Balázsi Pál Etel: Vásárfia
Besötétedett. A négyéves, kicsi Bella, az ajtót leste.
Édes is, izgatottnak látszott. A vacsora készen, de az ő ura, még sehol. Nagy esők zúdultak le ma. Azt beszélték a faluban, a patakoknak nem volt elég a meder, kilépve, falvakat árasztott el. Erzsi ölébe, Bella is csendben imádkozott, hogy Gyuri édesapa, minél hamarabb, hozza neki a vásárfiát.
Telt az idő, Bellácska elszenderült, ágyba került.
Ömlött az eső, cudar idő volt. Erzsi, homlokát az ablaküveghez nyomva bámulta az utat, hátha meglátja urát.
Nem nyúlt az ételhez, kötést vett kezébe, időtöltésnek. A nagyfazékban víz melegedett. Aztán, éjfél előtt valamennyivel, nyílt a nagykapu. Vállkendőjét, magára kapta, kisietett.
- Hál Istennek, haza jövél!
- Asszony, még ilyet nem éltem. Csoda, hogy az állatok kibírták. Lecsutakolom őket, aztán jövök.
Az asszony, megnyugodva, aprófát tett a parázsra, s odatette a vacsorát melegedni.
Férje ruhájából csöpögött a víz, levetkőzött s a jó meleg vízzel, most felesége, őt csutakolta le. Vacsora közben halkan beszélgettek. Jó vásár volt, jegyezte meg Gyuri. Lefekvés előtt Gyuri elővette a vásárfiát. Erzsi, a rég óhajtott, hímzett mellénykét kapta, amitől elállt a lélegzette örömében. Bellácskának, a pillangós játékot, a nyalókás cukorkával együtt, az ágya mellé helyezték.
A kislány, ébredésekor, a vásárfiát látta meg először. Kiugorva az ágyból a hálóingére lépett, s majd elterült. Kezébe kapta a nyalókát, a nyeles pillangós játékot – Gyuri édesapa, Gyuri édesapa! - kiáltotta.
Édesapja az istállóban az állatokat látta el. Berohant, a nyakába ugrott és sok-sok puszit nyomott arcába. Mutasd meg, mutasd meg, mit csinál a pillangó!? Kimentek az udvarba. Gyuri, a játék rúdját, maga előtt tolva, a pillangó szárnya mozgott, mintha repülne. Milyen érdekes, ilyen nincs senkinek! – ujjongott a kislány.
Kezében, a játék rúdjával ő is maga előtt tolta a játékot. Észrevétlenül kiment az útra, onnan, a folyó jobboldali, magas partjára. Nem is észlelte, hogy hálóingben van, csak a pillangó szárnyalását látta.
A játék kiskereke, egy kavicstól irányt váltott, a partszéle fele haladt, ami alól a megáradt folyó kimosta a földet. A boldog kislány, csak az édesapjától kapott vásárfiát látta, a repülő pillangót.
A pillangó, bal, kiskereke, lezökkent a partról, a kislány is egészen a part szélére lépett, ami nem bírta meg a súlyát, leszakadt. Zuhanás közben, ernyőként felpuffadt hálóinge, úgy érezte, most ő is repül, pillangójával együtt.
A megáradt folyó, iszapos vize, magával ragadta, és elnyelte a kislányt, a kezében görcsösen tartott, pillangóval együtt.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.