Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

2019.07.22. 20:02
Kedves Józsi. Megkaptam a H.Magazin számát. Köszönöm, hogy helyet kapott benne a versem.

2019.07.22. 19:44
Köszönöm a névnapi jókívánságokat, Szeretettel, Magdi

2019.07.22. 19:34
Indulnak ŐSZI vers és prózaíró kurzusaink! MÁR lehet jelentkezni. Ne maradjatok le róla. Minden kurzuson csak 10-10 főt tudunk fogadni!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Ébredés - 9. történet (2014. március)
/igaz történet nyomán/

Hideg, ködös decemberi reggel volt. A város szélén áthaladó rövidítő úton két fiatal lány igyekezett az iskolába. Leheletük zúzmaraként csapódott vissza rájuk. A sűrű ködben egy sejtelmes, álarcos alak állta el útjukat. Megtorpantak. Kezében feje fölött láncot forgatva, támadó kiáltással a lányokra rontott. Lánca Kitti bokájára csavarodott, a férfi hírtelen megrántotta, a lány hanyatt esett, feljajdult. Betti a támadóval szembe dobta táskáját, felugrott és a kickbox edzésen tanult védekező rúgással gyomorszájon rúgta az ismeretlent. A rúgás elérte célját, a férfi meggörnyedve, eltűnt a ködben. Távolról hallatszott fenyegetőzése – „megöllek titeket”!
Betti ikertestvéréhez szaladt, segítségért kiáltozott. Iskolába siető diákok érkeztek, majd egy áruszállító kocsi reflektor fényébe kerültek. Felvitték a két lányt a Sürgősségi osztályra. A szolgálatos orvos értesítette édesanyjukat és a rendőrséget a támadásról.
Kihallgatták a lányokat. Nem sokat tudtak mondani a támadóról, csak annyit, hogy fiatalnak tűnt a mozgásáról és meg akarta ölni őket. A hangot nem ismerték fel, de volt benne valami idegen akcentus.
Kitti gipszcsizmát kapott és ágynyugalmat javasoltak mindkettőjüknek. A lányok féltek. Álmaikban újra átélték a támadást, és fülükbe csengtek a fenyegető szavak.
A rendőrség nem kapott nyomott ahol naponta sok száz diák járt, bizonyítékkén csak a lánc volt, amivel támadott az ismeretlen. A kérdés fennmaradt: kitervelten vagy véletlenszerűen támadta meg a lányokat és mi volt az indítéka a támadónak?
Nagymamájuk bejött a lányok mellé, hogy biztonságba érezzék magukat. A napok háborgatás nélkül, békésen teltek.
Berta mama, ahogyan nevezték a lányok, Karácsony előtt három nappal hazament, hogy süssön kenyeret, kalácsot, előkészítse a töltött káposztát, megfőzze a sonkát az ünnepekre.
Másnap reggel a lányok édesanyja Mária, aki egyedül nevelte lányait a válás után, benézett a nyugodtan alvó lányokhoz. Csendesen becsukta maga mögött az ajtót, hadd aludjanak. Kulcsra zárta a bejárati ajtót, megkilincselte a biztonság kedvéért, - és elment munkába.
