Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kőműves Ida: Karácsonyi ajándék
(szatíra)

Olyan csodálatos ajándékot kaptam karácsonyra, amit álmomban sem reméltem.
Egy vadiúj számítógépet! Csak akkorka, mint egy fél cipős doboz, csak laposabb.
Az egészben csak az a bosszantó, hogy okosabb nálam. Ja, és főleg az, hogy nem engedelmes. Hogyan fogunk mi kijönni egymással? Ez a kérdés gyötört napokig.
Aztán, egyszer csak szólt a fiam, hogy kezdődhet a főpróba!
Ott ültem előtte. A fiam mondta hogyan kell bekapcsolni. Hm, hát fog ez menni!
Aztán megjelent a Kezdőképernyő, ami valami virtuális csempékből állt. Megijedtem. Hát ez meg micsoda? Akkor derült ki számomra, hogy Windows 8-as van rajta. Minden idegen. Sehol a Start menü. Nehogy már, most ezzel mit kezdjek?
Szerencsére ott állt mellettem a nagy fiam. Szépen mindent elmagyarázott. Csináld ezt, csináld azt!
Csináltam! Fog ez menni, csak nem fog ki rajtam egy ilyen kis doboz!...
Azért még próbálkoztam, hogy jó volt nekem a Windows 7 is, s azt már megszoktam...
- Sebaj, megszokod ezt is! Hát egyszerű, nem?
- Hát hogyne, hogyne! - bólogattam bizonytalanul.

Másnap visszautazott a fiam. No, most jön az igazi főpróba, gondoltam. Lássunk neki!
Bekapcsoltam a gépet. Eddig megy, örvendeztem!
Kezdőképernyő! Most ezzel mit kezdjek? Úristen, hol a Start menü? Ja persze, nincs, jut eszembe...
Akkor mégis hogyan tovább? Ülök szembe vele. Farkasszemet nézünk! Be kell vallani, fogalmam sincs hová, merre. Minden, de minden kipárolgott a fejemből. Mondtam én, hogy jó nekem a régi... Különben is, mi baja volt? Ja, hogy nem kapcsolt be amikor én akartam? Hát üsse kő, bekapcsolt, amikor ő akart. Azért ha megrugdostam kicsit, akkor még rám is hallgatott. No jó, olykor nagyon megrugdostam, mert egyáltalán nem akart...
Jó, azt felejtsük el! Most ez van itt, és kell kezdeni vele valamit! De mit?
Megmozgatom a kurzort! Hirtelen, a képernyő sarkaiból automatikusan különböző funkciók ugranak elő... Csak bámulok! Aztán ahogy jöttek, úgy el is tűnnek gyorsan!... Csak ülök s most már kétségbeesve, sőt, könyörögve nézek a monitorra.
Aztán nekem is beugrik valami! Talált, süllyedt! Juhé, fenn vagyok a világhálón! Hogy hogyan? Arról fogalmam sincs, viszont itt már elboldogulok valahogy.

Aztán nyomtatnék valamit. Bekapcsolom a nyomtatót, mindent beállítok, egy példányt kérek, s rá klikkelek az OK gombra. Nem történik semmi. No, fussunk neki még egyszer! Leellenőrizek mindent. Nyomtató bekapcsolva, még papír is van benne, minden rendben, OK-gomb! Semmi.
Azaz, hogy igen, mert parancsolgat, hogy mit tegyek, mit nyomjak meg... Anyád, itt és most én parancsolok. Tessék nyomtatni! Újrakezdem. Ő is! Osztogatja a parancsokat. No ne, így nem leszünk jóban. Email megy a fiamnak. Jó, tudom, hogy dolgozik, de ez most életbevágó... Hátha mégis elolvassa. Várok... Hamarosan jön az email: csak tedd mindig azt, amit mond!
Hogyan? No, nehogy már a nyúl vigye a puskát! Nem, nem adom meg magam olyan könnyen. Hihi, nem ismersz még barátocskám, de majd fogsz! Ha azt mondom, hogy nyomtatsz, akkor nyomtatni fogsz! No, fussunk neki még egyszer!
Nyomtatás! OK! Nem nyomtat, viszont ír valamit... No, lássuk csak?
Hopp, eltűnt... Mi van? Önkényesen kikapcsolt ez a féreg!... Nem, mégsem, megint kiírt valamit. No lássuk csak: Megvédte a gépemet! Tőlem? Óriási! Hm, ez valahonnan ismerős. Honnan is?...
A francba, most ne ezzel törődjünk... Bámulok a képernyőre, s nem tudok mit kezdeni vele.

