Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Wellness hétvége
Úgy adódott, hogy egyik nyári hétvégémet, egy wellness hotelban tölthettem. Éltes korom ellenére el sem tudtam képzelni azt, hogy egy szálló mitől wellness.
Igazából még a nem wellnessekkel se voltam tisztában. A mai napig nem értem, hogy mi is kerül olyan sokba egy szobán, illetve egy ágyon. Többször fordult már elő, hogy rákénysze-rültem egyik, vagy másik intézmény szolgálatára.
Szombathelyen hivatalos úton jártam. Illetve dehogy is jártam. Ültem az autóban és ajtó-tól-ajtóig röpített. A recepción elkérték az személyi igazolványom, minden adatot kiírtak belőle és le is fénymásolták. A mai napig se értem, hogy a fénymásolattal mi lett. Az vajon miért kellett, ha még be se mondhattam az adataim. Csak úgy fogadták el, ha a portás, bocsi’ recepciós, önnönmaga tartva az iratom a kezében másolja ki az adataimat.
Ezt követően kedvesen és bizalmasan megkérdezte a hölgy, hogy az extra szolgáltatásokat is a hivatalos számlához írhatja-e. Úgy, mint bár, esti szórakozás szórakoztatóval. Mert ilyet is igénybe lehetett venni. Én személy szerint elkövettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem rá, hogy az, hogy szórakoztató mit, illetve kit is takar. Így erről sajnos nem mesélhetek. A lényeg, hogy innentől nem kísért fel senki a szobámba. Magamnak kellett az utazótáskámat felvinnem. Aki kért szórakoztatót, azt kísérték. A szoba egyébként kedves volt. Nekem nagyon tetszett.
Ekkor láttam először igazi hotelszobát. Volt kis előszoba. Jobbról szekrények, balról a fürdőszoba, káddal. A szoba végén lodzsára nyílt az ajtó. Ledobva a táskám rögtön ott néz-tem körül. Végül is nem mindegy milyen a környezet, a kilátás ott, ahol egy teljes éjszakát eltöltök svédasztalos reggelivel. A kilátással nem is volt semmi baj. A lábam, illetve a lodzsám alatt egy hatalmas park terült el. Sötéten és méltóságteljesen. A sűrű lombok miatt mást nem láttam, innen a hatodikról.
A figyelmem a szobára összpontosítottam. Két ágy volt benne, hófehér ágyneművel. Ezekre egy nagyobb és egy kisebb, szintén hófehér törülköző volt helyezve, ízlésesen, még arra is ügyelve, hogy mindkét ágyon látsszon a szimmetrikus elrendezés. Mindkét ágy előtt éjjeliszekrényke, azokon lámpa, illetve szép színes prospektusok. Ezek arról tájékoztattak, hogy a közelben hol van valamilyen bár, mozi, színház, vagy bármi. Egy másik, szerényebb kivitelű lap meg arról, hogy a mentőknek, a tűzoltóknak és a rendőrségnek mennyi a száma, ha valami baj lenne. Olyat nem láttam, hogy hol érem el a legközelebbi patikát, orvost.
És egy névjegykártya, amit vagy itt felejtett az előző „lakó”, vagy a szobához tartozott. Horváth István, arról tájékoztatott a kártyán, hogy a taxijával áll a rendelkezésemre olcsón és akár egész éjjel, és még vidékre is elvisz. Azt nem írta, hogy mit, mennyiért. Ezek a papírok szerényen, egy még szerényebb, de dizájnos éjjeli lámpa alatt húzódtak meg.
A másik oldalt végig iker fésülködőasztal töltötte be. Előtte két helyes székkel. Én mégis az egyik ágyra dobtam a táskáim, a másikra meg elvetettem magam, kipróbálva az ágy rugal-masságát, beszívni az ágynemű illatát. Aztán ledobtam magamról a ruhát, fogtam a törülköző-imet, és bevonultam a fürdőszobába. Miért-miért nem, ott belülről még a riglit is ráhajtottam zuhanyozás előtt, annak ellenére, hogy a kétágyas szobát egyedül birtokoltam egész éjjel.
A svédasztalos reggelire csupán azért emlékszem, mert szégyenlős lévén alig-alig mertem valamit a tányéromra tenni, nehogy megszóljanak a többiek és a pincérek.
Sok-sok évvel később megint arra kellett fanyalognom, hogy szállodai szobát béreljek. Itt is szinte ugyanazok az élmények értek, amik évekkel előtte. Most Budapest, recepciós, iga-zolvány, szoba. Jobbról szekrény, balról fürdőszoba, szemben erkélyajtó. Jobbról két ágy, balról iker fésülködőasztal, reggeli, svédasztal. Már nem vagyok szégyenlős.
Nyugdíjasként megint… Recepciós, igazolvány… svédasztal nem járt ehhez a szobához...

