Balázsi Pál Etel: Mit akart…
Mit akart…
 
             Barátok, szomszédok évek óta a városba járnak dolgozni, pótolni kell a keresetet. Reggelente, az autóbuszt váró ingázók, viccelődnek, cukkolják egymást. Ma reggel,  Tamáson volt a sor.
Célozgatnak szemrevaló feleségére, hogy mit tud tenni egész nap, hiszen még gyerek sincs a háznál, de van egy fiatal, kemény legény a szomszédban, aki bizonyosan segít neki a nehéz munkában, amikor  ő nincs otthon.
Tamás, szomorúan mondja el, hogy a felesége nagyon beteg, sokszor még az ágyból sem tud felkelni szegény, s jobb, ha ezzel nem viccelődnek. Erre aztán igazi nagy hahota tör ki a társaságban.
Tamás, felháborodottan ott hagyja a társaságot és a földet nézve, óriási léptekkel hazafele indul, dúlt-fúlt magában, miközben próbálja erősíteni bizalmát felesége iránt, nem hiszi a mondottakat, rossz, aljas viccnek véli az egészet, hiszen, szegény felesége, még őt sem engedi magához közel.
Belép a kapun, valami árnyat lát eltűnni a csűr balsarkánál, majd hallja a szomszédhoz vezető kiskapu nyikorgását. Idegesen benyit a szobába. Feleségét az ágyban találja, aki csodálkozik Tamás hazajövetelén.
-          Mit akart itt, a szomszéd Karcsi, ilyen korán reggel?
-          Nem tudom –felelte, ártatlanul  a felesége – bejött, kitakart...  aztán betakart, de nem  mondta, hogy,  mit akart.
3313
paltetel - 2013. március 29. 13:48:01

Kedves Viola!
Az olvasóra van bízva a folytatás - szőheted a cselekményt tovább... Wink
Szeretettel, Etel

277
farkas viola - 2013. március 29. 10:30:49

Kedves Etel!
Tetszik az írásod, de mély gondokba estem tőle. Legalább egy kicsivel írtál volna többet, most itt hagytál egy nagy kérdőjellel.
Szeretettel: Viola SmileSurprisedSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.