Balázsi Pál Etel: Asszisztens - ELSŐ TÖRTÉNET (2014. január)
Új feladattal bízott meg főnököm. Forrásanyagokat tanulmányoztam át, jegyzeteltem, már csak a követelményeknek a legmegfelelőbb személyt kellet megtalálnom cikkemhez. A határidő elég távolinak tűnt, ezért elfogadtam a három gyermekes Lilla barátnőm kedves hívását új otthonukba.
Három órás utazás után, egyből belecseppentem a család forgatagos életébe.
Egyszerre beszélt mindenki, minden fontos volt különösen a gyerekeknek. Végig vittek a családi ház minden szeg-zugán, bemutatták teknőcüket, a beszélő papagájt, kivittek a kutyához is.
A két és fél éves, szőke, barna szemű, mosolygós arcú Méhecske, - aki szorgoskodásáról kapta a nevét - olyan lelkesen és gyorsan beszélt, kérdezett, hogy csak az édesanyja fordításában értettem meg szavait.
Ödi, a család trónörököse (ezt én állítom), komoly, segítőkész, érzékeny gyerek. Ma, nem akart óvodába menni, mert velem akart találkozni. Az első kérdése – mikor mesélsz? Megegyezés után végre elővehettem ajándékaimat. Egyből megtalálta a kirakós játékot. Ettől fogva, már nem érdekelte más, csak a kirakós.
Hanna, a család első szülöttje iskolás. Alig várom, hogy találkozhassak vele is.
Méhecske hozzám bújik és megsúgja, hogy kedves illat van a konyhában. Igen, jött a „kedves illatú” tea , és a készülő ebéd finom illatai.
Amíg teáztunk, a gyerekek frissen csavart narancslevet fogyasztottak s nézegették az ajándékokat. Méhecske a kis macifigurát és a kifestőst, magához ölelve vitte végig a házban, bemutatta állatkáinak.
Lilla, akivel gyakran levelezünk, beszélünk, megmutatja utolsó írásait, amik megjelentek az egyik irodalmi folyóiratban. Az Anyák egyesületében tartott előadását, kérésre megismételte. Német nyelvórákra jár, mert Hanna azt tanul az iskolában és egy anyuka nem maradhat el tudásban gyerekeitől.
- Neked, még erre is van időd három gyermek mellett? Kérdezem csodálkozva.
- A tegnap fejeztem be Feri egyik előadásának a korrektálását, amiből könyv készül. – mondta büszkén.
Átölelt - úgy örvendek, hogy itt vagy! Ma délután táncórára megyünk a gyerekekkel, holnap délelőtt a könyvtárba visszavisszük a kiolvasott könyveket, addig a gyerekek mesét hallgatnak a gyerekrészlegen. Holnap estére jegyet vásároltam a Dsida emlékestre. Holnapután az Olvasók Klubjába megyünk, ahol már szeretettel várnak társaim. A következő nap – beleszorul a szó - , nagy huppanás, síri csend. Ödi! Odarohanunk. Elesett. Egy most gyógyuló seb újra felszakadt, vérzik. Lilla, pillanatok alatt fertőtlenítőt, kötszert hoz, bátorítva fiát elrendezi a sebet, egy ölelés, egy puszi és már lehet tovább játszani.
Kimegyünk a tágas udvarra. Kergetőzünk, gyerekdalokat énekelünk, felültetnek a hintára, focizunk, rollerezünk. Elfelejtem koromat, nem érzékelem az idő múlását, felszabadultan kacagok, újra fiatal vagyok.
Hirtelen, előttem áll egy sportos fiatal hölgy. Egek! Hanna, Hannácska! Nem hiszek szemeimnek. Tudom, hogy kosarazik, kirándul, jól tanul, besegít édesanyjának a házi munkában és vigyáz kistestvéreire. Magamhoz ölelem, megsimogatom kobakját.
Ilyenkor mindig eszembe jut barátnőm makacs kitartása, küzdelme, hogy gyereke születhessen, ami egy téves orvosi beavatkozás miatt kétséges volt. Neki sikerült. Kitartott. Tudom mi mindenen ment keresztül.
- Már nem számít, szokta mondani, csak az eredmény.
Boldog. Boldog akkor is, ha hajnalban kell kelnie, segíthet a férjének, reggelit készít, csomagol Hannának, Méhecskével elkísérik Ödit az oviba, kifizetik az esetleges számlákat, bevásárolnak, hazamennek, megfőzi az ebédet, miközben kiteregeti a frissen mosott ruhákat.
Késő esténként beszélgettünk, úgy istenigazából, mint régen.
Az élményekben gazdag napok elrepültek. Rosszul esett eljönni tőlük.
Búcsúzáskor ismét mindenki egyszerre beszélt, a fejemet kapkodtam, a kicsik ugráltak, megígértették, hogy már holnap visszajövök, és ne feledkezzek meg a mesék küldéséről. Körbe állva öleltük meg egymást.
A vonat kiindult, puszik küldése, integetések, aztán eltűntek szemem elől.
Leültem, néztem az elsuhanó tájat és rájuk gondoltam. Lélekben-gazdagabban térek haza.
Hirtelen, eszembe jut a rám ruházott feladat. Bevillant. Mosolyogtam. Megtaláltam az Asszisztens címnek legmegfelelőbb személyt. Olyan „ asszisztenset” találtam, aki egyetlenben egy helyen sincs feltüntetve a szakirodalomban.
Egy személyben : feleség, anya, aki a lehető legtöbb előírt követelménynek, eleget tesz.
Kitűnő szervező, számítógépen dolgozik, ír, figyelemmel kíséri a nagycsalád tagjait, megértő, pontos, jó programszervező, idegen nyelveket beszél, fordít, fáradhatatlan munkaerő, segítőkész, megbízható, intézi a pénzügyeket, tanul, hogy taníthasson, ápol és még mi minden, elfér egy napjában a család, a gyerekek érdekében.
Boldog vagyok, hogy megtaláltam a legmegfelelőbb személyt cikkemhez: a Család asszisztensét.

2135
mami - 2014. február 01. 17:53:34

Kedves Etel!
Nagyon találó a történeted. Szeretettel olvastam.Rose /mami/

3933
vadvirag47 - 2014. január 06. 13:41:10

Csak köszönet, és elismerés jár, a lelkiismeretes, "ezermester", mindent időben, jól megszervező, s ezen felül még játékra, fejlődésre, sőt szórakozásra is időt szakító "anya-asszisztens " megformálásáért. Ötletes, és kellemes olvasmány volt.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.