Lovas József Pál: Gyűlölet (2013. február)
Kegyetlen gyilkosság volt, az eddigi legborzalmasabbak egyike a kisváros történelmében. Az eset, amely végül is hosszú ideig lefoglalta a többségében kényszerűségbõl ráérő emberek fantáziáját, furcsa mód nem okozott nagy felháborodást a lakosság körében. Mintha csak sugallták volna a gyanakvó tekintetek: várható volt, végre megtette valaki azt, amit már korábban meg kellett volna tenni. Mert hát meg vagyon írva a nagykönyvben is, aki vétkezett embertársai ellen, annak el kell nyernie méltó büntetését.
Ez az igazságérzet azért valahol megfeneklett. A temetőben. A polgári szertartás búcsúztató szónoka egészen másról beszélt. Ami végül is már ismerős volt a Bibliából, a tiltás, miszerint egyetlen halandónak sincs joga elvenni embertársa életét. És hát ott van a törvény, az is kimondja. Az emberek ennek ellenére követnek el gyilkosságot. Mag Grabowszki rendőrfőnök éppen ezen gondolkodott a koporsó előtt. Árgus szemekkel figyelt a gyászolók gyér számú gyülekezetében. Könnyen körbepásztázhatta a helyszínt tekintetével, hiszen jószerivel csak a családtagok vettek részt a szertartáson. Ez a tény csak tovább növelte a gyilkosságot ködös burokba takaró hatalmas bizonytalanságot. A gyűlölet, amely köztudottan övezte az elhunytat, csak megnehezítette a dolgát.
Greg Bolva, a kisvárosi tudósító gondolatait is hasonló dolgok kötötték le. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy a mellette álló rendőrfőnököt mi foglalkoztatja. Legbelül kevéske mosollyal nyugtázta a történéseket. Mindez kegyetlenségnek számított a sírnál, ugyanakkor a kapott feladat jóleső érzéssel töltötte el, és nem tudta legyűrni kíváncsiságát: továbbvinni a történetet, hogy a végén megtalálja a gyilkost. Egyedül, vagy Grabowszkival karöltve? Mindegy. A végkifejlet a lényeg. Hiszen az előttük lévő letakart koporsóban nem más, mint a szocialisták helyi elnöke, a kisvárosi közgyűlés tagja nyugszik.
– Politikai gyilkosságra gondol? – kérdezte a rendőrfőnök valamivel később a közeli kisvendéglőben, ahová rövidke beszélgetésre tértek be. No meg, hogy fölmelegedjenek egy kicsikét. A temetőben majd megverte őket a tél hidege.
– Lehet. De annyi más is motiválhatta az esetet – válaszolta Greg Bolva. – Hiszen tudjuk azt, hogy három munkahelyen dolgozott eddig az áldozat. És mind a három helyen, apja révén, aki korábban pártvezér volt a városban, vezető beosztást töltött be. Ez idő alatt nagyon sok haragost szerezhetett magának. Szerzett is, mert mindenütt a maga érdekét néző, harácsoló, embertársai hátán fölkapaszkodó figurának ismerték meg a településen. De még hosszasan lehetne sorolni azokat a rossz tulajdonságokat, amelyekről nagyon is hírhedt volt az áldozat.
– Ezen a téren nincs egyedül Grádcován.
– De nem is gyilkoltak meg senkit régebb óta a városban – vágta rá nagyon gyorsan a tudósító, majd így folytatta: – Egyébként, akikre gondol, az a néhány milliomos a háttérből irányítja a politikát. Ők nem álltak ki sohasem az emberek elé, a hatalmukat nem a közéleti funkciók gyarapításával tartották fenn. Egyébként az áldozat beteges hatalmi kórságban szenvedett, sokak szerint ő akart lenni az atyaúristen a településen.
– Maga sem szerette...
– Nem tagadom. Mentségemre legyen mondva, talán az anyján kívül senki más nem szerette őt. Mi több, a pártjában is megoszlottak a vélemények személyéről. A választáskor az ellenjelölt mindössze hat szavazattal kapott kevesebbet az elnöki posztért folyó harcban, mint az áldozat.
– Ezért még nem ölnek meg embereket. Legalábbis nálunk még nem.
– Ma még nem. De holnap? Vagy holnapután... Ki tudja azt előre?
A rendőrfőnök bólintott. Kihörpintette poharából az utolsó csepp vodkát, majd mélyen az újságíró szemébe nézett.
– Az utóbbi időben elég sokat piszkálta cikkeiben a szerencsétlent – mondta.
– Nos, igen. Sohasem szíveltem azokat, akik a pártpolitikát meg az egyéni érdekeket előbbre helyezték a település érdekénél. Azért szavaztak rájuk az emberek, hogy a városért dolgozzanak. Ha az ellenkezőjét tapasztaltam, azt nem tudtam és nem tudom ma sem megemészteni. Na, látja, ebből a megfontolásból akár engem is a gyanúsítottak közé sorolhat. Megteheti. Csak éppen nehéz lesz bizonyítania.
– Miért? Azt hiszi, hogy nincsenek bizonyítékok? A pokolgép, amely az áldozat kocsijában robbant...
– A gondolattal ma még nem lehet gyilkolni, öregem – vágott a rendőrfőnök szavaiba Greg Bolva.
– De maga ott volt a helyszínen...
– Na és? Újságíró vagyok. Hogy ott voltam, az még önmagában nem bizonyít semmit.
– De tudott a dologról – intette le beszélgető partnerét Mag Grabowszki. A kalapjáért nyúlt. Némi gondolkodás után kérdőn a tudósítóra vetette tekintetét. – Elkísér? Jobb lenne meleg helyen folytatni a beszélgetést. Itt sem fűtenek rendesen.

Írta: Lovas József Pál
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.