Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Lenvirág utca 47.
(Bátyámnak)

Az iskolai nyári szünet első napjaiban, ragyogó napsütésre ébredtek a környék lakói. A város széli utca végénél kezdődő szántóföldeken beszemesedett a finom zsenge, borsó, piroslott a zöld levelek között az érett paradicsom.
A két sovány lurkó is odatartott, kicsit megdézsmálni a termelőszövetkezet gondosan művelt terméseit. Szőke fejük, sápadt, néhány pöttynyi szeplővel csibészessé varázsolt arcukban, életre való, hatalmas, barna szemük ide-oda járt, nehogy rajtakapják őket. Mindig éhes gyomruk korgott, igyekeztek a csemegékkel telített, hívogató „asztalhoz”. Ahogy odaértek, lehasaltak, s máris nekiláttak a lakmározásnak. A kislány hatalmas szelet zsíros kenyeréből már csak pár falat maradt, de a paradicsom magában is pazar zamatokkal kényeztette, illata pedig a gyerekkor kedves emlékeibe ivódott örökre. Ahogy próbálta mindig a legnagyobbat, legszebbet kis markába szorítva harapni, arcán csurgott a paradicsom leve, szája körül kimarta fehér bőrét, de nem törődött vele. A fiú sem tétlenkedett, ő a borsóföldön ropogtatta az édes zöld szemeket. Amint megtömték bendőjüket, gyorsan, feltűnés nélkül szedték lábukat vissza, a szélső házak közötti, üres telken lévő kukoricás melletti poros útra.

Édesanyjuk dolgozott, nővérük felügyelt rájuk. Ő otthon maradt, nem is tudta, hogy merre csavarognak. Azt hitte kint játszanak az utcán, ahogy szoktak, a többi, szomszédos ördögfiókával színcápát, komám asszony hol az ollót, bújócskát, vagy fociznak, s a kislány hamarosan sírva jön be, hogy őt nem veszik be a csapatba. A bátyó már felsőbe megy ősszel, ő pedig csak éppen kezdeni fogja az első osztályt, de különben sem való lányoknak a futballozás. Ilyenkor örülhetett, ha a labdaszedést rábízták, lelkesen szaladgált, hogy minél jobban végezze feladatát. Most is a focira esett a választás, az utcasarki kereszteződésben rúgták a labdát. Irigykedve figyelte őket, rozzant fakerítésük előtt ácsorogva, vagy az utcai kútból folyó vízzel pancsolva. Nem akadt a közelben lány játszópajtás, így kénytelen volt mindig a fiúkhoz alkalmazkodni. Egyszer csak az eltévedt labda pisze orrát találta, rögtön eleredt a vére. Bátyja ijedten szaladt oda hozzá, a többiek is aggódva figyelték mi fog történni.

- Gyere! Adok neked valamit – fogta kézen hangosan bömbölő, krokodilkönnyeket hullajtó húgát és húzta maga után. Ahogy beértek az egyetlen helyiségből álló lakásba, nővére megmosta a sebesült arcát a lavórban, majd mikor már nem lett a víz pirosabb, egy zsebkendőt tett fájó orrára, s gyorsan kiöntötte az udvarra a baleset nyomát. A fiú közben odalépett a sublódhoz. Négy fiókja volt, édesanyjuknak és nekik hármuknak egy-egy, amiben ruhájukat tartották. Kihúzta a sajátját, benyúlt és kivette, vízkereszt óta rejtegetett kincsét, a fenyőfa leszedése után háromfelé szétosztott szaloncukrot. Eddig nem nyúlt hozzá. Letette az asztalra és darabonként számolva két egyenlő kis kupacot épített. A kislány szeme felcsillant.
- Az enyém lehet? – kérdezte, és az egyik kupacot két karjával átölelve, maga felé húzta.
- Persze, nektek adom – bólintott lemondóan pislantva a ritkán látott édességre. Erre már nővérük is odalépett.
- Köszönöm – nézett hálásan a jószívű testvérre, - de egyél te is! – Azzal tétován visszatett mégis öccse elé a néhány szem cukorkából két darabot.
- Na jó – egyezett bele gyorsan a fiú, bár egy pillanatig megfordult a fejében, hogy nem fogadja el.

A váratlan örömtől kipirosodva felkuporodtak mindhárman, a vöröskeresztes pokróccal letakart, kopott ágyra és kapirgálni kezdték körmükkel a szemekre ráragadt selyempapírt, majd boldogan szopogatták a kőkeményre szikkadt szaloncukrokat.

Csató Gáborné/Magyar Eszter

Budapest, 2012-10-18
499
magyareszter - 2013. január 18. 20:40:09

Kedves Ida!

Köszönöm figyelmedet, örülök, hogy tetszett, megtisztel pozitív véleményed. Igen, azt hiszem néhány szem szikkadt szaloncukor esetenként nagyobb örömet szerezhet, mint akármilyen luxuscikk gazdagéknál, amit már nem is tudnak értékelni. "Boldogok a szegények..." Egyetértek!
Sok szeretettel Eszter

2678
Emperor - 2013. január 15. 21:12:10

Kedves Eszter!
Gyönyörű történet, tele szeretettel!
"Boldogok a szegények..."
Egészen meghatott, bizonyára azóta sem változott a bátyád, biztosan jó apa lett belőle, s összetartó család vagytok.
Nagyon szépen megírt emlékezés!
Szeretettel
Ida

499
magyareszter - 2013. január 15. 18:55:51

Kedves Titanil!

Köszönöm Neked is, hogy olvastad ezt a kis emlékezést. Bátyám valóban nagyon jó szívű gyerek volt, ahogy Violának is írtam. Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, s mai napig meg tudok rajta hatódni, hogy azt a kis cukrot hónapokig őrizte, nem nyúlt hozzá, s végül elosztotta köztünk. Milyen akaraterő kellett ehhez, hiszen ki voltunk éhezve mindig egy kis édességre. Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2013. január 15. 18:50:07

Kedves Viola!

Köszönöm kedves soraidat. Elmondhatom, hogy nagy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben éltünk. Bátyám több éven át is eltette a szaloncukor adagját, majd egyszer csak május-június táján elővette és szétosztotta nővérem és köztem. Az ilyen szép emlékek azt hiszem végigkísérik az embert az életén.
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2013. január 15. 18:09:04

Kedves Eszter!
Egy nagyon szép, megható történetet olvashattam Tőled. Bátyád egy különös, önmegtartóztató fiú lehetett. A gyerekek szeretik az édességet, és Ő szinte nyárig ellen tudott állni a kísértésnek, örült, hogy birtokában lehet olyan valaminek, amit ritkán ehet. Testvérszeretetéről árulkodik, hogy később megosztotta Veletek a szaloncukrot.
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

277
farkas viola - 2013. január 15. 12:00:51

Kedves Eszter!
Remekbe szabott emlékezés a "szeretet-házból".
Tetszik az aprólékos kidolgozottság, semmi nem kerüli el a figyelmedet, precízen, filmszerűen adod át a látványt. Szép emlékek, de kitűnő a memóriád is. Biztos örül a Bátyád.
Szeretettel gratulálok: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.