Farkas Viola: Szemtanú voltam
Helyszín: Rákoskeresztúr központjában a piac be- és kijáratánál, a Rendőrség központi épülete mellett, 2012. december 28-án, pénteken fél 12 óra tájban.
Piacra igyekeztem, egy-két dolgot megvenni. A kifelé tartó autók egyike elromolhatott, pont a sarkon, s a benne ülők kiszállva, próbálták a járda mellé tolni.
Egy család lehetett, férj, feleség és a felnőtt fiúk. Elhaladtam mellettük, mentem a dolgom után. Hamar végezve talán 10-15 perc, ha eltelt, jöttem visszafelé. Rémülten látom, hogy az előbbi sötét kocsi mögött, - amely üzemképtelen – áll egy piros autó és annak fiatal kreol bőrű utasai – férfi és vörös hajú kifestett nő – üti-veri, földre teperi a család idősebb férfiját, ott is rugdossa mindenhol, ahol éri, a kreol-vörös nő is hadonászva, ordítva segédkezik a párjának. A család hölgytagja, próbál telefonálni, de ilyen káoszban, kavargásban, gyors ütlegek között, nem hiszem, hogy lehetett volna mit tenni. Első gondolatom az volt, hogy rájuk kiáltok, hagyják abba, de mégsem tettem. A két megvadult ember-állattól még én is kaphattam volna, hát hiányzik ez nekem?
Rögtön eszembe jutott, amikor az ilyen emberek halálra verték a tanárt a gyerekei és felesége szeme láttára a kocsijuk előtt.

Gyorsan elhaladtam tisztes távolságban a verekedők előtt és beálltam a nézőközönség közé, akik felháborodva nézték a jelenetet, többen telefonáltak a szomszédban lévő rendőrségre sürgetően, de csak nem jött segítség. Szerettem volna látni, hogy a családot megvédi valaki az ilyen vad dühöngéssel ölni is kész emberektől.
A család a földről feltápászkodva, előre vánszorgott a kocsijuk elejéhez. A fiatal férfi törölgette az apja arcáról a sérüléseket. A vörös-kreol nem hagyva abba, szitkozódva rohangált a családhoz oda-vissza, a ki tudja, milyen sérelmeit ordítozva.

Hogy mi lehetett a kiváltó ok? Talán az, hogy a nagy forgalmú utcából kifelé jövet, a piros kocsi, neki mehetett az álló autónak. De ez csak az én feltevésem.
Ácsorogtam egy darabig, azután eljöttem, hiányérzettel, mert nem láthattam a békés befejezést.

Mélységes szomorúságom van, mert eszembe jut minden sérelem, ami a magyarokat éri. Nem az én tisztem ítélkezni, de nem értem, hogy miért nem hoznak olyan rendeletet, ami megoldaná a helyzetet?
Aki nem hajlandó emberi módon viselkedni, aki rossz hajlamú, kötekedő, ingyenélő, bűnőző stb. azt ki kell utasítani az országból! Ilyen egyszerűen, ahogy Jézus kergette ki a kufárokat az Isten-házából.
Valahol el kellene kezdeni a rend-csinálást, nem csak beszélni róla. Ezt tenném a börtön-lakókkal is!
Valószínűleg nevetnek a tanult okosok, akik nem ismerik, vagy nem merik megtenni az egyszerű megoldásokat. Biztos vagyok benne, hogy sokan gondolkoznak hasonlóképpen.

Kötelességemnek tartottam leírni, már csak az egyensúly kedvéért is, mert pár hónapja jól dolgozó cigány-csoportról írtam, akik kitűnő munkát végeztek nálam.

Budapest, 2012. december 30.

Írta: Farkas Viola
230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 04. 11:39:10

Kedves Viola!

Jól tetted, hogy megírtad az esetet! Éppen a rádióban hangzott el a napokban egy beszélgetés arról, hogy mennyire segítőkészek az emberek, ha valaki a szemük láttára kerül bajba. Beszéltek itt az erőszakos férfiakról, akik nem törődve senkivel, próbálták cselekedeteiket végrehajtani, s bár hiába látták többeken is az eseményt, senki sem mert közbeavatkozni. Mert sokan félnek a megtorlástól, a fenyegetéstől és a meghurcoltatástól. Esetlegesen nem szeretnének tanúskodni egy-egy bűnügy szemtanúiként.
Az általad leírt eset is hasonló volt, hiszen úgy gondolom, hogy az elromlott gépkocsi tulajdonosai vétlenek voltak a verekedésben, csak a maguk épségét próbálták megvédeni. Igen sajnálatos, hogy a rendőrség mellett történt az eset, és a betelefonálások ellenére sem érkezett hamar a segítség!
Sajnos nap mint nap hírt kapunk hasonló esetekről, és legtöbbször csoportosan követik el a garázdaságokat vagy kezdeményezik a verekedést, és ha valaki egyedül van, csak a Jóisten a megmondhatója, hogy kikerül-e épségben a kezeik közül. Ha beszélni mert, akkor megfenyegetik, hogy az egész családját kiírtják! Nem tudom, mivé lett a világ, pedig azt hiszem, legtöbbünk arra várt (vár), hogy ezektől a "szemét" emberektől megszabaduljunk!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

2678
Emperor - 2013. január 03. 10:33:36

Kedves Viola!
Döbbenten olvastam írásod. Ezúttal nem is azon csodálkozom, hogy vannak ilyen emberek, inkább azon, hogy világos nappal, egy piacon, nagy tömeg előtt történik ez, s nincs néhány bátor férfi, aki leállítja a dühöngőt? Miből állt volna néhány markos legények kiválni a tömegből és lefogni a dühöngő verekedőt? Egérutat nyertek volna a megtámadottak, az asszony viszont kárálhatott volna, mire megy vele? Nem értem, magam sem értem, nem csodálom, hogy tönkre tette a napodat.
Az a szomorú, hogy ez bárkivel megtörténhet, s nem számíthat segítségre. Ez a legszomorúbb!
Örülök, hogy megírtad a történetet. Most is felnézek Rád! Köszönöm!
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2013. január 01. 14:18:51

Kedves Viola!
Elámulva olvastam történeted, és alig akarom elhinni, hogy fényes nappal ilyen történhet! Segítséget az emberek ilyen esetben azért nem adnak, mert ők is félnek. Ez a történeted merőben más, mint amit már korábban írtál egy rendes dolgozó cigány-csoportról. Gondolom, az egész napodat elrontotta ez a nem mindennapi eset.
Gratulálok, és boldog új évet kívánok!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.