. december 04. 12:19:31

Köszönjük...kedvesem..Lexirózsa

3586
Belle Stanislav - 2012. december 04. 08:23:18

Ez egy nagyon jó történet lett Gratulálok nektek hozzá.
Belle

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.