Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Ügyintézés
Több nap kellett, hogy elteljen, mire rászánta magát, hogy elinduljon. Fogta az iratait, egy félliteres flakonba vizet eresztett. Megkent egy karéj kenyeret zsírral, megsózta, majd egy átlátszó zacskóba csomagolta. Ezeket is betette a reklámtáskájába. Ült még egy percet a hokedlin, de tudta, egyszer el kell indulnia. A fogasról leakasztva a kabátját, azt felvette. Aztán gondolva egyet, újra levette. A pulóvert is, és a szárítóról egy másikat, a zöld színűt vette elő.
Úgy érezte, hogy most, ebbe a másik felsőben rendezettebbnek néz ki. Megint felvette a kabátot. A sálat rátekerte a nyakára. Arra gondold, ha meghúzza jobban, akkor egy pár másodperc és nem kell elmennie itthonról. Akkor vége lenne mindennek.
De nem húzta meg, csak megigazgatta.
Elindult.
Igazából, még elég korán volt, de mivel nem volt pénze buszra, gyalog kellett mennie.
Arra is fel kellett készülnie, hogy lesznek helyek, ahol a hó még el sincs takarítva.
A csizmája meg lukas volt. Nem is lukas. A talpa vált el a szárától.
A közeli bevásárlóközpontban vett egy pillanatragasztót és avval ragasztotta össze.
Eddig jól tartott. Abba reménykedett, hogy ha nagyobb hóban kell mennie, azt is kibírja a csizmája.
Az is eszébe jutott a hosszú úton, hogy mit érzett, amikor megvette ezt a csizmát.
Újra átérezte azt a jó érzést, ami a fizetésvárás váltott ki. Akkor még dolgozott. Annak már több mint tizennégy hónapja. Azóta több mint ötven munkahelyen volt, de sehova se kellett. Pedig már a takarítói állást is elfogadta volna. A munkanélküli segély is elfogyott.
Az új szabályzók szerint csak három hónapra fizették. Innentől semmi.
A szomszédja mondta, hogy igényelhet aktívkorúak támogatását. Persze ez csak bizonyos feltételek mellett adható és az önkormányzat adja. Nem is igazán sok, épp csak annyi, hogy éhen ne haljon a gyerekkel. De mégiscsak több mint a semmi.
- A keveset meg be lehet osztani. Csak a semmit nem lehet - gondolta.
Igaz járna a gyerektartás is, ami tízezer forint lenne, de az utóbbi időbe, nem kapta. Ennek, ha jól utána gondol legalább négy – öt hónapja. Az a kis, tizenháromezer hétszáz forint családi pótlék, meg amit az állam ad bizony nem sok. Az óvodai térítés ebből majd ötezer forint. Szerencsére a gyereknek még nem kellett bérletet vennie a buszra, de így is épp elég kigazdálkodni a mindennapokat.
A fürdőbe nem is fűtenek. A konyhába, lavórban mosdanak. A gázon melegíti a vizet.
A gyerek nagyon élvezi így a fürdetést. Ő kevésbé. De a vízdíj és a vízmelegítés díja így minimálisra csökkent. A gázdíj, mármint a főzőgázé, meg általány. Mindegy mennyit fogyaszt mindig annyi. Ezért is fűt avval a konyhába.
Arra gondolt, hogy tán ésszerű lenne kivinni a kanapét oda és akkor a szobát is lezárhatnák. Még ezt átgondolja.
Ami biztos, hogy valamit tennie kell, hogy csökkentse a rezsi költségét.
Eddig jutott a gondolatsorral mikor megérkezett a hivatalhoz.
A közeli presszó ablakában megigazgatta a haját. Így lépet be a hivatal ajtaján.
Az előtérben kinézte a tájékoztatótábláról, hogy hova is kell mennie. Az már biztos, hogy a földszint. Ott az ajtókra ki volt függesztve, hogy melyik utcabeli kihez, melyik ügyintézőhöz tartozik. Ő a négyes irodához, egy Takácsné valamilyen Évához tartozott. Még az is oda volt írva, hogy az ügyintéző előadó. Nem mintha ez az információ mondott volna neki bármit is. Gyorsan körbe nézet, hogy hányadik a sorban. Úgy nézett ki, hogy ő a negyedik. Ha így nézzük nem is kell sokat várnia. Még nem volt nyolc óra.
Akkor kezdődött az ügyfélfogadás. Ott ülve, a sorára várva azt gondolta, hogy nem fogja megengedni az ügyintézőnek, hogy pökhendi legyen vele. Mégiscsak ő az ügyfél. Ő meg csak egy ügyintéző.
- Majd jól kiosztom, ha nem beszél velem rendesen. Meg ki is kérem magamnak. Mit képzel az a nő ott bent. Csak azért mert ideszorul, még nem beszélhet akárhogy egy ügyféllel. Mert hallotta ám, hogy milyenek ezek ott az ajtó mögött - gondolta.
Eddig jutott a gondolataival, amikor rákerült a sor.
Az ügyintéző kitárta az ajtót. Rendezett, és viszonylag egyszerű volt az öltözete. Szoknya, blúz és kardigán. A lábán fehér zokni és papucs volt. Kedvesen intett a kezével és maga elé engedve hellyel kínálta.
Már ezen is meglepődött.
A bátorító mosoly meg elég volt neki arra, hogy elmúljon az a görcs a gyomrából.
Elmondta, mért jött. Az ügyintéző bólogatott a fejével. Az asztalra előkészített nyomtatványokból kiemelve a megfelelőeket oda nyújtotta neki. Ceruzával ráírta, hogy a válaszok alátámasztására milyen bizonylatot kell csatolni.
- Nem kell azokkal sietni, ráér akkor is behozni, ha erre jár, de legkésőbb egy héten belül, és egy héten többször is 18 óráig van ügyintézés. De minél előbb vannak itt a bizonylatok annál előbb várható az ügy, így, - vagy úgy való lerendezése . mondta az ügyintéző.
Azt is beikszelte a nyomtatványon, hogy neki mit kell feltétlenül elhoznia.
- Ha nincs, ahol fénymásoljon, itt lefénymásolom az eredeti bizonylatokat. Természetesen az ügyintézésért nem kell fizetni - nézet rá biztatóan.
Mire végzett el is múlt a szorongása. Valami jó érzés vette birtokába az egész testét. Mosolygott, amikor kilépet az irodából. A nyomtatványokat összehajtotta négyfele és úgy tette be a táskába. Az utcán is mosolygott.
Elhaladva a presszó mellett, épp, csak oda pillantott az ablakra. Már jól elhaladt, mikor megtorpant. Visszalépet. Úgy féloldalt állva olvasta a cetlit, ami ki volt téve.
„ Takarítónői munkatársat keresek. Délelőttre, napi 4 órába. Fizetés megegyezés szerint.”
Hitetlenkedve olvasta az írást. Fellépet a lépcsőre és belépet a presszóba.

