Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Dinók Zoltán: Az angyalarcú baba
A Baló család nagyon szegény volt, igen sokat nélkülözött. Baló János alkalmi munkás volt. Egy cégnél ládákat pakolt. Felesége varrónő volt, Malek Júliának hívták. Kettőjük keresete külön-külön az átlagminimum alatt volt. Volt egy édes kisgyermekük, egy kislányuk, aki nyolc éves volt. Szobája tele volt játékokkal. A játék babák jelentették számára a legnagyobb örömet. Volt mackója, majma, zsiráfja. A kis Zsófi – kit apja tréfásan – kisbogárnak szólított
igazából mindig számított rá, hogy apja a rendszeres havi fizetés után vesz neki valami játékot. Ám most márciusban az apa örült hogy a kenyér mellé tejet, sajtot, paradicsomot tudott venni. Újabb játék babára nem futotta. Mikor március elején János megkapta a fizetést s bevásárolt s anyja a konyhában mosogatott, odament hozzá Zsófi:
- Anya, apu most miért nem vett nekem új babát?
- Mert most nincs elég pénze rá.
S Zsófi elégedetlenül és kicsit dühösen a szobájába vonult. Az anyja meglehet, még dühösebb volt, aggódott a családjáért. Ő a munkájával még annyit sem keresett mint János. Hirtelen kicsúszott a kezéből egy tányér s a földre esett és összetört. A férje kiszaladt megnézni, mi a baj s megkérdezte:
- Jól vagy? Nem vágtad el a kezed?
- Nem, nincs semmi bajom! – válaszolt Júlia.
- Zavartnak tűnsz – mondta a férje.
- Nincs semmi bajom! – válaszolt a felesége
S a férje visszavonult a szobába. Júlia meg csendben mosogatott tovább. De Zsófi hajthatatlan volt s bement a nagyszobába s megkérdezte:
- Apu, miért nem vettél nekem babát?
János nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni magát és kislányát s bajszát simogatta zavarában, majd így szólt:
- Veszek neked aranyom! Csak most még késik egy kicsit. Na, eredj vissza a szobádba játszani tovább.
Zsófi durcás arcot vágva visszament szobájába.
János meg kiment a konyhába rágyújtani. Felesége már épp abbahagyta a mosogatást.
- Zsófi miatt voltál olyan zavart? – kérdi János
Júlia sóhajtott egyet aztán így fakadt ki:
-Szegénységben élünk. S már neked se futja mindenre. Persze hogy aggódok a megélhetésünkért.
- Ugyan már, azzal nincs baj. Megélünk és enni tudunk, de a játék babát igazán nélkülözhetjük.
- Zsófi szerény és csendes lány. Jól is tanul. Ennyit igazán megtehetünk érte.
János a cigaretta füsttől pöfékelve így szól:
- Rendben, veszek neki egy új babát.
János másnap munka után elment abba a játékboltba, ahol kis-
lányának mindig venni szokta a játék babákat. Csak pár ember nézgelődött ott, a kirakat előtt állt János s a bolt közepén álló asztalon egy angyalarcú baba oly feltűnően virított ott magában. János arra gondolt, meg kéne vennie, még mielőtt valaki megelőzi őt. Némi töprengés után bement a boltba.
- Jó napot – mondta a pénztárosnőnek.
Odaállt a babához s oly meghatottan nézte, hogy hirtelenjében arról is megfeledkezett, hogy játékboltban van. Egy spontán jövő emberi hang megtörte a varázslatot.
- Szeretné megvenni a babát? – kérdezte a harminc év körüli eladónő.
János tétován állt a baba előtt, a hölgy szemébe nézett s megkérdezte:
- Mennyibe kerül?
- Kereken ötezer forint.
- Megveszi uram?
- Öhh, nem, majd máskor – s sietve távozott a boltból.