Újabb email megy: Hogyan kell kikapcsolni ezt az átkozott dögöt?

2012. december

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2013. január 01. 20:14:01

Kedves Titanil!
Örülök, hogy megnevettettelek! Ez valójában csak pillanatnyi "elmezavar" volt. A kezdeti nehézségek.
Nem laptopot kaptam, hanem gépet, magát az "agyat", a monitor és billentyűzet maradt a régi, csakhogy eddig a Windows 7-et használtam, ahhoz voltam szokva, erre az újra viszont a Windows 8 van telepítve. Elmagyarázta a fiam, csak éppen nem jegyzeteltem, hittem, hogy anélkül is átállok, hiszen már régóta dolgozom számítógépen, aztán, amikor nem állt mellettem, akkor... mondom pillanatnyi "elmezavar"... de azóta már megy simán, bár nem szeretném elkiabálni!Smile
Köszönöm együttérzésed,Smile és hogy olvastad!
Szeretettel
Ida

2175
hzsike - 2013. január 01. 18:46:36

Ragyogó kis írás!
Ez igazán jellemző a mi korosztályunkra. Pfft
Hasonlóakat éltem át én is több alkalommal, mire "rájöttünk egymásra". (pedig a munkahelyem az első volt aki bevezette a számítógépeket a munkánk során, annak idején)
A gyerekeim mindig "startra" készek, ha gondom van.
Jól szórakoztam (bocsPfft ) én is. Köszönöm Neked Iduskám.

