Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Mi lenne, ha... (2013. február)
Tegnap érkeztünk haza külföldi utazásunkról. A feleségem bevásárló útra küldött. Üres a hűtő, üres a kamra, ahol csak egy pár árválkodó dzsemes üveg feszeng.
Szürkének, üresnek tűnik az élelmiszerüzlet a kint látottakhoz, mégis úgy vagyok vele, mint a férj, aki mindenáron segíteni akart szülő feleségének, hogy átvehesse fájdalmainak egy részét, s amikor a különszobába tett férjnél a hashajtó meghozta az eredményt s meglátta a lepiszkított majmot, boldogan mondta: fo…s is vagy, szőrös is vagy, de te mégis az enyém vagy. Na, nekem így is szép és jó a közértünk. A felírt dolgok nagy részét megkapom, s épp indulok, amikor Béla barátom messziről integet, várj meg. Egyből megértem a jelt, hiszen egy hónapon keresztül használtuk a mutogatós, hümmögős párbeszédet, vásárlást, utazást.
Tárt karokkal közeledik felém, fülig érő, műfogsorát mutogatva mosolyog. Visszamosolygok, karomat nem tárom, a szatyrokat szorongatom. Mi ütött belé? Csontjaim recsegnek-ropognak, megfojt? Rászólok, ne tovább, megfulladok. Épen, egészségesen hazajöttem s te épp itthon fojtogatsz? Vállaimat megfogja, megrázza, távolodik, s néz.
- Mi van, barátom, újkaput látsz?
- Csak azt nézem milyen nyugatot hoztál magadon. Alig vártam haza érkezésetek! Na, igen, meguntad a virágok öntözését, a halak és a béka etetését? Haragos képet vágva mondja
– Laci, te! Még nem kaptam olyan barátot, akivel olyan jól esne a sör, mint veled. Most itt vagy, s meghívlak egy korsó sörre, hadd halljak egy kis ízelítőt utatokról. Matilddal, már előkészítettük a hétvégi házat, visszaérkezésetek örömére. Illendőképpen szabadkoztam egy kicsit, hogy otthon vár az asszony, de a sör hallatára, a meleg hatására, bizony jól jött a meghívás. Betértünk megszokott, csendes, sarki sörözőbe, ahol ismerősként üdvözölnek, s máris hozzák adagjainkat. A hideg, párás söröspohár érintése jóérzéssel tölt el, felemeljük, én behunyom szemem, s egy szuszra kiiszom sörömet, nyomatékosan az asztalra teszem. Sörbajuszomat kézfejemmel letörlöm s megelégedéssel mély lélegzetet, veszek a megfeszített mutatvány után.
- Mesélj! - szól rám barátom, miközben megérkezik a következő rend sör.
Tudom, komolyan készültél, beszerezted a szótárakat, elolvastátok az útikalauzokat, a hátizsákokba a legszükségesebb dolgokat tettétek, amiknek mind hasznát vettétek.
Hát, is –is. Mit jelent ez? Bécsbe voltunk. A Páter strasszét kerestük, egy ismerősünk kérésére, akinek a bátyja ott dolgozott a katolikus egyháznál. A villamosról leszálltunk, hogy minél többet láthassunk a városból. Kora reggel volt, a város még aludt, gyalogjárók nem nagyon voltak. Egy idősebb úriember jött velünk szembe s a feleségem bíztatott, hogy kérdezzem, meg merre kell menni. Jó reggelt köszöntem osztrák nyelven, amit fogadott s akkor eldadogtam a kérésemet. A férfi állt, gondolkodott, kézfejével végigsimított homlokán s aztán bajusza alatt félhangosan kinyögte : ugyan biz, mit kérdezhetnek ezek? Örömujjongásban törtünk ki. – Tud magyarul?
- Hát, maguk magyarok?
Elmondtuk honnan jöttünk és milyen címet keresünk. Azonnal felajánlotta, hogy szívesen vezet minket, de először fogyasszunk el vele egy csésze feketét ezen a szép korareggeli órában. Vonakodtunk, vékony pénztárcánk nem nagyon engedte meg a plusz kiadásokat. Észre vette, barátságosan mondta, hogy vendégei vagyunk.
Így történt, hogy végig vezetett Bécs nevezetességeihez, múzeumok, Beethoven Emlékház , Szent István székesegyház, (Stephansdom), Parlament, A Schönbrunn , az Osztrák-Magyar Monarchia volt kastélya, "Ausztria Versailles-a", .. na, majd mikor együtt leszünk fényképekkel, szemléltetjük a látottakat.
