Tóth Sarolta: Idegen tollakkal ékeskedni
/egy csaló szélhámos bukása/

Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen volt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával, így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára, mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott.
Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken.
A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották.
Az iskolaigazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja, természetesen megfelelő óradíjért. /Ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./

A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot.
Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse.
Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem merte a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának.
Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kisfőnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek.
Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból.
Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. Keresett magának másik balekot.
Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen, és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége.
Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. Elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbírálásra doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr. címet.
Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven.
Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek.
A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették... de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezen túl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel... és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
Fia - bár nagyon szégyellte apját, nevét is megváltoztatta miatta - felnőve apja nyomdokaiba lépett, de ő okosan és „szép karriert” futott be mint politikus. Az alma ezúttal sem esett messze a fájától.

Írta: Tóth Sarolta
230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 04. 11:47:15

Kedves Mamuszka!

Én tudom, hogy Te voltál a történetbeli Eszter, hiszen - ha jól gondolom -, már valahol olvastam arról, hogy mennyire kihasználták a tudásodat olyan emberek, akik nem érdemelték meg, hogy akár csak az egyik ujjadat is megmozdítsd az érdekükben!
Sajnos, a történetbeli eset nem egyedi, hiszen napjainkban is egyre több közéleti, politikus emberről derül ki, hogy a doktori disszertációját valaki imás anyagának a felhasználásával írta meg. És még ki tudja mennyi lehet azoknak a száma, akik nem kerültek nyilvánosságra!

E történetedet is szívesen olvastam! Gratulálok!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3177
mamuszka - 2013. január 02. 16:09:22

Kedves Eszter!

Valóban sok hasonlótörtető ember él köztünk, manapság le is lepleződnek, de akitől lopnak, az tehetetlen.
szomorú világ ez és ráadásul én személyesen voltam a kiszemelt áldozat, hiszen beosztottként nem tehetaz ember semmit
köszönöm, hogy olvastad
szeretettel - Sarolta

499
magyareszter - 2013. január 01. 18:31:36

Kedves Mamuszka!

Írásod témája valóban aktuális és sok példát lehetne rá felhozni. Még szomorúbb, mikor valaki - mint történetedben a fiú - még ügyesebb, mint az igazgatóságra vágyó apja, vagyis nem bukik le, nem derül ki az igazság. Azért nem szeretnék sohasem ilyen érdemeket, ilyen áron pozíciót, karriert. Legyen az embernek az élete szerényebb, mégis sokkal gazdagabb, értékesebb, mint az ilyen lelki szegény alakoké.
Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter

3177
mamuszka - 2012. december 31. 09:18:45

Kedves Titanil!

Ma aktuálisnak látszó, de tulajdonképpen régi és soha el nem évülő téma: szellemi terméket eltulajdonítani és ebből hasznot húzni - velem is előfordult ezzel kapcsolatos eset - bár jelentéktelen senki vagyok, tőlem is "loptak gondolatokat, kutatásaim eredményét - büntetlenül - majd egyszer, talán megírom a sztorit

Szeretettel kívánok az új évre minden lehetséges jót neked
mamuszkaSmile

1403
titanil - 2012. december 29. 19:26:05

Kedves Sarolta!
Érdeklődéssel olvastam történeted. Sajnos mindig akadnak olyan vezetői beosztásban lévők, akik szeretnek "idegen toll"lal ékeskedni, visszaélve hatalmukkal, és nemcsak tudással, hanem más úton is lehetett diplomához jutni.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.