Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sz. Sipos Magdolna: Álomőrzők
A dugóba került fiatalember morgolódott egy kissé, mert nagyon sietett volna albérleti lakásukba, hogy elújságolja a hírt.
- Képzeld a barátom nekünk is vett két jegyet a Pesten tartandó Santana koncertre – újságolta feleségének üdvözlés után -, ilyen alkalmat nem hagyhatunk ki!
- Jaj de jó, erre vágytam már régóta – ujjongott a fiatalasszony -, de mi lesz a kislányunkkal, ki vigyáz rá addig?
- Szerintem, hogy ne sértődjön meg egyik mama sem, kérjük meg mindkettőt, hogy vállalják el közösen a dadáskodást – ötlött eszébe a férjnek.

Elérkezett az előadás napja. Anyuka este megfürdette, megszoptatta kislányát, és máris indultak, hogy időben felérjenek Pestre.
A mamák felváltva büfiztették unokájukat, majd mikor elálmosodott a kicsi, letették a szobában lévő nagy ágyra, ahol egy kis nézelődés után már álomországban járt. A televíziót lehalkították, nehogy felébredjen a zajra. A csendet időnként a konvektor kihűlő vaslemezeinek pattogása zavarta meg.
- Talán, hogy jobban múljék az idő, beszélgethetnénk – szólalt meg halkan a helybéli mama, és máris elkezdte a Jánoshalmán töltött középiskolai élményeit feleleveníteni:
- Hárman voltunk Teréz nevű barátnők, így egyik a Teri, másik a Tercsi, harmadik a Terike becenevet kapta. Nagyon jól megértettük egymást, közösen tanultunk, mentünk moziba, különböző szórakozóhelyekre. Kitárgyaltuk egymás között fiús kalandjainkat, az első szerelem érkezését. Elmondtuk egymásnak örömeinket, bánatainkat. De most már mesélj Te is valamit a fiatal éveidről - kérte nászasszonyát.
- Nekem úgy alakult, hogy a középiskolát levelező tagozaton végeztem – kezdett mondókájába a vidéki mama -, mert nem sikerült bejutnom abba az iskolába, ahová jelentkeztem. Két év tanulás után, letettem a gyors- és gépírói vizsgát, ezután elhelyezkedtem, és mellette tanultam. Kicsit nehéz volt, de amikor nem vettek fel, már dacból is elhatároztam, le fogok érettségizni. Az általános iskola befejezése után négyen voltunk barátnők, elneveztük magunkat „négyes fogatnak”, mert a vasárnap délutáni korzózásokat kettesével egymás után haladva tettük. Tizenhét éves koromban, amikor már dolgoztam, akkor ismertem meg a „lelki” barátnőmet, akivel még most is tartom a kapcsolatot.
Beszélgetésüket hirtelen megszakították, mert az ágy felől nagy szusszanást hallottak, rögtön felugrottak, de látták, a pici édesdeden alszik.
Megnyugodva folytatták halk csevegésüket, közben rájöttek, milyen sok hasonló érdeklődési körük van. Mindketten szeretnek olvasni, még a kedvenc íróik is szinte ugyanazok, a keresztrejtvény mellett nem tudnak úgy elmenni, ne fejtsék meg. Rengeteg olyan kedvenc filmet soroltak fel, amit láttak, kitárgyalták, ki, melyik filmben kedvelte meg a különböző híres színészeket, színésznőket.
Éjféltájt mocorgásra figyeltek fel, de örömmel tapasztalták, a baba nyugodtan alszik tovább.
Ők pedig elmesélték egymásnak mikor, hol üdültek, a Balaton szépségét dicsérték, és megállapították, hogy az országban rengeteg szép hely van, amit érdemes többször is megnézni.
Egyszer csak az autó ajtajának csapódására figyeltek fel, megérkeztek a gyerekek!
De gyorsan elmúlt az idő, észre sem vették, hogy már éjjel két óra van.

Valahogy így történt, hogy 1998. novemberében a két hónapos csecsemő álmát őrizte a két nagymama, és egy láthatatlan valaki, hogy szülei szerencsésen hazaérjenek.

2103. január 8.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2013. január 11. 12:49:05

Kedves Katalin!
Szerencsések vagyunk, mert a jó barátság a mai napig megmaradt, hisz van egy szoros kapocs közöttünk, a közös unoka. Ismerek olyan családokat, ahol a mamák rivalizálnak, vagy haragban vannak egymással. Szerintem az ilyen viselkedés a gyerek lelki fejlődésének kárára megy.
Példát vehettem anyámról és anyósomról, akik szintén jó viszonyban voltak egymással. Amikor beteg voltam, mindkét mama jött segíteni, és a családot ellátta élelemmel, tiszta ruhával.
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászóltál.
Sok szeretettel: Titanil

1403
titanil - 2013. január 11. 12:40:40

Kedves Ida!
Véletlenül összecseréltem az egyest és a nullát, ezért 2103-at írtam. Amikor Eszternek válaszoltam a hozzászólására, akkor vettem észre. Hol leszek én már akkor! Bár ha valóban létezik reinkarnáció, lehet hogy abban az évben már ismét ebben az országban leszek, és olvasom egy gép előtt a HM-ba küldött prózákat, verseket.Grin
Egyre gyakrabban vesszük elő a szép emlékeket, ez a történet is erről szól. Valóban nagyon emlékezetes maradt ez az unokázás, mert hajnali fél 3-kor feküdtem le, és fél 5-kor már csörgött az óra, hat órára mentem dolgozni. Érdekes módon abszolút nem voltam fáradt, sőt fel voltam dobva.
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet, köszönöm az olvasást.
Sok szeretettel: Titanil

2678
Emperor - 2013. január 10. 21:02:34

Kedves Titanil!
Én már nyilván a kijavított dátumot látom, mert, ha nem tévedek már ennyit írunk!Smile
Az első gondolatom, ahogy végére értem írásodnak, nekem is az volt: jaj, de nagyon kedves történet!
Ez bizonyára így is van, mert látom Eszter is ezt írta.
Neked is emlékezetes maradt minden bizonnyal ez az első közös unokázás. Valóban nagyon aranyos történet, s valahogy olyan szívesen vesszük elő most már az emlékeinket...
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2013. január 10. 19:27:57

Még mielőtt valaki felróná tévedésem, nézzétek el nekem, hogy rosszul írtam a dátumot. Nagyon előre szaladtam az időben!Grin Majd megkérem Józsit, javítsa ki.

1403
titanil - 2013. január 10. 19:25:14

Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy elolvastad a felejthetetlen emlékemet. Nászasszonyomnak írtam, de gondoltam, megosztom az olvasókkal is. Az idő nagyon gyorsan elszaladt, és a pici babából már nagylány lett, mint ahogy a Te unokád is.
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2013. január 10. 17:57:59

Kedves Titanil!

Nagyon kedves történetet osztottál meg az olvasóval. Különösen megfogott, mert saját unokám 1997-ben született, tehát hasonló korú, mint a Tiétek. Felejthetetlen emlékek maradnak, mikor pici volt és vigyázhattam rá.Smile Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.