Balázsi Pál Etel: Rejtőző csend
Feketekávém felszálló illatában rejtőzik reggeli csendem. Körülvesz - s az egyensúly kedvéért – belül is csend honol.
Ezekben, a felvillanó pillanatokban – odabenn – megjelenek.
Hallgatok. Magamba fordulok. Úgy érzem, hogy a föld súlyát az őt taposók érzik, nem az alatta lévők. Látom magam a mérleg serpenyő tányérjain.
Megmérettettem, bizonyítékként, hogy nem éltem hiába. Mégis, amiről szólnom kellene, elhallgatom. Ott nincs szó, esetleg majd leírom, ami fölé majd más hajol.
Merengésemben, a félhomályban, a gyertyatartók lángtalan árnyékában szívem, agyam gyerekkori emlékekkel vidít, frissen sült kenyérillattal kínál, majd az évek anyámhoz hasonlatossá tesznek, de szememben még fények csillannak.
Aztán, keserűséggel látom, hogy egyszer, a legjobb barátom kezét is elengedem.
Megtörik csendem.
3313
paltetel - 2013. december 16. 08:17:55

Kedves Veronika és Éva!
Köszönöm, hogy olvastatok és tetszett írásom.
Szeretettel, Etel

3392
lambrozett - 2013. december 11. 20:56:33

De szépen írtál...versben sem lehetett volna hatásosabb. Ez olyan, mint egy költemény. Szeretettel voltam Smile Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.