Balázsi Pál Etel: Mint a madarak (2014. május)
A család özvegy Katica mamája a tavaly töltötte 89. életévét.
Pöttöm, vékony falusi asszonyka. Fejét szürke, gyér haj takarja. Szemei mélyen ülők, mosolygós kékek. Arccsontjai kissé szúrósak, arcát kevés ránc barázdálja, pedig volt elég búja, baja, de öröme is. Vasárnaponként együtt énekel a templomban a falú népével, ilyenkor úgy érzi férje a falú egykori baritonja is vele, énekel.
Hosszú élete titkáról hiába kérdezem a megállni képtelen mamát, - a faj lelkem, a faj teszi ezt, mondja mosolyogva, miközben már a létra felsőfokára lépik.
Egyedül él, és él a gyönyörű zöldségeskertje, virágoznak gyümölcsfái, a szőlőtőkék időben felkötözve, diófája is rügyet bontott. Baromfi udvarán, a drótos borító alatt harmincnál több márciusi csibe szemeli a frissen, tépet zöld füvet. Tíz tojójára, két délceg, gyönyörű kakas vigyáz. Az egyik vörös, nagy taréjú, zöld farktollal, a másik kendermagos, tollcsizmás kakas. Reggelente versenyt kukorékolnak, ébresztik a baromfiudvart és a szomszédokat.
Nagyobb állatokat már nem tart. - Nincs miért - magyarázza, meg osztán nehéz a tele vedret cipelni. Tudja lelkem,- folytatja, amióta leestem és a jobb kezem s a vállcsontom eltörött, már nincs elég erő benne.
Ilyenkor vigasztalom, megdicsérem, szívósságát, kitartását, de meg is fedem a fáradhatatlan asszonykát.
- Eleget dolgozott mama, - mondom ilyenkor – most már másnak is kell munkát hagyni. Látja, Isten is üzeni, jelt ad, hogy lassítani kell. A tavalyelőtt nagyon nagy műtéten esett át, más nem is biztos, hogy túlélte volna a bélcsavarodást, a téves diagnózis miatt csak két nap után műtötték meg. Azelőtt forgót cseréltek sorban mindkét csípőjén, egy esős délután megcsúszott és beleesett a sáncba, az arca csupa indigókék lett.
- Igen lelkem, de itt vagyok, és eleget kell tennem a rám rótt feladatnak.
Minden győzködés hiába valónak tűnik. Néha neki keseredik és panaszkodik, hogy milyen nehéz egyedül élni, harmincegy éve meghalt a férje és minden dolog rászakadt. Nincs aki, megvédje, a tavaly valami megcsúfolta a baromfiudvart, - azt mondják valami sakál, ami visszatért a vidékre, maga hallott ilyet? Én csak bólogatok ilyenkor. - Búsulok, nem tudok mostanában friss tojást, húst küldeni az unokáknak. Hűséges kutyáját valaki megütötte, a zár elromlott, ilyenkor segítséget kér. Ahogy telnek az évek zsémbesebb lett, a segítségekkel nincs megelégedve, újra javítja az elvégzett munkát. Úgy érzi csak akkor jó minden, ha ő készíti el.
Idén márciusban ismét műtétre került sor. A nagy fájdalmak közepette is a gazdaságot féltette, a veteményest, a szőlőst, az állatokat, pedig a rokonok, szomszédok mindig segítik.
Gyorsan felgyógyult, az orvosok csodájára jártak. A Húsvéti ünnepeken unokája hazavitte, ott volt a nagycsalád, a gyerekei, unokái, ükunokái.
Telefonon azt mondta nekem – olyan boldog vagyok, mert én is itt lehetek a nagycsaláddal. Legszívesebben kinyitnám az ablakot, és boldogságomban repülnék, mint a madarak.
Hirtelen a három éves szőke hajú, barna mosolygószemű Hajnika jut eszembe. Ő is mindig repülni készül, néha még álmában is. Feláll a kanapéra, nadrágjának zsebeit kihúzza – ezek a szájnyaim – mutatja. Gondolkodik, elkiáltja magát : jepülök, mint a sas!
Ugye? - a repülés, a szárnyalás gyermekkorban és a második gyermekkorban is a boldogságot jelképezi.
3313
paltetel - 2014. május 03. 06:43:11

Drága Viola!
Köszönöm elismerő szavaidat. Valóban elgondolkodtató az idős asszonyok kitartása, életvitele. Ilyen a Katica mama is.
Szeretettel: Etel

3920
lilapetunia - 2014. május 02. 17:58:54

Kedves Etel!

Akárcsak az elöttem szólóknak, nekem is nagyon tetszett Katica mama is, és az öt bemutató írásod is. Azt hiszem, szinte minden, aktívan tevékenykedve több, mint 8 évtizedet megélt ember életében van valami szép, akkor is ha zsémbeskedik. Sajnos, úgy látom, a fiatalok többsége korántsem becsüli eléggé az igazán idös embereket.

Szeretettel gratulálok,
Márta

277
farkas viola - 2014. május 02. 17:31:54

Kedves Etel!

Nagy érdeklődéssel és csodálattal olvastam írásod, el is gondolkodtam rajta. Nem mindennapi lény ez a Katica mama.
Minden elismerésem neki, de Neked is, hogy ilyen szépen megírtad.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

3313
paltetel - 2014. május 02. 17:08:35

Kedves Imre!
örvendek, hogy olvastad írásomat és köszönet a gratulációért.
Üdv. Etel

3659
bujdoso - 2014. május 02. 15:52:06

Kedves Etel!
Azt hiszem, Katica mama hosszú életének titka az elszántság,és hogy sosem esett kétségbe.
Gratulálok írásodhoz. Üdv. Imre

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.