Lovas József Pál: Szappanfolyó - TIZENHATODIK TÖRTÉNET (2013. november)
Szappanfolyó. Sokáig eltöpreng az adott szó jelentésén. Többször megismétli, ízlelgeti magában. Megpróbálja kielemezni, hogy megértse. Aztán valahol „súgnak” is neki: ez egy összetett szó, válaszd ketté, úgymint szappan és folyó szavakra. Hát persze, kap a fejéhez Darabos, majd sebtében leemeli polcáról az értelmező kéziszótárt, amely szerint – olvassa – a szappan zsiradékból főzött, szilárd halmazállapotú tisztítószer. Létezik ugyan folyékony változata is, de attól az még nem folyó. Vagyis... Folyékony ugyan, de…
Mielőtt még belegabalyodna az egészbe, előveszi a könyv első kötetét. Lapozgat, aztán megállapodik az f-betűs szavaknál. Tudja jól, a folyóról a nagyobb, szélesebb medrű (folyó)víz jut általában az emberek eszébe. De hát folyóvíz csapból is ereszthető, incselkedik vele a gézengúz Manócska. És akkor még ott vannak a folyó (folyamatban lévő) ügyek például! Némelyikükben nagyon is habozva születik döntés.
– Lehet, hogy ebből ered a folyóbeszéd? Hogy a többi rokonértelmű szavakat ne is említsük – jegyzi meg a kis kópé, inkább segítőszándékkal, mintsem bosszantásképpen. Mosolyog is hozzá.
Mégis mit kezdjen a szappanfolyóval? Darabos elgondolkodik ezen. Bezzeg, ha Manócska most amolyan hús-vér figura lenne, sóhajt fel nagy mélabúsan. Igazi emberi lény. Akkor…
Mi lenne akkor? – teszi fel a kérdést önmagának. Találgathat. Talán megszólítaná, megállna előtte, farkasszemet néznének egymással, megszorítaná a kezét, úgy várná a választ. Ám tudja jól, hogy Manócska nagy néha a megbízhatatlanság köpenyébe burkolózik, olykor az elviselhetetlenségig feszíti a húrt. Amikor úgy véli, igaza van ugyan, ám mégsem hallgatnak rá, hamar fölkapja a vizet. Olyankor nagyon durcás tud lenni.
– Folyó! Folyó – kiáltja most is már-már toporzékolva. Darabos hallgat egy rövid ideig, aztán ő is felkiált:
– A habzó Rába!
– Úgy van! Talált! – örvendezik a kis gézengúz ott, legbelül.
Darabos megnyugszik. Újsághírek sora jelenik meg előtte. A 2003-as, majd a 2007-es esztendőkben a Rábán ismeretlen eredetű szennyezésre utaló hab jelent meg. A titokzatos habot képző anyagot a kezdeti időszakban nem sikerült azonosítani. Kicsivel később aztán olyan ipari eredetű mikroszennyező vegyületet mutattak ki, amely naftalinszulfátokat tartalmaz.
– Osztrák ajándék – szögezi le Manócska.
Darabos nem szívesen vitatkozna benső énjével. Visszaemlékezve az akkori tudósításokra, igazat kell, hogy adjon neki.
– Az – vágja rá némi habozás után, majd még hozzáteszi: – Egy vicc is bejárta abban az időben az országot. Emlékszel rá? Zsófi néni azzal dicsekszik benne, hogy amióta az ura a Rábából hordja a vizet a mosáshoz, nem kell mosóport használnia. Látod, én ezt nevezném szappanfolyónak!
Manócska bólint.
Csend ül kettejük közé, visszafogott, gondolatébresztő csend. Hallgatnak. Darabos szólal meg előbb.
– Jártál már gesztenyefasor alatt ősszel, amikor a lehullott és eltaposott vadgesztenyékre eső zúdul?
A válasz igenlő.
– Na, látod, az is habzik rendesen, ruhák mosására is kiválóan alkalmas, és mégsem beszélünk folyóról.
A kis gézengúz nem hagyja magát.
– Pedig az a tömérdek habos víz elfolyik valahol – jelenti ki határozottan.
– El. Igen. Elfolyik. De...– tiltakozna Darabos, ám feleslegesen emeli meg a hangját. Manócska hamar leinti emberét:
– Várj! Várj! Lazíts. Hunyd le a szemed. Erősen koncentrálj. Egy pillanat és máris magad előtt látod a gesztenyefák hosszú sorát, amelyre hatalmas zápor zúdul, s az özönvíz alatt habozni kezd az egész. A szappanfolyó!
3933
vadvirag47 - 2013. november 02. 18:48:54

Érdekes, ügyes, tetszett.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.