Balázsi Pál Etel: Égi jelenség
Tóm úgy érezte, bármely perc, egy mozdulat, tőrbe csalja, csapdák leselkednek rája, láthatatlan erők figyelik tetteit, és csak egy pillanat s lángra lobban a világ. Hinni kezdte a fogadatlan próféták jövendöléseit a világvégéről.
Klubok alakultak, ismeretlen személyek üzeneteket közvetítettek, a filmrendezők meglovagolták ezeket az elméleteket, burjánzani kezdett a sci-fi filmvilága, pontos időpontokkal előrevetítették a végzetesnek tűnő katasztrófákat, a világvégét.
Megindult a tömeg pszichózis.
Beindult a mérhetetlen költekezés, a munkahelyek elhagyása, csak a mának élés, mert ugye nem lehet tudni lesz-e holnap. Az érzelmek nélküli világot hirdették, családok bomlottak fel, perverz jeleneteket mutogattak, nyíltan hirdették a szex bármely formáját. Az alkohol, a drogok fogyasztását már nem tiltotta törvény.
Voltak olyan napok, hetek, amikor őt is elfogták a kétségek, amikor majdnem feladta jól fizető állását. Úgy érezte, mintha egy súlyos álomvilágban élne. Az elébe vetített világ úgy mozgott, mint a Chaplin filmek figurái – hol hírtelen felgyorsulva, hol ólomlábakon járva, grimaszkodva haladtak. A hírek ömlöttek bármerre ment az ember. Egyesek féltek, mások legyintettek, s élték a következmény nélkülinek hitt világukat.
Néha nem tudta melyik világban él. A valóság kegyetlennek tűnt, az álomvilág következmények nélküli világot vizualizált, mintha minden gaztett szabályos lenne. Rohamosan züllött a világ.
Küszködött magával, gondolataival. Próbálta védeni a való világot, még akkor is, ha kegyetlennek tűnt.
Kiközösítették, elítélték hitetlenségéért, fejlődésre képtelennek tartották. Lassan elmaradoztak a barátok, a telefonhívások, a közös hétvégék.
Kirekesztette a Tv reklámokat, a fejet lehajtani, mindenbe beletörődni, az árral úszni tanításokat.
Maradt a csönd és ebben a gyógyító csöndbe néha belépett a zene, a könyv és a kezét nyújtó barátnő, Betti, aki látta küszködését, harcát, szabadulni vágyását a következmények nélküli világból.
Délutánonként, néha Bettivel, néha egyedül, könnyű sétákat tett a közeli, elhagyatottnak tűnő tó körül.
Újra kezdte látni a rügyező fákat,érezni a mindent befogó fény melegét, megérteni az idős emberek gondjait, hallotta a madarak trillázását, újra átélte az igazi művészi alkotások élményét. Egyszóval, ismét itt volt a jelenben és látott, hallott, érezte a természet, a boldogság illatát, a szájában elolvadó gyümölcs zamatát, a szeretet hatalmát.
Néha még elbizonytalanodott, ilyenkor próbált, megszabadulni attól a furcsa, nyomasztó érzéstől, ami még zavarta gondolatait, hatalmában tartotta érzéseit.
Egy estébe nyúló séta végén, hazaindulóba, furcsa érzése támadt Tómnak.
Fogalma sem volt róla, hogy csodás égi jelenségnek, vagy baljós jelenségnek tartsa, amit látott, de tudta, valami nagyon kivételes dolog történt vele.
Nyugtalanság vett erőt rajta. Körülnézett – látta-e még valaki, amit ő? Senki nem volt közelében. Gyanakodni kezdett, álmodott, képzelődött, vagy valóság volt? Karját kinyújtotta, elmozdította szeme előtt, majd megfogta fülét, meghúzta, megdörzsölte. Rendbe talált mindent, tehát nem képzelődött. Csodálatos jelenséget látott. Érezte az utána érkező langyos fuvallatot, mint egy különös, megmagyarázhatatlanul finom leheletet. Kizárta a negatív következmények lehetőségét.
Lassan visszazökkent a valóságba.
Mi volt, amit látott, az a simogatás, amit érzett, az a csodálatos valami és miért épp ő volt, aki átélhette mindezeket?
Ahogyan ott állt, megérezte és megértette az üzenetet. Megszabadult, elengedték!
Végtelen nyugodtság, boldogság töltötte el.
Visszajöttem, igen visszajöttem végkép, az emberiség valódi világába.
Fejét lehajtotta, két kezét összefogta, imádkozott. Mikor felemelte fejét, szemei nedvesen csillogtak, elmosolyodott, és nyugodt léptekkel, hazafelé indult.

Írta: Balázsi-Pál Etel

2012-11-05
277
farkas viola - 2012. december 15. 18:09:57

Kedves Etel!
Nagyon tetszett az írásod. Benne van a ma emberének gondja-baja, zavarodott állapota. Most kell erősnek maradnunk és kitartani a jó mellett, segíteni Földünk felemelkedését.
Szeretettel gratulálok: Viola

3313
paltetel - 2012. december 14. 17:11:07

kedves Katalin!
Jól érzékelted a helyzetet, igen a mai világból is merítettem.
Köszönöm értékelésedet.
Szeretettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.