Boldog Új Évet kívánok Neked és kedves családodnak is!
Szeretettel:ZsikePfft

3234
PeterCz - 2013. január 01. 17:55:13

Smile

A világban tendenciaként figyelhető meg, hogy a felhasználóbarátság nevében minden elektromos eszközt egyre inkább "védenek" attól, hogy az átlagos tapasztalatokkal rendelkező emberek azok átlagos felhasználói lehessenek.
Ha tudatos, ha nem, ezt teszik. S ez a bennünk lévő őrület következménye, hogy folyton egymással versengünk, s nem az együttműködésre törekszünk.
Ez talán magyarázatra szorul, mert miközben sokan - idősebbek is, de fiatalok is -, akik nem rendelkeznek a műszaki rendszerek átlátásának képességével, vagy nem olyan beállítottságúak, azt gondolják magukban, hogy "Ó, a világ változik, haladnom kellene a korral, és a többi", addig valójában nem is ők hibáznak folyton, hanem a kor szelleme az, ami nem tart megfelelő irányba.
Eszközeinket egyre specifikálják/specifikáljuk, így egyre specifikusabb ismeretekre van szükségünk hozzájuk.
Az innováció, és más - a nyugati kultúra számára - jól hangzó, divatos fogalmak nevében a használati eszközök kifejlesztése nem a kompatibilitás jegyében, tehát egységes irányelvekre törekedve zajlik.
Hanem egymással versenyeztetve a különféle elképzeléseket, s a bolygón, akár egy gigantikus gladiátorarénában, ezer és ezer elképzelés küzd egymással. Ahelyett, hogy az együttműködésre törekednének.
Az emberek kreativitását egymással versenyeztetik, s a találmányokat is mind egyéni, s nem közös célok elérésére használják fel.
Ezért van ennyi belőlük. A világ minden gondját rég megoldottuk volna, ha a törekvéseink egy irányba mutatnának. De szétfelé húzunk, mert a nyugati kultúrában a versenyt tanítják, s mára már mi is ezt tanuljuk, tanítjuk.
Már két televíziót sem lehet ugyanazzal a módszerrel bekapcsolni, működtetni. Sem két vasalót, porszívót, fényképezőgépet, a számítógépekről, böngészőkről ne is beszéljünk. Nincs két hasonló zene- vagy videólejátszó program, holott egyetlen is elegendő lenne, ha azt ellátják minden fontos és ésszerű funkcióval.
Ezernyi különféle hordozóeszközünk van, DVD-R, DVD+R, CD, Blueray, SD, SD micro.. a végtelenségig sorolhatóan, melyek sorra váltják egymást, és maradnak mégis addig, hogy együtt legyenek jelen, mindezt hihetetlen sebességgel - ez tényleg őrületes, és őrültekké is tesz mindenkit.
Ezer és ezerféle csatlakozókábelt találnak ki - jackdugók, nyomtató csatlakozók, telefoncsatlakozók, fényképezőgép csatlakozók, monitorcsatlakozók seregeit -, abszurd módon még azokból is, melyeket épp azért fejlesztettek volna ki, hogy általuk kompatibilissé tegyék a rendszereket - lásd infra, bluetooth, scart csatlakozó, USB, nagy USB, és a sokféle kis USB, és a többi.
A legnagyobb káosz a telefonok és a telefontöltők világában uralkodik, de azt hiszem, erről szót sem kell ejtsek.
S a csoda: hogy még nem vezették be a különböző konnektorokat a lakásokban.
Azaz eddig csak pár félét.
Az emberek egyre több időt kell töltsenek az eszközök használatával, használatának megtanulásával.
Ami végső soron egyes embereknek előnyös. A szeparáció, a verseny, a sokféle csatlakozó megvásárlásának kényszere - az állandó fogyasztás fenntartása -, de főként az idő, melyet lekötnek bennünk azáltal, hogy ezekkel kell foglalkoznunk, s nem a valódi dolgokkal.
Azokra alig marad. S eltávolodva tőlük, tudatlanul is egyre tudatlanabbakká válunk.
Aki irányításra törekszik, annak bábok, robotok kellenek, hogy azt megtehesse. S minél tudatlanabbak azok, minél jobban lekötik őket problémáik, nekik annál jobb.
Nekünk, ébren lévőknek kell felébresztenünk azokat is, hogy lássák, ez nem vezet sehová, saját hatalmi törekvéseik jussa maximum az egyének, a közösség spirituális hanyatlása lehet.
Persze ők maguk is tudatlanok, akik valaha tévútra léptek. s most nem a megfelelő úton járnak, s nem találnak vissza rá. Tehát vissza kell vezessük őket, akár a csíntalan gyermekeket. Szeretettel, megfogva a kezüket, s nem harcot kezdeményezni velük, ahogy önmagunkkal sem szeretnénk, ha így bánnának, csak mert még nem látjuk hibáinkat Smile

Ezek jutottak eszembe e szórakoztató, egyszersmind elszomorító történetről.
Szeretettel:
Péter

1403
titanil - 2013. január 01. 14:35:33

Kedves Ida!
Sikerült az új év napján megnevettetned! Az idősebb nemzedék ilyen, hogy az újabb gépekkel, mint az a kicsi laptop, már nehezen birkózik meg kicsinysége ellenére.Smile Ráadásul ezt az újat még oldalba sem lehet vágni!Smile No és a fiataloknak arra nincs idejük, türelmük, hogy a szülőt alaposan megtanítsák annak használatára.
Gratulálok, és boldog új évet kívánok!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.