Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Czibere Péter: Iskolapélda
Feszült csend. Majd hirtelen egy ordítás, a fiú a földhöz vágja a krétát, és fejét fogva ront ki az osztályteremből.
Az óra elején még nyugodtan ült a padban. Amikor a tanár feleltetni kezdett, belelapozott az előző óráról készített jegyzeteibe, majd becsukta a füzetet. A múlt óra anyaga a kisujjában volt.
A felelő diáknak egy egyenletet kellett felírnia a táblára, majd levezetnie. Az egyenlet egyszerű volt, nemsoká be is fejezte.
- Rendben van, ötös alá – írta be a tanár a jegyet a naplóba, majd ismét a felelőhöz fordult –, menj szépen a helyedre.
Aztán az órájára nézett, és újra kezébe vette a naplót. Egyet-kettőt lapozott benne, majd odaszólt a fiúnak:
- Gyere ki a táblához.
A fiú felállt, lesöpörte ruhájáról a kenyérmorzsákat, amik a padtársa által elfogyasztott uzsonna maradékai voltak, és kisietett a tábla elé.
- Írd fel: két iksz egyenlő zárójel kezdődik tizenegy mínusz öt zárójel bezárva szorozva zárójel kezdődik tizenöt mínusz kilenc zárójel bezárva mínusz tizenkettő és az egész osztva hárommal.
A fiú felírta a táblára az egyenletet. Aztán figyelmesen nézte egy darabig és aláírta: x=4. Majd a tanár felé fordult, és elmosolyodott.
- Vezesd le – mondta a tanár.
- Vezessem le? – kérdezte a fiú, és arcáról eltűnt a mosoly – Miért, nem jó?
- Azt mondtam, vezesd le.
A fiú ránézett a táblára. Közben arra gondolt, a tanár biztosan azt hiszi, hogy csak a hasára ütött, amikor felírta az eredményt. Odalépett hát a táblához, és felírta újra az egyenletet, majd aláírta ezt, hogy: 2x=24:3. Az alá pedig ezt: x=4. És mosolyogva ismét a tanár felé fordult.
- Azt mondtam, hogy vezesd le – emelte fel a hangját a tanár, mire a fiú ismét zavarba jött –, vagy nem tudod levezetni?
- De hát levezettem – értetlenkedett.
- Nem vezetted le, nem írtál fel minden lépést – felelte mérgesen a tanár.
- De hát minek? – fakadt ki a fiú.
Számára a többi lépés felírása amúgy is teljesen értelmetlen lett volna, hát még utólag.
- Mert úgy kell csinálni – a tanár, látva a fiú értetlenségét, végül elvesztette a türelmét – Azonnal vezesd le, ha nem akarsz egyest kapni.
- De hát nem jó az eredmény? – kiabált a fiú, és tapodtat sem mozdult.
Pár másodpercig farkasszemet néztek.
Aztán mielőtt a fentiek történtek volna, a tanár keze a napló felé nyúlt.

Írta: Czibere Péter
3234
PeterCz - 2013. január 04. 22:49:33

két link, múltkor a tanulással kapcsolatban már feltettem őket

http://vimeo.com/...
http://vimeo.com/...

3234
PeterCz - 2013. január 04. 12:11:45

Igazgatóit kapott.

Más nem történt.
Péter Smile

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 04. 11:55:26

Kedves Péter!

Én azt mondom, hogy a diáknak is igaza volt valamelyest, meg a tanárnak is. A tanár biztosan azért szerette volna, ha a fiú az egyenletet részletesebben vezeti le, hogy mindenki végig tudja követni, hogy hogyan jött ki az eredmény. Hogy a gyengébbek is érthessenek belőle, hogy aki nehezebb felfogású, az is tanuljon belőle!
Amikor én jártam a dolgozók gimnáziumába, nekünk nem csak megoldani (levezetni) kellett az egyenletet, hanem a "próbáját" (az x-ek, y-ok helyére a számokat behelyettesítve) megcsinálni.
De jó, hogy ma már nincs erre gondom!

De, hogy itt a történet befejeződött-e, azt - gondolom - az olvasókra bízod! Kidühöngte-e magát a diák, meggondolta-e magát a tanár? És csak ennyi.
Vagy további események is várhatóak.

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.