Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Kőműves Ida: Karácsonyi ajándék
(szatíra)

Olyan csodálatos ajándékot kaptam karácsonyra, amit álmomban sem reméltem.
Egy vadiúj számítógépet! Csak akkorka, mint egy fél cipős doboz, csak laposabb.
Az egészben csak az a bosszantó, hogy okosabb nálam. Ja, és főleg az, hogy nem engedelmes. Hogyan fogunk mi kijönni egymással? Ez a kérdés gyötört napokig.
Aztán, egyszer csak szólt a fiam, hogy kezdődhet a főpróba!
Ott ültem előtte. A fiam mondta hogyan kell bekapcsolni. Hm, hát fog ez menni!
Aztán megjelent a Kezdőképernyő, ami valami virtuális csempékből állt. Megijedtem. Hát ez meg micsoda? Akkor derült ki számomra, hogy Windows 8-as van rajta. Minden idegen. Sehol a Start menü. Nehogy már, most ezzel mit kezdjek?
Szerencsére ott állt mellettem a nagy fiam. Szépen mindent elmagyarázott. Csináld ezt, csináld azt!
Csináltam! Fog ez menni, csak nem fog ki rajtam egy ilyen kis doboz!...
Azért még próbálkoztam, hogy jó volt nekem a Windows 7 is, s azt már megszoktam...
- Sebaj, megszokod ezt is! Hát egyszerű, nem?
- Hát hogyne, hogyne! - bólogattam bizonytalanul.

Másnap visszautazott a fiam. No, most jön az igazi főpróba, gondoltam. Lássunk neki!
Bekapcsoltam a gépet. Eddig megy, örvendeztem!
Kezdőképernyő! Most ezzel mit kezdjek? Úristen, hol a Start menü? Ja persze, nincs, jut eszembe...
Akkor mégis hogyan tovább? Ülök szembe vele. Farkasszemet nézünk! Be kell vallani, fogalmam sincs hová, merre. Minden, de minden kipárolgott a fejemből. Mondtam én, hogy jó nekem a régi... Különben is, mi baja volt? Ja, hogy nem kapcsolt be amikor én akartam? Hát üsse kő, bekapcsolt, amikor ő akart. Azért ha megrugdostam kicsit, akkor még rám is hallgatott. No jó, olykor nagyon megrugdostam, mert egyáltalán nem akart...
Jó, azt felejtsük el! Most ez van itt, és kell kezdeni vele valamit! De mit?
Megmozgatom a kurzort! Hirtelen, a képernyő sarkaiból automatikusan különböző funkciók ugranak elő... Csak bámulok! Aztán ahogy jöttek, úgy el is tűnnek gyorsan!... Csak ülök s most már kétségbeesve, sőt, könyörögve nézek a monitorra.
Aztán nekem is beugrik valami! Talált, süllyedt! Juhé, fenn vagyok a világhálón! Hogy hogyan? Arról fogalmam sincs, viszont itt már elboldogulok valahogy.

Aztán nyomtatnék valamit. Bekapcsolom a nyomtatót, mindent beállítok, egy példányt kérek, s rá klikkelek az OK gombra. Nem történik semmi. No, fussunk neki még egyszer! Leellenőrizek mindent. Nyomtató bekapcsolva, még papír is van benne, minden rendben, OK-gomb! Semmi.
Azaz, hogy igen, mert parancsolgat, hogy mit tegyek, mit nyomjak meg... Anyád, itt és most én parancsolok. Tessék nyomtatni! Újrakezdem. Ő is! Osztogatja a parancsokat. No ne, így nem leszünk jóban. Email megy a fiamnak. Jó, tudom, hogy dolgozik, de ez most életbevágó... Hátha mégis elolvassa. Várok... Hamarosan jön az email: csak tedd mindig azt, amit mond!
Hogyan? No, nehogy már a nyúl vigye a puskát! Nem, nem adom meg magam olyan könnyen. Hihi, nem ismersz még barátocskám, de majd fogsz! Ha azt mondom, hogy nyomtatsz, akkor nyomtatni fogsz! No, fussunk neki még egyszer!
Nyomtatás! OK! Nem nyomtat, viszont ír valamit... No, lássuk csak?
Hopp, eltűnt... Mi van? Önkényesen kikapcsolt ez a féreg!... Nem, mégsem, megint kiírt valamit. No lássuk csak: Megvédte a gépemet! Tőlem? Óriási! Hm, ez valahonnan ismerős. Honnan is?...
A francba, most ne ezzel törődjünk... Bámulok a képernyőre, s nem tudok mit kezdeni vele.