Közben kiszáradt torkunkat megsöröztük, képzeld el, még a zeneboltba is elkísért és segített hogy megvegyük klarinétomhoz a megfelelő fúvókát, meg a mezőgazdasági szerszámokat árusító pavilonhoz is, ahol megvehettük rokonomnak a kaszakövet.
Csehszlovákiában, már a valutapapír beváltásánál meggyűlt a bajunk, mert itthon a volt osztálytársam, lejárt szavatossági papírokat adott ki amiért nem a csehek voltak a hibásak. A feleségem bátorsága és nagyszája meghozta a koronákat. Képzeld el a pozsonyi Nagyáruházban, ahogy meghallották, hogy magyarul kérjük az árut faképnél hagytak a magyar kiszolgálók. A szlovákok, nem értették, vagy nem akarták érteni a mutogatós játékot. Fiam karácsonyi ajándékát szerettük volna megvenni – egy villanyvonatot. A feleségem bement a pult mögé elvette a dobozba csomagolt vonatot, a pénztárhoz vitte és kifizette. A frász környékezett, most mi lesz? Ezek után ajánlotta fel a segítségét egy magyar idős férfi, aki nagyon halkan mutatkozott be és kérte ne menjünk egy vonalba, csak mondjuk, meg mit akarunk megnézni, vásárolni s ő mutatja az utat. Így sikerült potom áron ezüst ékszert vásároltatni a rokonságnak, de erről te nem tudsz, figyelmeztettem Bélát. A vámnál nem is néztek meg, hiszen csekélységeket vásároltunk.
Bulgáriában nem találkozunk nemzettársakkal, de itt igaziból beindult a pantomim jelenet, a mutogatós, találgatós mosolygós- visszamosolygós játék. Vásároltunk, alkudtunk, hümmögtünk, fejünket mozgattuk, mintha értenénk a szóból, ujjaink számlálógépként működtek, s néha örvendtünk, ha időben nyúltalpat ölthettünk a spekulánsok elől. Szükségletünk elvégzéséhez szükséges helyet, csak a levegőbe írt két zéróval és kétségbe esett arccal, összeszorított combokkal jeleztük. Mindenki értette.
Arra jöttünk rá, hogy ezek a jelbeszédek, nyelv felettiek, mindenki érti, mert az idegen turistával jól bánnak, persze, ha nem. Nem hangoskodnak, mert nem értik egymás nyelvét s talán, még azt sem , ha elküldenek a vándormadarak után, s visszajelezve naiv arccal , vállhúzogatással, hogy lila gőzöd sincs, miről is van szó. Mosolygunk, ők is és ezért nem tudunk jobban haragudni rájuk, mint ők ránk.
Látod Béla erről jutott eszembe, ha ez a mutogatós, vállfelhúzós, kitárt karok, amik jelenthetnek – szeretettel átölellek, esetleg összeroppantalak, bekebelezlek, ….
jelek meghonosodnának, akkor nagyon sok összeütközés kimaradna életünkből, s talán a pornépnek kevesebbet kellene fizetniük a tolmácsok nélküli kommunikációért. Egyszóval, nézeteltérés mentes, gazdaságos kommunikáció alakulna ki a politikában is, megkímélve a választópolgárok pénzén tanult alpári nyelv hallgatásától.
- Te, Laci! Mi történne, ha elkezdődne az állatok és azok egyes szerveinek mutogatása karjaikkal, s hírtelen ismét egymást túlkiabálni próbáló, hajbakapó, politikusokká válnának?
- Annyit tudok, ide se kell idegennyelvtudás, ahogyan az idős juhász mondta a fiának – látod fiam, nincs szükség az idegen nyelv tanulására, ha nem értik, amit te mondasz.

Írta: Balázsi-Pál Etel
2135
mami - 2013. február 27. 09:03:39

Kedves Etel!
Kellemes emlékeket ébresztettél bennem soraid olvasása közben. Annó én is jártam erre-arra, akkor. Legalább van mire emlékezni. Jó volt olvasni.
Szeretettel: Jártó Róza

3649
Oroszlan08 - 2013. február 11. 13:25:47

Jólesett olvasni a történetet, ami nagyon jellemző volt az akkori utazásokra. Grin
szeretettel: Ica

499
magyareszter - 2013. február 10. 16:45:31

Kedves Etel!

Érdekes a végkifejlet, mint egy tanmese, a végén csattanóval!Smile Tetszett írásod! Sok szeretettel Eszter

3313
paltetel - 2013. február 07. 05:04:38

Kedves Alfonzina!
Látom mosolyod és bólogatásod. Ennek is szántam tulajdonképpen írásomat.
Köszönöm.
barátsággal, Etel

3652
zina - 2013. február 01. 16:49:30

Smile bizony (bólogattamSmile)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.