Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Ha jön a tél
Viszonylag stabil anyagi háttérrel rendelkezem. Nem sok ugyan a havi bevételem, de rendszeres. Ráadásul ki is tudom a bevételt egészíteni.
Nyáron dinnyeárusítással, aztán főtt kukoricát is árulok, főleg hétvégén, a strand környékén. Így, tél elején meg sült tököt. Még tavaly építette meg a vejem a kemencét, ahol elég nagy adagot tudok egyszerre kisütni. Így nálam mindig megveheti a sült tököt az, aki erre éhezik.
Rájöttem, hogy a ház mögött, a kerítés melletti rész olyan senki földje. Az útról se látszik, hogy ott mi van. Oda szoktam tököt ültetni. A kerítésen belülre, meg olyan 10-15 tő, futó paradicsomot. Pont annyi fér oda. Nem mondom, hogy nem fárasztó a munka, hisz nem vagyok már fiatal. De azt, hogy elmondhassam, hogy viszonylag stabil az anyagi helyzetem, csak így tudom elérni.
Az is igaz, hogy hétszámra nem nézek televíziót, mert elalszom előtte a fáradtságtól.
Már most tervezgetem, hogy miről is tudnék lemondani, hogy kijöhessek a pénzemből, ha ezeket a munkákat már nem tudom elvégezni. Abban is reménykedem, hogy a kiadásaim összegét nem fogja növelni valamilyen betegség miatti gyógyszerek költsége.
A gázkonvektor mellé megvettem egy használt kandallót. Igaz csak fatüzelésű, de szenet amúgy se tudok venni. Viszont egész évben gyűjtögetek. Ha jövök hazafele, a városból, mindig akad egy nagyobb husáng, vagy vastagabb gally. Annyiért még nem szólnak az emberre. Amúgy is azt hiszi mindenki, hogy a kutyák miatt van a kezemben az a fadarab. Otthon meg rögtön összevágom, és a helyére teszem. Már tavaly is sikerült így összeszednem a téli tüzelő nagy részét. Meg a ház körül is akad el tüzelni való. Azt is összegyűjtöm, és avval fűtöm a kemencét a tök alá. A sarokba még a nagylábas is elfér. Abba főzöm meg a babot, vagy a káposztát. Ha kész, akár egy hétre is megvan a főtt étel. Egy kis kenyér és meg is van az ebéd, a vacsora.
Ha megjön az tanácstól vagy, ahogy most hívják, az önkormányzattól az Aktívkorúak támogatása akkor befizetem a csekkeket. Ami marad az pont elég kenyérre. Egész hónapban. Még egy kis liszt, egy kis cukor, teafű, zsír.
Tavasszal voltam kamillát szedni. Jól ki is száradt a padláson. Most is ott van, csak vászonzsákokban. Meg egy pár zsákocska hársfavirágot is eltettem. Jól jön az télen, amikor jön az influenza, meg a köhögés. De ha csak teát főz az ember belőle az is nagyon finom.
A konvektorra még nem tehettem, de a kandalló platójára teszek egy pici morzsolt hársvirágot, meg almahéjat. Az nagyon jó illatot ad.
Jó így megtervezni a dolgokat. Akkor majd a televíziót is lesz időm nézni. Nem mintha vágynék rá, de hosszúak az esték és a képernyő is világít, nem kell a villanyt pazarolni. Örömmel néztem a kamrámat is. Szinte tömve volt a stelázsi befőttel, savanyúsággal.
A tököt, zöldbabot enyhén cukros, sós, ecetes lében tettem el. Szinte alig kellett ízesíteni, ha főztem a főzeléket belőle. Lecsó is lett harmincnégy üveggel. Igaz olyan kis három decisek az üvegek, de nekem annyi bőven elég. Pár szem krumpli egy marék rizs hozzá és máris kész a finom ebéd és vacsora is, ha eszik hozzá az ember kenyeret. Ha meg sikerül egy kis virslit is hozzá venni, akár a vasárnapi ebéd is kikerekedett egy üveg lecsóból.
Sokszor eszembe jutnak azok a meleg, húsleveses, rántott húsos ebédek. A párom el se lehetett zavarni a szoknyám mellől. Mindig, mint egy konyhamalac ott serte-petélt körülöttem. Hogy irigyeltek értek ezért a szomszédasszonyok. Én meg nem bántam volna, ha néha csak egy pár órára elmegy, hogy gyorsabban elkészüljek a munkámmal. De nem ment. Igaz mindig is együtt voltunk, azóta, hogy összeházasodtunk. Voltak jó évek és kevésbé jó évek, de mindig együtt voltunk.
Akkor is mikor kiosztották azt a pár hold földet. Akkor is amikor elvette a TSZCS. Mindig együtt jártunk a háztájiba. A párom volt a TSZCS tagja én meg dolgoztam neki a munkaegység miatt. Azt teljesíteni kellett. Persze mondták a páromnak, hogy fizessen utánam valamennyi forintot és akkor nekem is lesz nyugdíjam, de az én Uram ezt nem hitte el, így én se.
Tíz éve halt meg szegénykém. Az a szép derék ember kicsi lett és teli fájdalommal. Aztán mikor a szíve nem bírta tovább a fájdalmat meghalt.
Még egy évig jött a nyugdíja. Aztán semmi, sokáig. Most a tanács adja az Aktívkorúak támogatását. Még szerencse, hogy tudtam most is gyűjteni, egy kis ezt – azt. Tököt is tettem el magamnak is. Krumpli is van és répa. Meg zöldség. Ezek fontosak. Tegnap volt valaki a Családsegítőtől, hogy kapok kedvezményesen ebédet. Ötszáz forint és ki is szállítják.
Ötszáz forint az három egész kenyér. Az a kis levesnek való, meg kikerül. Nem kértem az ételt.
Most ülök a gangon és várom a telet. Ha valaki valamit nagyon vár az el is jön.