Újabb email megy: Hogyan kell kikapcsolni ezt az átkozott dögöt?

2012. december

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2013. január 15. 21:16:54

Kedves Zsuzsa!
A mi korunkban ez már így van. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja...Smile Belejöttem már, olyan, mintha mindig ez lett volna. Sőt, már szót is fogadunk egymásnak.Smile
Köszönöm, hogy rábukkantál kis szatírámra, s elolvastad ügyetlenkedésem történetét.Smile
Szeretettel
Ida

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 15. 16:21:38

Kedves Ida!

Én is jót derültem a kis történeteden, bár belegondoltam, hogy mi lenne velem, ha egy olyan ultramodern géppel kellene dolgoznom, amit még nem szoktam meg. Én általában mindig féltem az új dolgoktól. Mert ugye, mindig újabb munkaeszközöket kellett megismernem. A hagyományos írógéptől kezdve, az elektromos, majd elektronikus írógépen át a számítógépig. De aztán mindegyiket nagyon megszerettem.

Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

2678
Emperor - 2013. január 07. 20:00:10

Kedves Bakonyiili!
Köszönöm, hogy rátaláltál, s olvastad kis ügyetlenkedésem történetét.Smile Eddig, ha valami újdonsággal találkoztam, mindig jegyzeteltem, hogy mit hogyan, azután sosem volt szükségem a jegyzetekre, hát ezúttal nem jegyzeteltem... hát így jártam!
Nem vagyok az a könnyen feladós típus, egyébként, már remekül összebarátkoztunk (csak nehogy elkiabáljam)Smile
Köszönöm kedves soraid, és hogy eszembe juttattad a Sétapálcát!
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2013. január 03. 10:16:37

Drága Viola!
Én csodállak Téged, és hiszem, hogy mindannyian itt a Magazinnál. Még hogy semmi tudásoddal? Hiszen Te is ilyen gépen dolgozol, vagy velünk nap mint nap! Ez nem semmi Viola drága, hiszen a Te korodban nagyon kevesen képesek erre. Arról nem is beszélve, hogy elkápráztatsz bennünket remek, bölcs verseiddel. Részemről a csodálat, és nagyon örülök, hogy velünk vagy, olvashatjuk verseidet, olykor írásaidat (innen oda megyek!), s ahogyan írod, minden segítség nélkül. Már csak azért is óriási dolog, hogy minderre egyedül vagy képes, amikor olvashattad, hogy nekem is szükségem van segítségre, mert már nem tudom követni a fejlődést a számítástechnika terén. Valóban, jól mondod, hogy ez már kész káosz, hiszen túlzásokba esünk a fejlődéssel is. Szerintem ma már úgy születnek a gyerekek, hogy billentyűzetet nyomogatnak, meg okostelefonokkal játszanak!Smile
Kívánom, hogy még sokáig maradj velünk, és olvashassuk remek, bölcs verseidet, írásaidat!
Sok szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2013. január 03. 10:02:18

Kedves Katalin!
Valóban csodaszép ajándékot kaptam, nagyra is értékelem, s jól tudom, hogy ez bizony nagy anyagi áldozat is volt gyermekem részéről. Hálás vagyok érte. Persze, írásomban jól "kikarikíroztam" magam, annyira gügye azért nem vagyok, csak éppen minden újdonságot szokni kell, s nem mindig megy problémamentesen, viszont már elhárultak az akadályok, már egészen megszoktuk egymást, próbálunk kölcsönösen hallgatni egymásra. Smile Nem akarom elkiabálni, de menni fog!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad kis ügyetlenkedésem történetét.
Szeretettel
Ida

277
farkas viola - 2013. január 03. 07:33:58

Kedves Ida!