Kilenc óra körül, kulccsal nyitották az ajtót, halk topogás, vetkőzés, majd hírtelen hátracsapódott az ajtó. Ijedtükben felültek a lányok, villant a borotva s Kitti nyakéréből a vér sugárba a támadóra fröccsent.
Betti most ismerte meg támadóját. Pillanatok alatt szembe szállt a fiúval, a borotvával hadakozót kicselezte, azonban egy téves mozdulatnál jobb lábának talpát a borotva mélyen behasította. Ekkor rávetette magát a fiúra, belekapaszkodott sűrű fekete hajába, másik kezével a szemét keresve körmeivel az arcát mélyen felhasította. Élet-halálharc alakult ki köztük. Betti több sebből vérzett, ereje fogytán, belekapaszkodott a kockás ingbe, megkísérelt egy ágyékba rúgást, amikor a borotvával a támadó az ő ütőerét is felhasította. Esés közben az ingét fogva magára húzta a kegyetlen, bosszúálló támadót. Hírtelen, rettenetes csend állt be.
A gyilkos feltápászkodott, elégtétellel végigmérte a nyitott szemmel fekvő vérbefagyott lányok holttestét és kiment a fürdőbe. Levetkőzött, letusolt, véres ingét és megmosott borotváját, újságba csavarta, tasakot keresett, felakasztotta a kilincsre, körmökkel felszántott bal arcát fertőtlenítette. Vizelt, lehúzta a WC-t.
Felvette kabátját, fekete sísapkáját homlokára húzta, a véres inggel a tasakot válltáskájába tette, résnyire kinyitotta a bejárati ajtót, kisurrant, állkulcsával bezárta az ajtót, nyugodt léptekkel elhagyta a tömbházat.
A lányok édesanyja talált rájuk. A telefon süket volt, a vezeték elvágva, kiment a folyósóra, segítségért kiáltott, tagolatlan hangok hagyták el száját, egy anyaállat siratja így kölykeit, ahogyan ő is fájdalmában tette.
A szomszédok hívására kijöttek a rendőrök, a mentősök, a kriminológiai csoport. Amíg kikérdezték az anyát addig a helyszínelők, összegyűjtötték a lehetséges bizonyítékokat – a lány körmei alatt levő véres bőrt, az ing anyagával leszakadt gombot, a lábbeli nyomát az egyik vértócsában, több fekete hajszál, fertőtlenítős,véres vattacsomó.
A város felbolydult. Az emberek félni kezdtek. Megindultak a feltételezések, egyik része az anyát, és a lányokat hibáztatta, sejteni kezdték, hogy az apa is lehetett a tettes, hogy ne kelljen gyermektartást, fizessen. Teltek a napok, hetek a rendőrség egy lépést sem haladt, már őket is gyanúsították, hogy benne van a kezük, mert menteni akarják a gyilkost.
Véres, fekete karácsonya volt, nem csak a családnak, de a városnak is. Utolsó útjukra a brutális gyilkosság áldozatait a család, rokonok, barátok, osztálytársak, tanáraik, ismerősök, gyerekeiket féltő szülők, egyszóval rengetegen kísérték. Homornyik Zoltán – Álmodj királylány című dala szólt.
Hónapok múlva sem találtak a gyilkosra. Mintha a föld nyelte volna el.

