Balázsi Pál Etel: Válaszút - 2. történet (2014. április)
A vékonydongájú, fekete, göndör hajú férfi felállt és bemutatkozott. Mester Dzsó a nevem, és csak úgy lazán, mint aki egy mesét mond, halkan beszélni kezdett.
Csüngtem az egykarú rablón. Lábamnál biztonságként a két literes Coca-Cola az energiahordozó vodkával. Egyszer már nyertem tízezret. Az év nyerése volt. Elfogyott. A válásból kapott pénzem is rohamosan fogyott, de nem érdekelt. Elmaradtak a barátok, akik valami lelki fröccsökkel traktáltak, hogy térjek észhez, hogy térjek vissza a szabályos életemhez. Ilyenkor arra gondoltam ne mondja meg nekem senki mi a szabályos élet! Én azt már tudom! Visszanyerem az elveszített pénzem! – ez tuti.
Néha elfáradtam a palack tartalmától, a gép karának húzgálásától, pihennem kellett, szivarszünetet tartanom, valami kaját bekapnom, szorongatott vizeletemet elengednem.
Már csak magammal versenyeztem, mindenkit leköröztem, otthagytak. Néha helyet kellett változtatnom, mert a lokálból kitessékeltek – ittas! mondták.
Éjszakánként behúzódtam valamelyik lépcsőházba, takaróm a vodka volt.
Egy reggel a megszokott játékbarlangomban üzenettel, részvéttel vártak. Mester Dzsó – meghalt az édesanyja. Felmérgelődtem. Hogy-hogy meghalt?! Soha semmit nem tett jókor! Haragudtam rá, mert hagyta meghalni tüdőrákos apámat és engem is állandóan kórházba vitt, hogy lemondjak az italról. Legalább többet nem zavar. Nem mentem a temetésére.
A hidegek beálltakor lépnem kellett. Kiköltöztem hétvégi házamba, fagyoskodtam, fám, ételem nem volt, hiányzott az egykarú. Itt talált rám nagybátyám. Magukhoz vitt, kicsit összeszedett. Megbeszéltük, hogy a közös hétvégi házat eladjuk, és a városban veszünk egy garzont. Karácsony után volt lakásom. Biztonságban éreztem magam. A
játék és az ital varázsa továbbra is fogva tartott. Maradék pénzem elfogyott. Nem fizettem a közköltséget, megszakították az áramot, bíróságra adtak a felhalmozódott tartozásokért.
Ekkor, nagybátyám újabb segítséggel jött. A megye napilapjában felfedezte egy egyházi segélyszolgálat hirdetését a szenvedélybetegek megsegítésére.
- Én téged odaviszlek, ha akarod, ha nem! Elég volt Dzsó ebből az életből!
Kétségbe estem. Reggel, mély kómából ébresztettek fel. Csomagomat összeszedték és elvittek az alkoholisták táborába. Érdekes módon a kapunál a csomagomba egy üveg Vodka volt. Az, hogy került oda még most sem tudom – talán arra volt eszem, hogy feltegyem, hiszen az ember csak úgy nem válik meg az évekig tartó barátjától.
A napi foglalkozásokon sokat beszélgettünk. Itt tudtam meg, hogy a tábor minden alkalmazottja alkoholista, akik nyíltan beszéltek életükről, tévelygéseikről és megtéréseikről. Mi is elmondtuk történeteinket. Először itt ismertem el és mondtam ki mások előtt - alkoholista vagyok.
Sokat imádkoztunk, vallásos énekeket énekeltünk, élettörténeteket olvastunk, segítettünk a favágásnál, a konyhán, gyógynövényeket gyűjtöttünk, felszárítottuk.
Lassan tisztulni kezdet a fejem, gondolataim. Itt döbbentem rá milyen, kegyetlen, szívtelen voltam édesanyámmal, feleségemmel. A barátaimat becsaptam, nem csak pénzzel, de becsülettel is tartoztam nekik. Többször felzokogtam.
Imádságaink közben Istent, belső világomban éltem meg.
Különös nyugodtság töltötte el lelkemet.
Hinni kezdtem a gyógyulásban, a felépülésben, a jövőben.
Amikor hazatértem, lakásom úgy fogadott, ahogyan hagytam. Ekkor láttam meg miben éltem addig. Első kérdésem – ebben a disznóólban éltem én? Nekifogtam a takarításnak, hogy ne csak bennem legyen rend, a környezetemben is rend legyen.
Kétkezű munkát kaptam, eltartottam magam. Szabadidőmben kirándultam, a Colás üveg helyett festőállványomat vittem, biztos kézzel örökítettem meg az adott hely, a pillanat szépségét rajzlapjaimon.
Újra nősültem és örömmel várjuk közös gyerekünk születését.
Nem volt könnyű ellenállni a kísértésnek, a volt cimborák csábításának, de már volt hitem, akaratom új utamon haladni. Szabad lettem. Ma már nem függök senkitől, semmitől.
Ezért vagyok most itt kedves hallgatóim, hogy én is, segíthessek a válaszút előtt állóknak abban a Segélyszervezetben ahol a sok tévelygés után én is megtaláltam igazi utamat.
2603
orkutya - 2014. április 29. 20:19:12

Szépen megírt, komoly mondanivalójú írás, akár megtörtént, akár kitalált.
Gratulálok a Szerzőnek: Tibor

3313
paltetel - 2014. április 22. 04:59:42

Kedves tollforgató!
Tetszik az a mód, ahogyan bemutattad egy alkoholista mélyre sülyedését és az onnan kivezető út lehetőségét. Sajnos rengetek ember életét keseríti meg az alkohol és keveseknek sikerül a megszabadulás.
Üdv. Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.