Balázsi Pál Etel: Kilépő
A nap fáradalmainak porát, épp lemostam magamról, amikor áhított csendemet elmetszette a telefon éles hangja. Barátnőm izgatott hangját ismertem fel. Se köszönés, se bú, se bá, olyan szóáradatot zúdított rám, hogy üdvözlésre nyíló szám tátva maradt, fotelembe ereszkedtem, s csak annyit hámoztam ki, hogy ma az utcán, valami nőszemély, kilépett, … de hol, honnan, semmit nem tudtam összeilleszteni. Abban a reményben vártam, hogy egyszer, csak elfogy Bella szuflája s aztán én is szóhoz, jutok. Teltek a percek, a telefonkagylót 5-10 centiméterre tartottam fülemtől, s hallgattam a darált történetet. Hírtelen nagy üres csend állt be.
- Halló! – te még ott vagy? – érdeklődött
- Ühümm!
- Azt hittem már nem vagy ott, vagy megszakadt a kapcsolat s én töltöm a telefon vezetékét, mint mások a darált húst a disznóbélbe.
Ezt a kis szünetet vártam, - Bella – jól vagy, biztosan jól vagy?
- Én jól vagyok, de …
- Kérlek - szóltam nyugodt hangon – ülj le és ne futkorássz össze-vissza.
- Honnan tudod, hogy futkorászom, tán látnok vagy?
- Hallom a zihálásod. Kérlek, nyugodj meg és mondd el a történetet, az elejétől a végéig. Hallgatlak.
- Leültem – jött a válasz. Az lenne a legjobb, ha átmennék, vagy te jönnél át, hogy bemutassam, amit láttam ma az utcán.
- Nem maradhatna holnapra, nagyon fáradtnak érzem magam – mondtam bátortalanul.
- Nem! – jött a visszautasítást nem tűrő hang. Ezt, most kell látni! S nálam, van lépcső! Várlak. Ezzel pontot tett a beszélgetésre, és nyomatékot a nemre.
Tűnődtem. Mi ütött a mindig nyugodt, egészséges humorral megáldott barátnőmbe? Tíz perc alatt összeszedtem magam, válltáskámba tettem az autókulcsot, beleléptem kényelmes cipőmbe, s erezd! A csúcsforgalom lejárt, perceket nyertem a stoplámpáknál, kaptam szabadhelyet a parkolóban. Az ajtócsengőhöz sem értem s már tárult az ajtó, leste érkezésem. Lesegítette a kabátomat, táskámat elvette, s ha hagytam volna még a cipőmet is lehúzza, siettetve ezzel is az időt.
A nappaliban a megszokott foteljeinkbe huppantunk le, az asztalon párolgó tea, aprósütemény, a gyönyörű cukorkatartóban becsomagolt francia gyümölcs cukorkák. Kérdés nélkül töltötte a teát, kedvesen átnyújtotta-, ettől felfrissülsz – mondta mosolyogva, s köszönte, hogy elmentem hozzá. Teámba citromszeleteket tettem s jólesően hátradőlve szürcsölgettem. Pillanatnyi csend után, megszólalt Bella, most már nyugodtabban kezdte mesélni élményét, ha lehet élménynek nevezni, azt, aminek ma szemtanúja volt.
- Képzeld el, amióta hazajöttem, próbálgatom a jelenetet, amit ma az autóbusz megállóban láttam. Kíváncsivá tett, mi borította ki ennyire a barátnőmet.
- Beszélj, hallgatlak.
- Reggel nagy a zsúfoltság, a forgalom minden fele. Sokan gyűltünk össze a megállóban. Tudod mennyire, nem szeretem, ha hozzámérnek, tolakodnak az emberek. A beérkező buszból leszálltak az utasok, s lassan elindult a felszállás. Előttem egy magas, hetyke-petyke, hosszú, vörös hajú, hölgy apró léptekkel haladt s amikor a jobblábát feltette az első lépcsőfokra, pillanatra megállt, lenézett – én követtem tekintetét, - s képzeld el, jobb bokáját kinyújtotta s kilépett a rózsaszín, csipkés bugyijából, ami már a bokáján volt, majd ugyanezt a ballábával is megismételte, annyi különbséggel, hogy kis lendülettel a fehérnemű a járdán landolt. Egy pillanat műve volt az egész, talán csak én vettem észre és a kukás Martin, aki a felemelt, összetaposott rózsaszínű bugyival integetett a kiinduló busz utasainak.
Egész nap, ezen járt az eszem, hogy én is kipróbáljam, hogyan lehet ilyen könnyedén kilépni az alsóneműből. Nem sikerült. Abban reménykedtem, neked hátha összejön a kilépés.
A korty tea keresztbe állt a torkomba, köhögésre ingerelt, fulladoztam a teától s a nevetéstől. Alig tudtam megszólalni.
- Te, ezért hívtál ilyen sürgősen ide, ezért vagy így kiborulva, mert nem tudsz kilépni a bugyidból, úgy mint az a vörös hajú s én legyek a kísérleti alany, aki megcsinálja? Hallatlan! Megbuggyantál?
- Kérlek, fogta könyörgésre barátnőm, nézd meg, legalább nézd meg, hogy láttam az esetet. Gyere!
Most értettem meg miért kellett ilyen sürgősen jöjjek, minek kellett a lépcső, a szoknya és én.
A bemutató elkezdődött a lépcsőn, a lecsúszott alsóneművel, aminek a gumiját elmetszette, a magas sarkú cipővel. Csetlett, botlott, térdre esett – a kilépő sehogyan se jött össze, de legalább nevettünk jó nagyokat.
Közben kért, könyörgött – próbáld meg, hátha összejön?
- Tudod, mit? Akkor állok a bálba, ha elmondod, mi az, ami ennyire felizgatott ezen a jelenetem, valami régi vágyad ébredt fel, vagy csak úgy egyszerűen irigykedsz arra a vörös hajúra, hogy ő könnyedén, elegánsan kilépett?
Elgondolkodott. Nem tudta megmagyarázni, valójában, miért is ragaszkodik olyan nagyon a jelenethez.
- Nem tudom, csak úgy belém bújt a kisördög? Valamit jelenthet? – kérdezte lemondóan.
- Aludjunk egyet rá! – az éjszaka jó tanácsadó, mondtam búcsúzás közben. Holnap saját magadat neveted majd ki.
Késő este értem haza. Már nem kellett a vacsora, egyedül az ágy. Elalvás előtt Bellára gondoltam, talán álmában sikerül a kilépője s előjön titkolt vágya is.

