Balázsi Pál Etel: A másodhegedűs
Jó hír érkezett. A skót-magyar származású Alex MacLeod, kitűnő eredménnyel érettségizett. A kedélyek megnyugodtak. Mindenki tudta, hogy a szélsőséges jellemvonásokkal rendelkező Alex, különleges képességekkel megáldott fiatal.
Leültünk és emlékeztünk. Emlékszel – kérdezte a férjem, amikor először járt nálunk?
- Hogyne emlékeznék az elhízott, tunya mozgására, hisztis viselkedésére, ami mifelénk nem volt szokásos. Most is látom, ahogyan lépegetett a dimbes-dombos oldalon. Mi, csak mosolyogtunk, - ez még járni sem tud!
Többször elosztottuk a mesék szerepeit, amiket ismertek a gyerekek. Csodálatosan alakította, mondta szerepét. Kérte a meséket, történeteket. Minden érdekelte. Azonban, egy megjegyzés, egy észrevétel kiborította. Végtelenül érzékeny lelkületű személyiség Alex.
Különös volt, amikor a világhírű erdélyi, cigány hegedűshöz ment – taníts meg hegedülni! – mondta , Csángálónak, aki bejárta a világot. Ekkor, már tudott furulyázni és tiszta hanggal énekelni, de ez nem volt elég neki. Kereste magát a világban. Hisztizett, mert nem úgy látta a világot, mint környezete.
Boldog volt, amikor Erdélybe jött, édesanyja szülőföldjére. Rácsodálkozott az erdélyi tájra, pedig a Skye, a skóciai szigetek vadszépségű tájai, tavai, a várromok, a kis vadpatakok nem maradtak el semmivel az erdélyi tájaktól. Már kicsi korában megjegyezte, - van közös, de van, ami nem olyan.
Rajongással szerette nagynénjét, aki mindig szeretettel halmozta el, elnéző volt hisztis jeleneteivel szemben. Ő mutatta meg az állatokat, a falusi emberek nehéz munkáját, azt is, hogyan védekezzen a harcias kakas ellen. Itt tanulta meg, mit jelent az adott szó.
Minden alkalommal, újabb meglepetéssel tért vissza Erdélybe. Unoka nővérének lakodalmán, skót öltözetben jelentkezett. A Hargita tetején, késő éjszaka, skótdudájával eljátszódta, a magyar és a székelyhimnuszt. Könnyezve énekeltük mi is, gyúltak a villanyok, a hétvégi házakban.
Rengeteg közös élmény köt össze vele, velük.
Ma már, érett fiatal, aki Skócia, azon kevés végzettjeihez tartozik, aki kitűnő elismeréssel érettségizett.
Özönlettek hozzá, az Angol királyságból, Skóciából az egyetemektől az ajánlások, a befogadáshoz.
Nem volt könnyű a választás, a jegyeken túl a személyiség és a motiváció is számít. Ezért, egy, vagy több motivációs tanulmányt kellett írni, amiben több kérdés fogalmazódott meg.
Alex megírta esszéjét. Véleményezésre, elhozta az iskola igazgatónőjéhez. Izgatottan várt a fogadásra.
Kinyílt az igazgatónő kabinetjének ajtaja. Mosolyogva lépett ki az igazgatónő. Betessékelte Alex MacLeod-ot a kitűnő eredménnyel végzett diákot.
Alex, izgatottan átnyújtotta esszéjét, arra kérve az igazgatónőt, hogy mondjon véleményt az írásról, megfelel-e a követelményeknek.
Elolvasva az esszét, az igazgatónő, kitűnőnek véleményezte az írást, csak egy megjegyzése volt.
Egy hibája van az írásnak, - a helyi szinfónikus zenekarnak, a másodhegedűsi állása foglalt, ugyanis, én vagyok az, tehát te, nem lehetsz!
Alex arca, vérvörössé változott. Ettől félt. Őt, a fúvósokhoz vették fel.
Az igazgatónő, mosolyogva folytatta. Végre, tőled is érzékelek valami könnyedséget, csíntalanságot, ami mosolyt fakasztott belőlem.
Gratulálok Alex!

2013-10-08
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.