Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Dinók Zoltán: A családi album
Nagy Sándorék éppen ebédeltek. Nagy Sándor volt a szi- gorú apa, Szűcs Erzsébet a felesége. Két gyermekük volt, kik már egyetemre jártak. Erzsébet nagy kanállal adott gyermekeinek a paradicsomos káposztából. A két testvér közben egymással halkan marakodtak, szidták egymást
- Elég legyen – szólt rájuk az apjuk.
Ebéd után felvágtak egy jókora nagydarab görögdinnyét. Gergő a kisebbik testvér a magokat is lenyelte. Apja rászólt:
- Ne nyeld le a magokat, nem tesz jót a gyomornak.
Dél volt. Békés, tavaszi nap. Az ebéd után Erzsébet mosogatni kezdett. Sándor ideges volt, izgatottságában rágyújtott. Unokatestvérét várta, ki a déli vonattal jött hozzájuk. Vajon mire számíthat egy olyan embertől, ki már tíz éve munkanélküli. Fél egykor kopogott az unokatestvér.
- Gyere csak be – bíztatta Sándor
János, a munkanélküli kicsit zavarban volt.
- Letegyem a cipőmet? - kérdezte
- Hadd csak! – bíztatta az unokatestvére.
- Kerülj beljebb – bíztatta Sándor
- Kezít csókolom – mutatkozott be Erzsébetnek
- Biztos éhes lehetsz! – szólt Sándor
Erzsébet megfogta a főzelékes tálat s adott egy adag paradicsomos káposztát Jánosnak. János csak úgy falta a főzeléket. Mint aki három hónapja nem evett. Pillanatok alatt elfogyott az adagja. Erzsébet még egyet adott, de aztán az utolsó csepp paradicsomos káposztát is felfalta. Majd egy pohár hideg sörrel is megkínálták.
- Cigarettát kérsz? – kérdezte Sándor
- Oh nem, húsz éve leszoktam – felel János.
A munkanélküli csillogó szemekkel nézett végig a konyhán. Tetszett neki a gáztűzhely, a hűtőgép, meg a reneszánsz festmény a falon.
- Mióta is vagy munkanélküli?
- Tíz éve, de a munkanélküli segély csak három évig járt.
- És utána mit kaptál?
- Utána rokkantnyugdíjat, pontosan hat és fél éve.
- De azért jól vagy, ugye?
- Persze, csak roppant magányos.
Sándor arra gondolt ezért, hogy bemutatja gyermekeit. Erzsébetnek intett, hogy hívja ki a szobából a gyerekeket.
Zsolt és Gergő fásult arccal bejöttek a konyhába.
- Ez itt Zsolt, a nagyobbik fiam, vegyésznek tanul
- Ez meg itt Gergő, közgazdásznak készül.
Jánosnak szimpatikus volt a két fiatal. S igazat megvallva irigy is, hogy ilyen értelmes gyerekei vannak unokatestvérének. Zavarában nem tudta, mit szóljon a gyerekeknek, aztán hirtelen eszébe jutott valami:
- Aztán hogy álltok a lányokkal? – kérdezte Gergőre nézve
- Jól állok, de jelenleg nincs senkim.
- Zsoltnak már van egy barátnője – szól közbe az édesanyja
- Remek – válaszol János
- És magának? – kérdezte Zsolt
Szülei zavarba jöttek, hiszen szerencsétlen Jani bácsi világéletében magányos volt, úgy érezték illetlen a kérdés.
- Nekem nincs senkim! – válaszolt János bácsi
- Jól van, most már visszamehettek a szobába – parancsolt apjuk a gyerekeire.
A két egyetemista fiatal pedig mindenkinél szerencsétlenebbül érezte magát. Kihívják őket, aztán öt perc sem telik el, mire apjuk visszainti őket a szobába.
- Büszke lehetsz a fiaidra! – így János
- Néha annyira nem is – viccelődött Sándor
S Sándor felkelt a konyhai székről s a spájzból elővett egy fényképes albumot. Odanyújtotta Jánosnak. Felvette a szemüvegét s böngészni kezdte.
- Anyám mondta, hogy ezt mutassam meg neked!
- Igen, tudom! – szólt János
János József apjának feléségénél megállt egy pillanatra a tekintetével.
- Oh szegény Ani néni, de sajnálom
- Tüdőembóliában halt meg.
- Igen tudom
Aztán lapozás közben lassított János, mire apjához ért. Könnyek jöttek a szemébe.
- Ez az apám
- Igen, na ne sírj már!
- Emlékszel mikor a lagzid volt, hogy milyen jól mulatottak az apáink?
- Lehet azt elfelejteni?
S János megtörülte könnyeit, majd tovább lapozott. Erzsébet egy meleg teával is megkínálta. Miután végzett az albummal eltette a szatyrába.
- Akkor majd viszek egy szál rózsát Ani néni sírjára.
- Én is viszek a te apádhoz.
Azzal felkelt, a gyerekektől elbúcsúzott s kisétált az ajtón.
- Valami ételt adhattunk volna neki – szól Erzsébet
- Igen, megfeledkeztem erről, olyan sovány is – felel Sándor. Biztos nem futja neki nyalánkságokra a rokkant nyugdíjból.
Mindegy, ha legközelebb jön, adunk neki egy adag töltött káposztát.
S azzal lepihent s elgondolkodott Jánoson, milyen is lehet egyedül élni körülbelül harminc ezer forintból.

Írta: Dínók Zoltán
230
Torma Zsuzsanna - 2012. december 07. 12:39:15

Kedves Zoltán!

Meghitt párbeszéd hangzott el Nagy családnál, amikor Nagy Sándorékhoz megérkezett az unokatestvér.
Bár nem sok ideig maradt náluk, de azért visszaemlékeztek a régi szép időkre.
Egy megjegyzésem lenne csak: Amikor János megérkezett és unokatestvére betessékelte, Erzsébetnek, a feleségnek "kezit csókolom"-mal köszönt. Ez ugye nem vehető bemutatkozásnak, csak köszönésnek. Bemutatkozni - szerintem - nem is kellett neki, hiszen János ott volt unokatestvére lakodalmában és Erzsébet nem volt idegen számára.
Ez csak egy apró megjegyzés, semmi más.
Bizony, előfordul, hogy az unokatestvérek valami miatt (családi körülmény) egyes esetekben csak hosszabb idő után találkoznak újra. Ez igen aktuális téma, így Karácsony közeledtével meg még aktuálisabb.
János, az unokatestvér, akinek kevés pénzből kell megélnie, legalább erre az egy alkalomra jól lakhatott. Valóban kaphatott volna még valami "elemózsiát" útravalóul.
S hogy mikor lesz a "legközelebb", azt csak a Jóisten tudhatja. S azt is, hogy adódik-e még "legközelebb"!

Érdemes volt megírni, örömmel olvastam!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3392
lambrozett - 2012. december 04. 23:46:00

Nem is tudom...valahogy megragadt bennem a görögdinnye a békés, tavaszi napon. De úgy hiszem értem, hogy mit szerettél volna elmondani. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.