Balázsi Pál Etel: Romantikus találka - TIZENHATODIK TÖRTÉNET (2014. február)
Fiatal nyugdíjasként Karola mind több időt töltött a számítógép előtt. Követte a politikai, gazdasági, kulturális eseményeket és a sportot. Színházba járt, hetente egyszer teapartit tartottak a barátnőkkel, legalább egyszer külföldi kiránduláson vett részt.
Féléve különös levelet kapott egy Osváth Lajos nevű ausztriai magyar üzletembertől, aki ismeretséget szeretne kötni vele. Három napig tusakodott, elfogadja vagy ne, a férfi kérését. Férje öt éve lépett ki házasságukból. Az egyedüllét, a valakihez való tartozás, a biztonság érzése utáni vágy győzött. Interneten felvette a kapcsolatot a férfival. Ettől fogva az élete megváltozott. Leste a leveleit, ami tele volt gyönyörű idézetekkel, amikkel teljesen meghódította őt.
Örömét, barátnőjével osztotta meg, aki bíztatta, de figyelmeztette is az ilyen kapcsolatok veszélyeire.
Hétfő reggel izgatottan hívta fel barátnőjét. Elmesélte, hogy szerdán, végre találkozik Lajossal. Izgatottan, kapkodva beszélt, barátnője alig tudta követni gondolatmenetét.
- Ne várjatok a szerdai teapartira, végre találkára megyek, fejezte be a beszélgetést.
Kiment a teraszra, nézte a virágzó fákat, újra hallotta a madarak párkereső dalát, érezte a langyos szellő simogatását. Lelkét öröm töltötte el. Ismét fiatalnak érezte magát. Eszébe jutott az első randi volt férjével, aztán gyorsan elhessegette.
Izgulni kezdett. Milyen ruhát, cipőt veszek fel? Az egyik szekrénytől a másikig szaladt, húzogatta a fiókokat, válogatott az ékszerek között. Kiválasztott egy elegáns, hosszú ruhát, próbálgatta, de hirtelen eszébe jutott, hogy az túl elegáns a városszéli Kék madár fogadóba. Megnyugodott. Az ő sportos alkatához, festett szőke hajához jobban illik egy testhez simuló, térdet takaró kékruha, gyöngyfülbevalókkal és ugyanolyan karpereccel. A ruhához kék cipőjét és táskáját választotta.
Eljött a szerdai nap. Izgatottan ébredt a nyugtalan éjszaka után. Kávéját fogyasztva azon töprengett, vajon miről beszélgethetnek majd. Nem ismert magára. Aztán izgult, nehogy elkéssen. Számba vett mindent. Hátra volt a hajmosás és a körömlakkozás.
A lakásban rendet tett, kertjéből a vázákba idény virágokat hozott, a hálóba gyöngyvirágot, a nappaliba lilaorgonát, és nárciszokat a konyhába.
Frissen mosott rövid szőke haját csavarokon szárította, kifésülve megkapta azt a frizurát, amit mindig kedvelt. Körmeit halványlila körömlakkal kente be.
Közeledett az indulás ideje. Felöltözött, vállára fekete, vékony szálú kötött vállkendőt borított. Indulás előtt még egyszer végig nézett a lakáson, mindent rendben talált. Kilépett, maga után bezárta az ajtót, a hívott taxit a ház előtt várta.
Tízperccel korábban érkezett a Kék madár fogadóba. Egy különleges alkalomhoz illő, terített asztalhoz vezették. Érkezett a pincér, hozta az étel és itallapot, megállt és várt. Karola az órájára nézett és a pincér kérdésére- rendel-e valamit, kedvesen mosolyogva csak egy pohár ásványvizet kért.
Kezébe vette az étlapot, közben diszkréten körülnézett a helységen. Elismeréssel gondolt a férfira, aki ezt a kellemes helyet választotta első találkozásukra.
Később a pincér üzenetet hozott, - Osváth úr telefonált, késni fog és bocsánatát kéri a késésért.
- Asszonyom - rendel valamit, amíg megérkezik a partnere? Esetleg valami erőset, vagy egy félédes fehérbort? – érdeklődött a pincér.
- Egy jeges Martinit kérek.
Teltek a percek, fészkelődött, az étlapot már kívülről tudta, de Lajos még mindig késett. Azon gondolkodott feláll és elmegy. Illetlenség ennyit késni még egy nőnek is.