Pár hete pedig egy igazi wellness hétvégére fizetett be az üzlettársam. Mondván úgyis el-számolható tanulmányútnak. Ez az írás is ennek ékes bizonyítéka, ha netalán az APEH illetve felnőtt nevén NAV el akarná vitatni a jogosságot.
Nálam az izgalom a tetőfokára hágott már az indulás előtti éjszaka. Egy igazi wellness hétvége! két éjszaka, ami két reggelit és két vacsorát is takar és mindkettő svédasztalos. Már ettől elkezdett az izgalmi lázam az egekbe szökni.
Megérkeztem a barátaimmal. Recepció, igazolvány, kulcs, csomagcipelés és már itt is állok az álmaim szobája előtt. Kinyitom az ajtót. Szokás szerint megint én alszom egyedül a kétágyas szobában.
Jobbra szekrény, balra fürdőszoba. Zuhanyozós. Szemben ablak. Nincs erkély, de még lodzsa sem. A szobában lépve, jobbra fésülködő ikerasztal, egy székkel. A sarokban két fotel, kerek dohányzóasztal melynek dísze egy színes felirat, hogy itt és az egész épületben dohá-nyozni tilos. Balra két ágy egymáshoz tolva, úgy franciaágyasan, friss ropogós ágyneművel, színes ágytakaróval. Ezeken egyenként szépen elrendezve öt darab hófehér törülköző és frottír köntös. Kicsit aggódom a méret miatt, de pont jó volt rám. Zuhanyozás és indulok a fürdőbe. Fürdőruha, köntös, papucs és egy fehér törülköző a nyakamba. Ahogy a filmekben láttam.
Igaz a papucsom egy olcsó gyógypapucs a fürdőruhám meg egy made in China márka, de kicsire nem adunk. A wellness az wellness.
És ott állok a medencék előtt. Az egyik gyönyörűbb, mint a másik, és beljebb kicsit inti-mebb helyen a jakuzzi, mellette a pezsgőfürdő.
– Nyugdíjas koromra, hogy ezt is megéltem – néztem meghatódva a jakuzzit.
Abban ültek legtöbben, illetve ketten. Gyorsan én is bemásztam. Jó mély volt, de azért igyekeztem laza lenni. Nem kell, hogy lássák, hogy én még „új” vagyok. Bemutatkozás, be-szélgetés, a víz élvezete. Aztán a kettő kimászott és elment. Nekem is elég volt ennyi élmény. Kimegyek. De hol? A létra magas nem tudok akkorát mászni. Közben visszaesek a vízbe. Reménykedem, hogy nem ittam ki minden vizet. Újabb próba a kimászásra. Most se sikerült. Sehogy se tudom felhúzni magam a létrán. Közben újabb két wellnessező, akik jakuzzizni akar. Vagy egy órát áztatták magukat. Végre kimásztak. Persze figyeltem a technikát. Én is nekiveselkedtem.
– Nem megy. Itt fogok megöregedni, vagy aludni – gondoltam.
Szerencsémre nem jött senki. Áthajolva megfogtam a mellettünk lévő pezsgőfürdő kor-látját, ami körbefutotta a medencét, – mert ott volt… – és jó nagy levegőt véve, mintegy át-csúsztam a jakuzziból a másik medencébe szorosan fogva a korlátot. Persze a víz alatt lan-doltam. Megpróbáltam felállni, de a víz nem engedett. Minduntalan a lábam ment fel a víz fölé. De lábon keresztül még én se tudok lélegezni. Igyekeznem kellett. Lelki szemem előtt már láttam az újságok szalagcímeit… A KÖLTŐ HALÁLA… Belefulladt a félméteres pezs-gőfürdőbe… Ez erőt adott és végre a fejem is a víz fölé került a párás, de finom levegőre. Első reakcióm, hogy ki látta. Szerencsére senki. Utolsó erőmet összeszedve kimásztam, a félméteres vízből.
– Juli! Juli! Gyere ide a nagymedencébe annyira finom a víz – hívtak a többiek, amint kibukkantam az intim helyen lévő jakuzzisból.
Nem igazán vágytam a nagymedencébe. Inkább felvállaltam – ismét, – hogy én nem va-gyok közösségi ember és felmenve a szobámba elterültem az ágyamon.

2013. július végi emlék

* * *
2135
mami - 2017. június 20. 11:26:31

Kedves Rita!

Köszönöm szépen a "dicsérő" szavakat. Igazi kaland volt részemről az már biztos, de legalább felejthetetlen. Ilyen tapasztalás után remélem elhiszik nekem, hogy én nem vágyom mindenáron mindent kipróbálni. Így a síelés, és minden más téli élvezet is kimarad az életemből.... De, hogy jó volt az a 3 nap az nem tagadható. Ékes bizonyítéknak, hogy ott jártam ez a vers-felvétel ami életem első videó-felvétele, igaz csak próba vol4, de valaki mégis feltette a yt-ra. https://youtu.be/...

Szeretettel: /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.