Írta: Jártó Róza
2135
mami - 2019. december 16. 21:31:17

Drága Ritám!
Köszönöm az olvasást, de ne tévesszen meg az egyesszám-első személyes írás. Ez egy írás-technika. Persze az is "én" vagyok, hogy nem szeretem lezáratlanul hagyni az történeteim és azt se, ha ez a lezárás nem pozitív...
Persze ebben van élettapasztalat, de nem mindig az enyém..., hanem a népes családomé, hisz mi felmenőim között van aki Erdélyi, van akit a Benes-dekrétum repített Magyarországra ... Így lett Szent Rita a család védőszentje...például.
De a lényeg, hogy mire "eljött a tél" azért rendeződtek a dolgok, kinél így, kinél úgy...
Ritám! Köszönöm
Szeretettel: Róza mami!

6542
ritatothne - 2019. december 12. 10:41:25

Kedves Róza mami!

Szépséges írásod örömmel olvastam. Fantasztikus vagy, ahogy panaszkodás és mindenki hibáztatása helyett a megoldást keresed mindig és aki keres, az talál. Nagyon ügyesen gazdálkodsz, le a kalappal előtted. Szerintem nem lesz gond akkor se, ha nem tudsz már dolgozni, elvégre ott van a szép családod, unokáid, akik örömmel visznek abból a finom lekvárból, amit a nagyi készített. Nem gondolom, hogy ez a hatalmas szeretet, amit adsz a semmibe vész. Melletted lesznek, segíteni fognak, ahogy tetted és teszed Te is.

Szeretettel: RitaRose

2135
mami - 2013. március 02. 22:57:12

Kedves Arí!
Köszönöm!
/mami/

3300
kandracs roza - 2012. december 18. 21:06:01

Kedves Mamikám!! szeretettel..Lexirózsa

2135
mami - 2012. december 18. 08:52:50

Kedves Lexirózsa!

KÖSZÖNÖM!

Kedves Éva!
Én és a családom egy őskövület. Mi még gyűjtjük a kamillát, "aratjuk" a hársfavirágot, és amint a dér megtette a hatását begyűjtjük a csipkebogyót. Ezt van hogy teának szárítjuk, van, hogy hecsedlit főzünk belőle. Ami biztos, ha a16 éves unokám megy vissza a kollégiumba, mindig büszkén veszi elő a "kaja" pótlást, a lekvárt, a hecsedlit, a birsalma sajtot. Már ez megéri a fáradságot. A többiről nem is beszélve. A begyűjtéskori kirándulások, a nagy nevetések, a közös munka... Én mindig azt szoktam mondani, ha valaki nyavalyog, hogy a csipkebokor mindenkire vár! Te tudod miről beszélek. Örülök, hogy olvastál.

Kedves Titanil!
Lassan eljutottunk oda, hogy egyre kevesebben értik amiről írok. Honnan is tudnának azokról az időkről, mikor hajnalban felkelve megetettük a disznókat, az apró jószágot. Aztán ráncba szedtük a két-három-négy gyereket, aztán magunkat is és indultunk, mert a különböző korú gyerek különböző helyre járt óvodába, iskolába. Ha ez megvolt irány a vonat! Többszöri átszállással beérve a gyárba ledolgoztuk a magunk munkaidejét. Szombaton is! És aztán haza. Gyerekbegyűjtés...... Ha együtt lett a család vásárlás. Otthon vacsora. Állatok etetése. Még a gyerekek tanultak, a másnapi eledel megfőzése. Mégse hagyta el az ajkunk a panaszszót. Tettük a dolgunkat. Örültem, hogy olvastál.

Szeretettel Jártó Róza

1403
titanil - 2012. december 11. 17:50:03

Kedves Róza!
Érdeklődéssel olvastam gondolatkeltő írásodat. Vidéken, akinek kertje van, és régebben a háztájiban is sok mindent meg lehetett termelni, így egészítve ki az alacsony jövedelmet. Egyedül még nehezebb. Régen nem hittek a nyugdíjban, sokan nem fizették a járulékot. Ma már a fiatalok fizetnék, ha lenne munkahelyük, és ha megérik a nyugdíjkorhatárt, ki tudja, lesz-e nyugdíjuk?
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

3392
lambrozett - 2012. december 10. 21:09:22

Jó volt olvasni.Smile Visszaemlékeztem közben...kamillavirágot annak idején mi is gyűjtögettünk falun és szinte egyik dolog sem idegen tőlem, amikről írtál. Az ember próbálja a végtelenségig húzni azt a nadrágszíjat, de azért addig mégsem lehet.Sad
És lám, már itt is van ez a cudar tél.
Éva

3300
kandracs roza - 2012. december 10. 17:44:03

Kedves Mami!! bizony már el is jött .Nagyon hideg és sok hó.De a novellád az csodás. Gratulálok szeretettel.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.