Írta: Balázsi Pál Etel
277
farkas viola - 2013. február 13. 18:00:37

Kedves Etel!
Nagy buzgalommal olvastam, valami vaskos dolgot képzeltem el és egy kedves, könnyed történet lett.
Tényleg kizökkenti az embert a sok nehézségből.
Szeretettel: Viola

499
magyareszter - 2013. február 10. 16:10:27

Kedves Etel!

Ez a nyári történet, a bolondos barátnő, végre kizökkentett egy kicsit a hideg valóságból. Jó lenne már kilépni, egyelőre legalább a bundás csizmából.Smile
Sok szeretettel Eszter

2678
Emperor - 2013. február 10. 09:35:22

Kedves Etel!
Jót mosolyogtam a barátnődön. Remek hangulatot teremtettél írásodban ennek a nem mindennapi jelenetnek. Élvezettel olvastam.
Szeretettel
Ida

2135
mami - 2013. február 09. 11:28:21

Kedves Etel!
Igazi mullaltató írásod örömmel olvastam. A végén már én is nevettem.
Szeretettel: Jártó Róza

1403
titanil - 2013. február 08. 18:29:23

Kedves Etel!
Jót mosolyogtam, kedves, humoros történeteden! Lám ilyen egy jó barátnő! Nagyon tetszett!
Szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.