Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Zentai Eta: Diplomácia alsó fokon (2013. február)
Új házba költöztünk, a két gyerek, a férjem és én. A lakást hamar birtokba vettük, szép tágas volt. A szomszédasszony meg minket vett birtokba, Ő is szép tágas. Heveny érdeklődése családom iránt, egy idő múlva kizárólag a férjemre korlátozódott. Ez új, vonzó fénnyel vonta be személyét, ami húszévi házasság után bizony egy kissé megkopott.
Mikor első alkalommal becsengetett, elbűvölt a közvetlensége. Itt lakik mellettünk, elvált, Lenkének anyakönyvezték, de mindenki csak Babának hívja. Kamaszodó gyerekeim halkan felvihogtak, amit nem is lehetett rossznéven venni, mert Baba 45 éves volt, kicsit lúdtalpas, és olyan kebelmérettel rendelkezett, ami valljuk be a babáknál elég szokatlan. Családi szótárunkba, a gyerekeket is beleértve, Babaként vonult be.
Kezdetben zavarba hozta férjemet. Elszokott az imádattól, különösen ilyen mennyiségben. Néha rajtakaptam, mikor sanda, ijedt, kis pillantásokat vetett Baba blúzkoptató csúcsaira. Sejtettem, hogy élete delén ezek a csúcsok igazi kihívást jelentettek. Az első hónapokban közösen derültünk Baba gyermeteg akcióin. Ha csengettek, valamelyik gyerek kinézett a kémlelőlyukon, és riasztott.
– Babaveszély apu, fedezékbe!
Apjuk ilyenkor elinalt a fürdőszobába, és addig ott kuksolt, míg szegény, hoppon maradt szomszédnőnk csalódottan nem távozott. Aztán baljós jelek kezdtek mutatkozni. Ha valami vicces megjegyzést tettem Babára, férjem nem nevetett, sőt a gyerekeket is rendre utasította. Számukra szomszédnőnk Baba nénivé avanzsált, hogy jó példával járjak elől, én is nénizni kezdtem. Párom szemrehányóan nézett rám, majd pillantása könnyedén. szelíd lankáimra siklott.
Éreztem baj van. Az én komoly, megállapodott társam új csúcsokra vágyik. Babát eddig golyóbiztos harcállásom tudatában derűsen lekezeltem. Most ellenség lett. Ha csengettek, riadót vert a szívem. Elhatároztam, hogy mielőtt fegyvert rántanék, diplomatikus leszek. Babát a jégre teszem. Megfagyasztom körülötte a levegőt.
Nem jött be. Mármint Baba sem ezek után a lakásunkba. Taktikát változtatott. Már korábbi felderítései során kileste, hánykor jön haza a férjem. Akkor kipattant lakása ajtaja mögül, és eltorlaszolta a haza vezető utat. Igaz pár pillanat múlva útjára engedte foglyát, de férjem ilyenkor gyorsan bekapta a vacsorát, felkapta a kis szerszámos ládát, és az ajtóból lazán visszaszólt, hogy Babánál elromlott az ezmegaz, megjavítja, és jön. Kétségtelen világéletében komótos volt, mindenhez idő kellett neki, Babához is egyre több. Fellázadtam!
– Baba hívjon szerelőt!
– Szegény, magányos nő, ki segítsen, ha nem a szomszéd? – védekezett.
A boltban összefutottam Babával. Lelkendezett, hogy mikor a férjem a mosógépet javította, majdnem beleestek a kádba. Olyan kicsi a hely, és ő adogatott.
– Hová? Az ágyba? – kérdeztem vissza, mint aki rosszul hall. Először jött zavarba amióta ismerem.
– Jaj dehogy, a kádba!
– A kádba? Dehát az kényelmetlen! – értetlenkedtem tovább.
– Ugyanakkora. – bizonytalanodott el Baba.
– Persze, ezek szabvány kádak, mi viszont nem is arra használjuk.
Baba nyelt egyet.
– Én csak adogattam a kedves férjének.
– Igen, igen, és ő vette a lapot. – mondtam rezignáltan. – Mindig így csinálja.
– Maga csúfol engem Erzsébet – tört meg – nevetségessé tesz.
– Én? Soha! – mondtam határozottan. Aztán bizalmasan hozzáhajoltam – És higyje el a férjem se. Mi csak egymás között, otthon, négyesben nevetünk nagyokat.
Baba egy hónap leforgása alatt a B lépcsőházból átköltözött a C-be.
– De ilyen hirtelen? – hüledezett a férjem.
– Tudhatnád, ő mindent teljes mellbedobással csinál – mondtam ártatlanul.

Írta: Zentai Eta
3313
paltetel - 2013. február 01. 18:09:24

Kedves, szellemes írás. Tetszik a párbeszéd Baba és a feleség között!
Szeretettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.