Balázsi Pál Etel: Tapasztalat
A buszmegállóban az álmosan pislogó építő munkások, azt lesték, hogy időben nyit- e a cukrászda, erősen hiányzott a reggeli erősítő ital. Íratlan szokás volt náluk.
Nyitáskor, már tódultak a helységbe. A kiszolgáló kérdés nélkül osztotta az italt. Tudta ki kér gabona pálinkát, vagy édeset. Ki, felest, ki egészet, mekkora a befogadó képessége, no meg mennyi apró lapul a zsebében. A nagytermetű, öblös hangú mester kapott nagyobb adagot. Ő neki is feles kellett a gabona pálinkából, de nem deciben – literben.
Egy pár korty után, megeredt a férfinépség nyelve, viccelődtek, heccelték egymást, s mesterüket nógatták a mutatványra, ami külön élmény volt mindenki számára, aki látta. Aztán eljött annak is az ideje.
A mester, beállt a terem közepébe, könyökig tűrte az inge ujját, beleköpött a tenyerébe, terpeszállásba állt, körülnézett, megmarkolta a fehér üveg derekát, komótosan hátrahajtotta a fejét, torkát megköszörülte, kitátotta foghíjas száját. Körbe állták. Síri csend. Lélegzet visszafojtva kísérte mindenki a mozgását. A pálinkás üveget szája fölé emelte, hírtelen mozdulattal, szájával lefele fordította az üveget. A pálinka ömleni kezdet a mester torkába. Igen, a torkába. Ádámcsutkája nem mozdult, nyelés nélkül folyt le torkán az üvegből kiörvénylő pálinka.
- Néha nekem is sikerült elkapnom a különleges mutatványt. .Ilyenkor, pupilláim tágrany íltak, nem pislogtam, önkéntelenül nagyokat nyeltem, csak nyeltem, hogy segítsek a mester bácsinak – mesélte Karcsi.
Aztán azt is elmondta, hogy az egyik alkalommal az egyik inas legény is megpróbálta, de szinte megfulladt.
Ekkor mondta a mester – látod fiam, ehhez is tapasztalat kell, mint a kőműves mesterséghez, nehogy a temetőbe menny, a munkahelyen nagyobb szükség van rád!

Írta: Balázsi Pál Etel
1403
titanil - 2013. január 25. 14:39:36

Kedves Etel!
Írásodban szereplő "mester"-nek igencsak jó "huzatja" volt! Tetszett különleges történeted!
Szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.