Büki Mátyás: Idegen a házamban NEGYEDIK TÖRTÉNET (2013. augusztus)
Reggel még álmos voltam, de már arra gondoltam, hogy mindjárt felkelek. Vasárnap volt, nem kellett iskolába menni, de nem akartam hétalvó lenni.
Kikeltem az ágyból, felhúztam a redőnyt Halkan, mert nem akartam, hogy a szüleim meghallják. Még egyedül akartam lenni, ki akartam nézni az ablakon. Kicsit ki akartam hajolni, amit nem szabad..
Magasan lakunk. A nagy házak közötti udvarunkon nőtt egy cseresznyefa. Magas lett, a harmadik emeletig ért fel. Már piroslani kezdtek a cseresznyék. Mindig, amikor kihajolok és nézem a fa legfelső ágát, arra szoktam gondolni, hogy ha leugornék és elkapnám ezt az ágat, be tudnék liánozni az alsó szomszéd ablakán. Sárkánytibi mesélte, hogy a Tarzan így csinál. Mint egy majom. És kiabál, hogy hulululu – mondta Tibi és ő is kiabált.
Néztem a fát. Sütött a nap.
Átmentem apukámékhoz. Még ágyban voltak, de nem hétaludtak, hanem beszélgettek. Bebújtam melléjük. Anyukám éppen azt mesélte, mit álmodott. – Képzeld, haza jöttem és egy csomó idegen volt a lakásban, mindenütt ágyak voltak végig az előszobában, és azokban aludtak. Az erkélyen is laktak.
Eszembe jutott, hogy egyszer Tibi, még ősszel, kimászott az erkélyünkön a korláton kívülre, háttal az utcának. Egy néni a szemben levő ház egyik ablakában összecsapta kezét. Én nem másztam ki. Arra gondoltam, hogy a sárkányok tudnak repülni, de Tibinek csak a vezetékneve sárkány. Tibi ugrált az erkély szélén, kapaszkodott a korlátba, hangosan kiabált. Nézett rám, nevetett. – Majom vagyok, makk-makk, rázom a rácsot, ki akarok jönni.– Halkan mondtam. – Gyere vissza, Tibi – és arra gondoltam, hogy ha sárkány lenne, akkor most kitárná a bőrszárnyait és elrepülne a Dunáig. Anyukám bejött a konyhából a főzésből. Kiabált. Tibi visszamászott és ugrált. – Makk, makk, kiszöktem a ketrecből, elmegyek az őserdőbe haza – kiabálta és berohant a fürdőszobába. Halottam hogy beleugrott az üres fürdőkádba. Nekik csak lavórjuk volt, abban mosakodtak. Közben megint kiabált: – Sziasztok, apa, anya, itthon vagyok, megjöttem. – Anyám közben becsukta az erkélyajtót és leült a székre. Sárkány Tibi minden tudott, hogy mi hol van a lakásunkban. Nagyon jól kiismerte magát. Aztán kijött az előszobába. Anyukám azt mondta neki, hogy most azonnal menjen haza és ne is jöjjön ide többet. Tibi elment. De azóta már volt nálunk egyszer-kétszer, ha anyám dolgozott a munkahelyén. Tibi kikönyörögte, hogy feljöhessen.
Elálmosodtam, elaludtam megint. Mikor felébredtem, egyedül voltam már az ágyban, anyukámék kint reggeliztek a konyhában. És is ettem vajas kenyeret, aztán felöltöztem és lementem az utcára. Lenn felnéztem az erkélyünkre. Eszembe jutott, hogy ha sárkány lennék, felrepülnék, ráülnék a korlátra és benéznék a lakásunkba.
Ott látnék egy kisfiút, meg két felnőttet – gondoltam – és azok mi lennénk.
2135
mami - 2013. augusztus 10. 12:16:49

Kedves Tollforgató! A történet nagyon jó. Talán mintha kiforratlan lenne az írásmód. De azt gondolom aki ilyen történeteket meg tud fogalmazni és úgy, hogy ideláncolja az olvasót annak előbb-utóbb az írásmódja is megérik a sztorihoz. Örömmel olvastam.Smile Szeretettel: Jártó Róza

547
Frady Endre - 2013. augusztus 01. 17:11:08

Kíváncsi lennék, hogy a szerző nagy korában Sárkány Tiborné lett-e? Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.