Balázsi Pál Etel: Decemberben
A bevásárló csarnokban nézelődtem, ajándékokat kerestem kedveseimnek. Halk karácsonyi zene szólt. Kevesen voltunk. Kissé fáradtan járkáltam a roskadásig megrakott polcok között.
Szakmai előadáson voltunk egy határ menti városban.
Szétszéledtünk, mindenki az érdeklődésének megfelelő részlegre húzódott.
A pénztár felé haladva vettem észre nincs meg a pénztárcám. Kétségbeesetten kerestem, elejtettem, mi történhetett? Hátam mögött megszólalt, egy számomra nagyon kedves hang:
- Keresel valamit? – kérdezte mosolyogva barátnőm
- igen, képzeld, nem kapom a pénztárcám.
- itt van, az ülésen felejtetted, s átnyújtotta.
Te vagy az én őrző angyalom, tudtam mindig!
Megelégedéssel nyugtáztam, olcsón, értékes dolgokat vettem, amivel megoldottam családtagjaim karácsonyi ajándékát.
Barátnőm segített a csomagot vinni, feltettük a buszra s mielőtt elfoglaltuk volna helyeinket abban a pillanatban vettük elő és nyújtottuk át az egymásnak vásárolt ajándékokat.
Jókívánságokkal kísérve szívalak csomagolásban, finom csokoládét adtam át a közelgő ünnepek alkalmából.
- Ó, ilyen nagyot? Mondta kedvesen.
- Ki, ahogyan megérdemli, olyant kap – mosolyogtam hamisan.
Csomagjából vette elő az ő ajándékát. Egy nagy, kartonpapírból készült színes tojást. Megkérdezte, tudom, mi van benne, és mit jelképez? Meghatódottan, igennel válaszoltam.
Annak a szegény árvakislánynak a története jutott eszembe, akiről ő mesélt nekem.
Röviden így szólt: A kislány édesanyja súlyos beteg volt. Édesapja éjt nappá téve dolgozott, hogy betevő falatjukat megkeresse családjának és a gyógyszer árát feleségének. A kislány mindig ott serénykedett beteg édesanyja mellett, aki tanítgatta, mesélt neki Istenkéről, aki mindig mellette lesz bármi, történik is, csak hitét ne veszítse el iránta. Sokat imádkoztak.
Egy hideg, ködös reggelen az édesanyja nagyon rosszul érezte magát, tudta, hogy eljött az ideje a búcsúnak. Elhaló hangon hívta az ő, kis Pöttyiét. Kislányom, szólt halkan – az éjjeli szekrényemen van az a kis színes doboz, amibe neked, összegyűjtöttem minden szeretetemet, ölelésemet, puszimat, s ha én már messze leszek, de úgy érzed szükséged, van rám, nyisd ki s érezni, fogod, szeretetemet, öleléseimet, puszimat, s hogy melletted vagyok. Soha ne félj!
Sok év telt el az óta. A kislányból gyönyörű, okos, szorgos lány lett, ő gondoskodott édesapjáról, aki mind jobban és jobban magába zárkózott, morcos vénemberré változott.
Eljött az idő, amikor a lány kezét megkérő fiúval, készültek elutazni Amerikába. Utazás előtt a lány a színes dobozt átnyújtotta édesapjának – amikor egyedül érzed magad, vedd a kezedbe ezt a dobozt.
Apja, amikor kinyitotta az üresnek látszó dobozt, felmérgelődött, keresetlen szavakkal illette lányát és megkérdezte – te annyit sem tudsz, hogy üres dobozt nem illik ajándékba adni?
Pöttyi, felvette a dobozt és csak annyit mondott: - ez tele van szeretetemmel, ölelésemmel, puszijaimmal.
Az apa elsírta magát, lánya vállára hajtotta fejét s zokogva kérte bocsánatát.
Minden este, elalvás előtt elővette dobozkáját, kinyitotta, s érezte lányának szeretetét még a messzi távolból is.

*

A sors úgy hozta, útjaink barátnőmmel elváltak, távol kerültünk egymástól.

**

Ismét december van. Kezemben a színes tojás, (az újjáéledés szimbóluma), amelyben rengeteg szeretet, ölelés, puszi gyűlt össze. Kinyitottam, áldást küldő imámmal együtt, mint minden decemberben, útnak indítottam tartalmát, s remélem a címzetteket, megtalálják.

Írta: Balási-Pál Etel
230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 04. 12:20:46

Kedves Etel!

Örömmel olvastam meghatóan szép történetedet, főleg ami "a kislány" történetét illeti. Erről jut eszembe egy másik szomorú történet, amikor a kisfiú összekarcolja a apja autóját, ezért az apja úgy ráüt a gyermeke kezére, hogy az összeroncsolódik. Amikor ismét megnézi az autóját, akkor látja, hogy a kisfiú azt írta rá: Szeretlek".
Ilyenkor a szülő - azt hiszem - nehezen tud, vagy talán sohasem tud megbocsátani magának a tetteiért.

Ez a tojás "szimbólum" is nagyon kedves, őszinte baráti gesztus volt ajándékba adni. Barátnőtől - barátnőnek! Anyától - kislánynak, nagylánytól - az élettől megfáradt és megkövesedett szívű apának, akinek végül is szeretet költözött a szívébe.


Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

3313
paltetel - 2013. január 03. 22:09:00

Kedves Éva, Titanil, Viola!
Nektek, kedves író társaimnak is küldtem szeretetemből, ölelésemből és puszijaimból!
BÚÉK!
Szeretettel, Etel

277
farkas viola - 2012. december 31. 17:34:07

Kedves Etel!
Szívesen olvastam lélekemelő, kedves írásodat.
Szeretettel gratulálok és Boldog Új Évet kívánok: Viola

1403
titanil - 2012. december 29. 19:28:18

Kedves Etel!
Jó volt olvasni szép visszaemlékezésed. Nem a nagy ajándékok a fontosak, hanem a szeretet.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

3392
lambrozett - 2012. december 28. 19:53:45

Nagyon kedves, lelkiekben gazdag írás.Smile Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.