Írta: Jártó Róza
3300
kandracs roza - 2013. január 22. 16:53:31

Kedves Mami!! szeretettel olvastam,hogy vannak még emberi emberek...Lexi

2135
mami - 2013. január 22. 16:17:37

Kedves Lexi! Köszönöm, az olvasást.


Kedves Éva! Igen.! Egy emberi szó ereje!!! Köszönöm, hogy olvastad.

Kedves Tibor! Én megismertem mindkét oldalt. 47 éves koromig 1991 - 1996 08 hónapig több mint 3 év volt a munka nélkül töltött idő. Az se segített rajtam, hogy magasan képzett voltam, de már "öreg". Sehova se kellette. Aztán egy ki s ráhatással, de állást kaptam a polgármesteri hivatalba 47. évemben, mikor már majd éhen haltam a gyerekemmel együtt. Az ott 20-30-40 éve ücsörgő, nem egy még érettségivel sem rendelkező kolléga, bizony nem fogadott be engem a betolakodót. Én örülök, ennek a változásnak, hogy már senkinek se biztos az állása. Persze sokszor hangzik el ezeken a helyeken, hogy a "politika". Pedig egy közhivatalban annak aztán semmi köze. Épp tegnap olvastam, hogy a közös felsőoktatási felvételin kiderült, hogy a felvételizők zöme, még fogalmazni se tud, nem csak helyesen írni. Ugyan akkor egyre-másra olvasom, hogy a pedagógusok sztrájkolnak. Miért is?????? Az egyik hivatalba a jegyző kifüggesztette: A KÖZSZOLGÁTÓL ELVÁRHATÓ, HOGY MAGAS ERKÖLCSI SZINTEN ÁLLJON, MORÁLIS FELFOGÁSA KIFOGÁSTALAN, MAGATARTÁSA PÉLDAMUTATÓ LEGYEN. Végre valami elkezdődött. Kedves Tibor! Örültem, hogy olvastad kis írásom.

Szeretettel: Jártó Róza

2603
orkutya - 2013. január 22. 14:08:35

Először azt hittem Róza drágám, hogy valami mesét akarsz elmondani nekünk, hiszen abban vannak hihetetlen dolgok. Később - visszagondolva a legutóbbi munkanélküli segélyem intézésére -, rá kellett jönnöm, hogy igazad van, velem is "emberként" foglalkoztak. Csak azt nem tudtam, miért, hiszen, eddig úgy parancsolgattak mindenkinek, mint a seregben. Azt hittem, "fejtágításon" ezt verték beléjük, s ebben a hitben jártam pecsételni hozzájuk. Majdnem hátast dobtam, mikor a múltkor az egyik volt ügyintéző is sorszámot húzott. Bizonyára nem ő az egyetlen, akit már lapátra tettek, és nem is az utolsó... Hiába, változik az idő, s vele az ügyintézők is.
Mai problémát leíró, kedves novella, gratulálok hozzá: Tibor

3392
lambrozett - 2013. január 22. 00:05:54

Nos, ilyen is van. S - úgy tűnik - egyik jóindulat görgeti magával a többi hasonlót. Smile Tetszett írásod. Éva

3300
kandracs roza - 2013. január 21. 21:29:11

Drága barátnőm...ez nagyon jó...szeretettel olvastalak végre..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.