Mikor hazatért, felesége és kislánya már otthon volt. Felesége
jókedvűen fogadja s közli vele az aznapi jó hírt:
- Képzeld Zsófi ma ötöst kapott matekból.
János nagyon örült, de csak színlelte. Ugyanis azt gondolta, ezért tényleg megérdemelné a babát, habár nincs annyi pénze rá. Zsófi szüleik eléje áll s mosolyog, jókedvében ugrándozik, nevetgél. Majd megkérdi apját:
- Apu, mikor veszel már nekem babát?
- Veszek, aranyom, veszek – ismételte zavartan János.
Majd János arra kérte Zsófit, menjen be a szobájába. Zsófi fütyörészve a szobájába ment, majd olvasni kezdett egy meséskönyvet.
Ezalatt János elmesélte, hogy járt a boltban. Júlia János tudatára adta, hogy ő fizetést legközelebb áprilisban kap. Így hát feleségétől még pénzt sem tudott kérni a babára. De János sajnos olyan volt, mint egy ágrólszakadt, nadrágot, dzsekit kellett volna magának vennie, nem költhette a pénzét babára.
Meg valamiből enniük is kellett.
- Azért ötezer forint mégiscsak sok egy babáért!
- Nem olyan rémes azért – vigasztalja felesége
- Valamit kitalálok – rendezte le az ügyet János.

Csütörtök reggelre kisütött a nap, március közepe volt, a télnek lassan már vége, de azért még nem volt tavaszias az idő. János munka után megint a bolt elé ment. Még mindig ott volt az angyalarcú, édesen mosolygó baba. Bement, megint köszönt, aztán a babát nézegette. A pénztáros épp egy vevővel volt elfoglalva. A bolti kisegítő meg vécén volt s csak egy öreg zsidó bámészkodott. Jánosnak az a merész ötlete támadt, hogy ellopja a babát. Mikor senki nem nézett oda, János fogta a babát s csendben ki akart vele sétálni. De a baba túl nagy volt s mikor a pénztárosnál a vevő végzett, az rászól keményen és durván:
- Na de uram, csak nem akarja ellopni a babát?
- Én nem… - dadogott János – földbe gyökerezett a lába.
- Tudja, a kislányomnak ezek a babák jelentenek mindent.
- Fizesse ki, vagy hívom a rendőröket!
- Nézze – nyúl a zsebébe János – van háromezer forintom, az
nem lesz elég?
- Nem! – szól a pénztáros
Az öreg, szakállas zsidó férfi ez alatt hallott és látott mindent s odament a pénztárhoz.
- Nem tudja az úr kifizetni a babát? – kérdi a zsidó
- Igen, el akarta lopni. – felel a pénztáros
- Csak háromezer forintom van és ötezerbe kerül ez a baba.
A zsidó gondolkodott egy kicsit aztán elővett a pénztárcájából kétezer forintot s átnyújtotta Jánosnak.
- Csak nem akarja nekem odaadni? – hüledezett János.
- Fogadja el! – kacsintott egyet a zsidó férfi.
A pénztáros pedig csendben csak hallgatott, mint a sír, kíván-
csian várta az ügy végkifejletét.
- Nagyon köszönöm! – szólt János s így a pénztárosnak átnyújtotta az ötezer forintot.
A pénztáros mukkanni sem tudott, de nem ellenkezhetett, mert megkapta a baba árát. Még ha egy másik ember által is. Jánosnak meg repdesett a szíve az örömtől s még egyszer, zavartan, háláját fejezte ki a zsidónak. S azzal kiment a boltból.
A zsidó pedig csak mosolygott a pénztárosra.

Írta: Dínók Zoltán
3300
kandracs roza - 2012. december 08. 20:21:28

Kedves Zoltán!! nagyon tanúságos mese...Miért kell jó jegyé baba?Minden fizetéskor baba? Mikor apa rongyokba jár!! Sok kérdésem volna ehhez a családhoz.Csak egy világos:a zsidó ...szeretett ...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.