***

A határ menti nagyvárosban lakó Elisabet nagymama sietve ment az ajtóhoz a sürgető, többszöri megszakítással szóló csengő hangjára. Kilesett. Nem hitt szemeinek, Virgil unokája jött el hozzá.
A katonaruha határozottan jól állt neki.
- Szabadságot kaptunk, maradhatok egy pár napig nálad? – kérdezte Virgil.
- Persze fiam! - válaszolt a nagyi. Biztosan éhes vagy, terítette is az asztalt.
- Nem kell étel, pénzt adj nekem! – mondta követelőzően az unoka.
A nagymama megrezzent a durva követelőző hangra. Tudta, hogy gyermekkorában is ideges természete volt Virgilnek, de úgy hitte az évek, elvitték kirohanásait.
- Nekem nincs pénzem, a postás jövő héten hozza a nyugdíjamat. – rebegte halkan.
- Ne hazudj nekem, te boszorka! - kiabálta magából kikelve a fiú. Durván megfogta nagyanyja karját, a szoba felé vezette, a gyűlölettől kivörösödött és nagyanyja arcába sziszegte: - megöllek, megöllek! Érted?! Nekem senki nem mondhat ellen! Ezt te is jól tudod!
Nagyanyja megijedt, hírtelen kirántotta magát a fiú kezéből és a szabadulást jelentő kijárat felé igyekezett. Virgil, elemében érezte magát. Tudta, nyert ügye van. Fél tőle a számára csak áldozatnak tekintett nő. Elgáncsolta. Tehetetlenül esett el a telt idomú idős nő, fejét a cipőtartóba ütötte. Nem mozdult többet. Virgil hajánál fogva visszahúzta a szobába, hanyatt fektette, lehúzta alsóneműjét, és a még meleg testet megbecstelenítette.
A kamrából elővette nagyapja boros demizsonját, megivott egy nagy csésze bort.
Boldog volt. Még többször töltött.
A bor, a gyilkolás öröme, meg a nemi kielégülés elkábították. Elvett egy pokrócot, nagyanyja mellé feküdt, átölelte és mély álomba merült.
A nagyi lakása alatt lakó nő hallotta a hangoskodást, a nagy puffanást. Felszaladt, kopogott, de csend volt a lakásban. Gyanakodva elment.
Virgil arra ébredt, hogy testét valakik szorítják, és ébredésre szólítják. Látókörében csak rendőrök voltak. Megbilincselték, bekísérték a Rendőrségre a katonaruhás fiatalembert és megkezdődött a kihallgatás.
Az első kérdésekre hallgatott és mosolygott. Ilyenkor sebhelyes arca eltorzult. Arra a kérdésre – még tett-e ilyesmit máskor is? – felkapta a fejét és ördögi hanggal kiáltott fel: - Na, végre!! Végre megkérdezik ezt is. Alig vártam, hogy elmondhassam másoknak is életem legnagyobb élményét.
Kérdések nélkül, büszkén mesélte el az ikerlányok gyilkosságát részletesen, amit csak a tettes ismerhetett addig.
A nyomozók ekkor ébredtek tudatára annak, hogy akit elfogtak nem más, mint az országban körözött brutális gyilkos.
Kiderült az is, hogy szülei intézték el, (akik titkosszolgálati alkalmazottak) hogy a gyilkosság után legyen katona.
- Tudják, ha nekem ellentmondanak, furcsa köd ereszkedik az agyamra és kikapcsolok. Most már tudom ilyenkor ölnöm, kell, csak így nyugszom meg gyógyszerek nélkül – magyarázta a gyilkos.
A letartóztatás hírét hamar megtudták az ikerlányok szülővárosának lakói.
Az ítéletet a városban hirdették ki. Tíz év elmegyógyintézeti kezelésre ítélték, és öt év után lehetőséget kaphat jó magaviselet esetén a szabadulásra.
A felháborodás még nagyobb lett, mint amilyen volt és sokan feltették a kérdést:
- Lehet-e őrült, aki olyan pontosan kitervel és végrehajt egy gyilkosságot? Tulajdonképpen mit jelenít meg, ha nem a gonoszt? És akik mentik?

2014-02-25
3920
lilapetunia - 2014. április 03. 18:37:24

Kedves Etel,
nem tartom kidolgozatlannak a történetet, hagytad úgy, ahogy az élet "dolgozta ki". Elég szomorú képet mutat, a környezetröl is, az un. igazságszolgáltatásról is.
Biztos, hogy egy hosszabb írás többet tudna bemutatni a szereplök lelkéböl, gondolataiból, érzéseiböl, de teljesen megértem, hogy ez olyan, amibe az ember nem szívesen "képzeli bele magát".
Nem irigylem azt a pszichológust / pszichológusnöt se, akinek ez a fiatalember a betege lett.

Szeretettel üdv,
Márta

2135
mami - 2014. március 25. 13:26:11

Kedves Alkotó!

A sztori nem rossz. Viszont kidolgozatlan. A bíróság sosem határozza meg hogy mennyi az idő, ha gyógykezelésre ítélnek valakit. Amíg az orvosok szükségesnek látják!
Viszont engem is mélységesen felháborított, az ítélet!

Szeretettel: Jártó Róza

3313
paltetel - 2014. március 04. 09:42:49

Elképzelni is rossz, hogy ilyesmi megtörténhetett. Még én is felháborodtam az ítéleten.
Üdv. Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.