Olvasva a "szatírádat", még hogy nevetni? A szemem is fennakadt, eme őrületes magas-fokú tudás láttán!
Ez után olvasva a Péter eszmefuttatását? Amiből csak annyit tudtam kihámozni, hogy "el-" és "elmenekülni" ebből a komplikált, káoszos, értelmetlen világból!
Hogy lehetek én Veletek, a semmi tudásommal? A segítség-nélküliségemmel? Nem is folytatom, mert még a "porszemben" sem találom meg magam!
Hogy itt vagyok, hogy itt lehetek, még annál is nagyobb CSODA, amit Ti tudtok együttesen. Ezzel ki is merültem.

Elismeréssel gondolok Rád, Rátok: Viola SadSadSad

2678
Emperor - 2013. január 01. 20:52:27

Kedves Péter!
Mélységesen egyetértek Veled.
A szeretet valóban a legfontosabb, és figyelnünk kell egymásra, másként a "család" sem működhet.
Természetesen, ez tágabb értelmezésben is így igaz.
Köszönöm, hogy együtt örülsz velem!Smile
Ida

2678
Emperor - 2013. január 01. 20:43:52

Köszönöm, kedves Zsikém, és örülök, hogy jól szórakoztál. Ez volt a célom, hogy egy kicsit megnevettesselek benneteket.
Magam is régóta dolgozom már számítógépen, csakhogy, Windows 7-hez voltam szokva, az új gépre viszont az új Windows 8 volt telepítve, ami sok újdonsággal szolgált. Ez okozott némi bonyodalmat, ott hibáztam, hogy nem jegyzeteltem egy kicsit, hanem bíztam benne, hogy mindent megjegyzek, és hogy simán fog menni az átállás... A maga hibájából tanul az ember, nem igaz? Most már azért megy zökkenőmentesen, bár nem szeretném elkiabálni.
Igazán örülök, hogy megnevettettelek.

Köszönöm a jókívánságokat is, és magam is kívánok Neked és családodnak, boldog, békés új esztendőt!
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2013. január 01. 20:32:55

Kedves Péter!
Egyetértek eszmefuttatásoddal. Magam is látom, hogy a gyártók érdeke érvényesül, a minél nagyobb mennyiségbeli eladás a cél. Nagy hiba, hogy semmi semmivel nem kompatibilis, úgy a mobil telefonok és töltők táborában, mint a számítógépek és egyéb technikai vívmányok terén. Igen, változás kellene. Nem csodálom, hogy írásom ezt váltotta ki belőled, és köszönöm, hogy ilyen sok időt szántál írásomnak.
Viszont, el kell mondjam, hogy azért nem volt olyan nagy a baj, van benne jó adag túlzás, azért is jeleztem, hogy "szatíra".
Nagyon örültem a fiamtól kapott karácsonyi ajándéknak. Valóban gondok voltak már a gépemmel, s ő tudta, hogy nekem nem telik új gépre, hát meglepett vele. Nagyon hálás vagyok neki érte. Eddig Windows 7-et használtam, ahhoz voltam szokva, az új gépre viszont már eleve a Windows 8 volt telepítve, ami sok újdonsággal szolgált, s az zavart össze kissé. Azonban, nem olyan nagy a baj, mint ahogyan "karikíroztam", elég régóta dolgozom számítógépen, persze, az átállás mindig okoz bonyodalmakat, de már megy simán, csak szerettem volna néhány vidám percet szerezni olvasóimnak, elbeszélve ügyetlenségem történetét.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2013. január 01. 20:14:01

Kedves Titanil!
Örülök, hogy megnevettettelek! Ez valójában csak pillanatnyi "elmezavar" volt. A kezdeti nehézségek.
Nem laptopot kaptam, hanem gépet, magát az "agyat", a monitor és billentyűzet maradt a régi, csakhogy eddig a Windows 7-et használtam, ahhoz voltam szokva, erre az újra viszont a Windows 8 van telepítve. Elmagyarázta a fiam, csak éppen nem jegyzeteltem, hittem, hogy anélkül is átállok, hiszen már régóta dolgozom számítógépen, aztán, amikor nem állt mellettem, akkor... mondom pillanatnyi "elmezavar"... de azóta már megy simán, bár nem szeretném elkiabálni!Smile
Köszönöm együttérzésed,Smile és hogy olvastad!
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.