Egy magas, csinos fekete göndör hajú fiatalember állt meg az asztalánál. Lajos barátjaként mutatkozott be. Leült az asztalhoz, felemelte jobb kezét, intett a pincérnek, rendelt egy dupla Wiskyt tisztán és Karolának még egy Martinit jéggel.
Kissé tolakodóan nézte a nőt, és hízelkedően jegyezte meg, hogy Lajos barátjának nagyon jó ízlése van. Most az egyszer örvend, hogy nem tud jönni időben elfoglaltsága miatt, és ő lehet itt Karolával. A hízelgő szavak volt férjét juttatták eszébe.
Közben megszólalt a zene, egy darabig hallgatták, majd a férfi felkérte Karolát táncolni. Kissé szabadkozott, de elfogadta a meghívást, nagyon szeretett táncolni. Üsse kő, gondolta magában. Érezte a férfi meleg testét ahogyan átkarolta és könnyedén vezette a parketten. Felszabadultan táncoltak.
Kissé kimelegedett, megszomjazott. Leültek. A férfi egy üveg Rosé bort kért, ami ilyenkor frissítő hatású. Karola a pohár bort egyből megitta. A pincér újratöltötte. Beszélgetni kezdtek, majd ismét táncoltak, keringőztek, a valcernél elragadtatva a jól táncoló férfi szemébe nézett. Furcsa bizsergés futott végig rajta. Ekkor hozzájuk lépett a főpincér és Karolát a telefonhoz hívta.
Furcsállta, mert barátnőén kívül senki nem tudta hol van. Belehallózott a kagylóba. Rövid csend után egy nagyon ismerős férfihang szólalt meg. A férje volt. Megremegett.
- Most már meggyőződtem ki és mi vagy te! – mondta gúnyosan. Nem számít neked idős, vagy fiatal csak mulathass! Ismeretlenekkel levelezel, szerelmes leveleket küldözgetsz, találkákra jársz! Most már megvannak a váláshoz szükséges dolgok!
Karola annyit kérdezett: - honnan szeded mindezeket a dolgokat?
A férfi gúnyosan felkacagott – én vagyok Osváth Lajos az ausztriai magyar üzletember, aki téged ma estére, romantikus találkára hívott, hogy lássa erkölcsi bizonyítványodat. Vége! – sziszegte.
Karolát az ájulás környékezte, letette a kagylót, a mosdóba ment megmosta hideg vízzel az arcát, majd visszatért az asztalhoz ahol már nem volt senki. Magához intette a pincért, fizetni akart.
– Asszonyom, a távozó fiatalúr fizetett. - mondta a pincér.
Karola megkérte hívjon számára egy taxit, majd kezébe nyomott egy ötszázast. A pincér kikísérte a halott sápadt nőt.
Elhaló hangon adta meg a címét. Nem voltak gondolatai, a stressz leblokkolta.
A taxisofőr figyelmeztette, hogy megérkeztek. Fizetett. Nem vette észre, hogy az ajtó nincs bezárva. Villanyt gyújtott. Először azt hitte nem jó helyen, jár. A lakás üres volt, csak a három virágvázát hagyták ott virágostól.
Leült a nagyszoba közepébe, agyában diafilmként jelentek meg a berendezett lakás képei.
Elvesztette időérzékét, nem tudta mennyi ideig ült az üres szoba közepén. Mosolyogva tért magához. Rájött, végképp megszabadult a férjétől.
Felállt, karjait az ég felé nyújtotta s kiáltva, kérdezte:
- Hát ez, nem egy kalandos találka az élettel?

2014-01-31
3172
jemcsuska - 2014. február 13. 11:50:23

Kedves tollforgató!
Tetszett a történeted, egy percig sem untatott, lendülete volt. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a "fiatal nyugdíjas" hölgy hány éves, mert az ábrázolásából nekem egy 45-50 év körüli nő képe rajzolódott ki.
Élveztem a történetet, köszönöm!
Emília

1414
Trauzal Andrea - 2014. február 03. 11:18:09

Gratulálok, kedves Tollforgató!
Igazán érdekes novelládat kíváncsian olvastam végig. Bevallom, az először úgy éreztem, ismerős a történet, mintha már olvastam volna korábban. A vége is majdnem ugyanaz. Az mondjuk furcsa számomra, hogy ha a férje hagyta el öt éve, akkor milyen jogon vagdalózik válóokkal, és titulálja léhának az asszonyt. Ennek ellenére nagyon tetszett könnyed kis írásod! Smile

Üdvözlettel, MEL

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.