Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: Különleges reggeli
Este sokáig buliztunk, reggel nehezemre esett a felkelés. Viszont, a nap már a hasunkra sütött, nem volt mese, ki kellett mászni a jó, puha ágyikóból.
A galériáról a gyerek szobára letekintve meghűlt bennem a vér: lányom ágya üresen tátongott. Hova tűnhetett a kis Tündérem, hiszen, másfél-két éves lévén, - elméletileg -, még nem tudott kimászni az ágyából…
Füleltem. A konyha felől, mintha neszezést hallanék… Lábujjhegyen odalopóztam, s valóban: picinyem a hokedlin térdelt, az előtt a kis sámli, annak segítségével kapaszkodhatott fel…
Bal karja az asztalon, jobb kezében kolbász, melyet nagy gonddal mártogatott az este ott felejtett meggylekvárba. Már majdnem rákiáltottam: „- Vigyázz, a kolbász nagyon csípős!”, de aztán erőt vett rajtam a kíváncsiság.
Hogy ténykedését meg ne zavarjam, csak kezemmel intettem egy „Helló”-t, majd leültem vele szembe, a másik hokedlire.
Lányom belepillantott az üvegbe, vajon, van-e még elég lekvár benne, majd a csípős, lángolt kolbászt tövig nyomta belé. Kihúzta, és leharapta a végét. Szeme lecsukódott, szempillái megremegtek, szája szélét elhúzta, mintha citromba harapott volna, és kissé megrázkódott. Nagyot cuppantott, mikor a kolbász vége eltűnt a szájában, és rágni kezdte azt.
Hol fanyar képet vágott, hol száját nyitva tartva lihegett, így tompítva a csípős paprika erejét, miközben olyan fancsali képet vágott, hogy majd elnevettem magam. Ha nagyon égett a kis szája, egyszerűen belenyúlt az üvegbe, és lenyalta a piciny öklére ragadt lekvárt, miközben földön túli boldogságban úszott arca. Az ujjait is gondosan lenyalogatta, majd, mikor már unta az édeset, vette a kolbászt, és nyomta vissza az üvegbe. Újabb földön túli mosoly (előre örült a kéjes finomságnak), majd mártogatás, harapás, fintor, szemcsukás, pilla-rebegtetés, fancsali pofa-vágás, beleremegés, időnként nagy-nagy szusszanás…
- Finom, Picikém? – kérdeztem
- Naddon! – adta tudtomra, miközben megrázkódott, és elfintorodott, de már nyomta is vissza a kolbászt a lekvárba.
- Kérsz hozzá egy kis kenyérkét? – érdeklődtem tovább.
- Nem! – mondta szinte sértődötten, miközben nagyokat cuppantott.

Nos, így születnek a gourmandok…
2135
mami - 2014. augusztus 07. 20:08:07

Ismételten nagy élmény volt olvasni! Rose

/mami/

4932
liliom54 - 2014. augusztus 07. 19:55:04

Kedves Tibor!

Öröm volt olvasni a kedves kis vidám történetet.
Klassz írás! Annyira élethűen pörgeted az eseményeket, hogy kíváncsivá tettél "a reggelizés" befejezésére.....miközben többször elmosolyodva, szinte ott éreztem magam a helyszínen.
Gratulálok! Nagyon tetszett!
Szeretettel: Ági/ liliom54 SmileHeart

2135
mami - 2014. június 24. 10:20:47

Kedves Tibor!
Mit tagadjam, megint nálad kötöttem ki és persze a pici lányod reggelijénél. Ugyan azt az élményt nyújtotta, mint pár héttel ezelőtt és a vágyat, hogy hamarosan újra olvassam írásod!
Szeretettel: /mami/

2603
orkutya - 2014. május 11. 13:38:42

Drága Hölgyeim! Köszönöm, hogy olvastatok, és kommentáltátok véleményeteket. Puszi érte! Tibor Confused

686
T Pandur Judit - 2014. április 28. 19:14:25

Kedves Tibor!

Nagyon aranyos ez a kis életkép, és szívmelengetően írtad meg.

A savanykás meggy lekvár pont illett a csípős kolbászhoz. Smile
Amikor gyerek voltam mi is ettünk savanyúság gyanánt meggybefőttet a hús ételekhez.
A gyerekek csak kicsik, nem hülyék... Smile

Judit

3313
paltetel - 2014. április 12. 19:14:18

Kedves Tibor!
Az volt az érzésem én is ott ülök harmadiknak az asztal mellett és nézem a kislány étvágygerjesztő gyönyörűséges falatozását.
Gratulálok!
Üdv. Etel

2603
orkutya - 2014. április 10. 16:37:05

Köszi Rózám a kommentet! Kár, hogy olyan gyorsan felnőnek, még ki sem játszottam magam velük, már megjelennek a barátjukkal/barátnőjükkel, és ekkor érzem: megöregedtem.
De ez a világ rendje...
Szeretettel: TiborConfused

2135
mami - 2014. április 08. 10:05:31

Kedves Tibor!

Lévén én is családos, magam elé képzelve ezt a jelenetet, ahogy a pici lányod az élet egyetlen értelmét, az evés adta örömét élte épp át. Öröm volt olvasni!

Szeretettel: Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.