Balázsi Pál Etel: Az öröm
A Nap, téli kék palástjával tündököl az égen, csipkelődő kedvű a hideg, a szél pihen, csizmám alatt jajgatva recseg a hó. Szemüvegem utat áll a hó vakító fényének, én pedig nem tudok ellenállni a szabadtéri jégpályáról hozzám érő vidám hangulatnak.
Kacagás, sikoly, pörgés, csusszanás, esés! Megfog a látvány, a színek, a mozgás, a hangok, a zene kavalkádja. Mosolyra hangol. Rövid idő, s képzeletben már ott vagyok köztük, felemelem, az eleső kicsit, utánozom a gyakorlott korcsolyás mozdulatait, a pörgő táncosokkal forgok, kígyózunk, nagyot huppanok. Hol egyik, hol másik korcsolyázón akad meg a szemem, belefeledkezve a körülöttem lévő forgatagba.
Ott a palánk mellett állva, furcsa gondolat, fizikai elmélet jelenik meg szemeim előtt. Brown Káosz elméletének bizonyítása, ami most, itt van előttem. A szüntelenül zajló, véletlenszerű mozgása az atomoknak. A Káósz! S mégsem az. A nagy mindenség keveredése a lehetséges összes állapotokhoz a rendszerben. Legyen az élő vagy élettelen anyag. S akkor, hírtelen beugrott – az anyagokban, összetevőjükben is kavalkád van, öröm és ez az öröm, ez a mozgás mégis valamilyen törvényszerű mozgást jelent, amit mi emberek még nem ismerünk.
Egyetlenben egy dologra jöttem most rá, hogy a világmindenség összetevőiben, a nagy Káoszban öröm uralkodik, amit törvényszerűnek érzek – így alkották.
Ezen a csodálatos téli napon, látva a jégpálya kavalkádját, lelkemben örömet érzek, hiszen minket is azért alkotott a Teremtő, hogy boldogok legyünk.

Írta: Balázsi-Pál Etel
2678
Emperor - 2013. február 01. 20:37:22

Kedves Etel!

Ez roppant ötletes és értékes elmélkedés volt az örömről, káoszról, világmindenségről...
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.