Balázsi Pál Etel: Nincs menekvés
Lázálmában hallotta a doktort – kórházat emlegetett. Akkor még nem tudta, hogy róla beszélnek.
Kezdte megszokni a fájdalmas oltásokat, ha egyáltalán meg lehet szokni az izomba bedöfött tű, kegyetlen hasítását. Új pizsamát kapott, - majd akkorra – mondták neki. Akkorra, amikor a doktor bácsi kiveszi azt a fránya mandulát, ami annyi bajt okoz neki. Aztán, azt is mondták, hogy másnap fagylaltot is ehet, ami eddig tilos volt. Ilyenekkel biztatták, és ezzel biztatta magát.
Eljött a nap, amikor felvette az új pizsamát a kórteremben. Kitartott, bátor fiú volt, mindaddig, amíg, a fehér-köpenyes nővérke utána jött. Édesanyja magához ölelte. Bátorította. Visszavárlak. Szeretlek.
Eltört a csésze, szájszéle lefele görbült, könnyei folytak sápadt arcán.
Állt, a nagyon fehér térben, összerezzent minden kis zajra, könnyein keresztül látta a fehér-köpenyes alakokat, akik a székhez kötözték, karjába injekciós tűt döftek. A kerek műtőlámpa vakította. Félelem fogta el. Leizzadt.
Erről, nem volt szó! - egész erejéből kiáltotta.
Aztán, rájött, ő, csak sírni tud, nem azért, hogy becsapták, azért, mert tudta, - hiába sír – innen, nincs menekvés.
Másnap, mandulák nélkül, mosolyogva nyalta, a megígért fagyit.
3313
paltetel - 2013. július 11. 14:58:40

Kedves Éva,
(cfc) meghívlak egy kávéra Wink

3392
lambrozett - 2013. július 10. 18:39:39

Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.