Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.24. 06:08
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.07.24. 00:13
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 21:59
Töröltem az egyik feltöltést Tibor.

2019.07.23. 16:38
Józsi ! A monsoon c. vers kétszer lett feltéve,kérlek törőld az egyiket Köszönettel Tibor ( Mirage )

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Visszajöttek
Korán ébredtem. Tágra nyitottam a közeli dombra néző ablakomat. Különös érzés vett erőt rajtam. Éreztem a tavasz hűvös reggelének hívását. Mennem, kell!
Ágyvetés, tusolás, réteges öltözék, túracipő. Hátizsákomba két almát, fél liter ásványvizet, zsömlét tettem esőköpenyem mellé.
Elindultam. Lassan elmaradoztak a nagyváros tízemeletesei, a tiszta kövezet. Arrább takaros, kertes házak rügyező fái integettek a felkelő Napot köszöntő madarak rajával. A belső udvarokon gémes vagy kerekes kutak, melynek vizét szomjaztam, akárcsak az istállóból kicsapott állatok. Láncra kötött ebek álmodoztak éjszakai kalandjaikról, ugatásra sem érdemesítettek. Egy kisház első ablakának mélyedésben összekucorodott fekete cica várta a felkelő nap sugarainak simogatását. Ahogy haladtam, mind több gazdát váró, térdre rogyott omladozó ház, beszegelt ablakokkal, jajgató, lengő kertkapuval árválkodott.
A felébredt bogarak hadát cikázó madarak dézsmálták, elevenné téve a csendes tájat.
A mezőt átszelő, patak partján, a fűzfa ágain dudorodó rügyek még fáznak, félénken bomlanak. Vidám az élet a patak tiszta vizében. Kishalak hancúroznak, csak egy-két csobbanás árulkodik a merész békák jelenlétéről. Semmi nem zavarja az idilli csendet. Érdeklődésemet egy sötét árny hírtelen megjelenése és eltűnése kelti fel. Errefele szokatlan valami. Lassan közeledek a partszéléhez. Szememmel figyelmesen végigpásztázom a területet. A part túlsó oldalán vízmosta üreget fedezek fel. Valahol azon a tájon tűnt el az ismeretlen. Várok. Hosszú percek telnek el, képzeletemben egy új faj jelenik meg, amit majd én fedezek fel. Képzelgéseimből kiszakítva megjelenik az idegen. Sötétszürke vagy fekete, (hírtelen nem tudom eldönteni milyen) egy vizes bundájú patkánynak tűnő állat jelenik meg a mélyedésből a patak folyásával szembeúszva. Nyugodtan úszik, fejét jobbra-balra fordítva, meglátom gombszerű szemeit, a bajuszán csüngő vízcseppeket. Csodálkozva, tátott szájjal, kimeredt szemekkel nézem az állatkát. Mi az?
Aztán nem hagy sok időt a töprengésre, megmutatja lapos, uszonyszerű farkát. Megvagy! Tudom mi vagy. HÓD! Igen. Olvastam rólad, hogy visszatértetek – beszélek gondolatban az állattal. Ismét eltűnik a víz alatt, majd fennebb újra észreveszem. Haladok én is a vízfolyása mellett az újratalálkozás és az ismerkedés reményében. Nem jött be, de így is felfedezőnek érzem magam, láttam a kihaltnak hitt, de visszatért hódot. Eszembe jut édesapám, akivel először jártam ennél a pataknál. Fűzfaág hasításába szorított májjal rákásztunk. Ő mondta – látod, itt kristálytiszta a patak vize, azért élnek itt ezek a gyönyörű rákok. Aztán eltűntek, nem szerették a közeli gyárakból bevezetett szennyezett vizet. Ma már nem szennyezik a vizet, talán a rákok is visszatérnek.
Közelben van már a lecsapolt tó medre és fennebb a kis halastó. A tó medrét ellepte a sás, a fűz, amik kitűnő védettséget nyújtanak a vízi életmódot folytató madaraknak. Madárcsicsergés tölti be a tájat. A friss levegő, a megújuló természet látványa energiával tölt fel. A halastó felé igyekszem. Amióta csökkent a vízfelület területe a lecsapolással lassan a vadrucák helyét a feketetollú, világos piros- szemű, csőrén és homlokán fehér pikkelyes homlokpajzzsal megáldott szárcsák (vízityúkok) vették át. Vándormadarak. Környezetünkben addig ismeretlenek voltak. Hoppá! Már hallom is a piksz-piksz hangjukat. Visszajöttek ők is. Az év első találkozása velük, örömmel tölt el. Számolni kezdem őket, de itt is, ott is felbukkan egy szárcsa a víz alól, összezavarnak. Fehérfoltos fejük virít. Úszás közben fejükkel igenelnek, figyelik a víz alatti mozgásokat, néha belecsapnak csőrükkel a vízbe, majd újra alámerülnek, mint az igyekvő búvárok. A tavon halászókat figyelembe se veszik, megszokták egymást a halász és a vízityúk.
Körbejárom a kistavat, belesek a nádközé fiókákat keresve. A tavaly nem tudtam betelni a borzas pihetollas fiókák szépségével. Fejüket, nyakukat pirosas sárgás pihe díszíti, olyanok, mint a tarka sálat viselő hölgyek. Vajon még korán van? Nem búsulok, itt vannak. Ők is visszatértek, mint a magasban keringő gólya pár.
A kiserdő felé térek. Fáinak egy részét pár éve szélvihar döntötte, csavarta ki. Kíváncsi vagyok az erdő újjáébredésére. Örömmel tölt el, hogy az öregfák helyében fiatal csemeték virulnak. A napos oldalon rügyeznek a lombhullatófák, bokrok. A tisztáson nyílnak a kora tavaszi virágok, túlsó végében őzet pillantok meg. A tisztelet iránta megállj-t parancsol. Mégis észrevesz, megugorja magát, már csak a fehér hátsóját látom és eltűnik a fák között. A napos, szélvédett helyen az avarban egy összecsavarodott szürke, jól lakott kígyó pihen. Távolról figyelem lustaságát. Barát ide vagy oda, de vele a távoli barátság az elfogadható. Ott hagyom.
A tisztás fölött az ismert sas pár köröz úgy, mint a másik hegy fölött a megrögzött sárkányrepülősök. Elmosolyodom. Talán fordítva – ők próbálnak úgy körözni, mint a sasok.
Lassan hazafele veszem az irányt. Könnyedén lépkedem, boldog vagyok. Ritkán adatik meg, hogy egy nap ennyi baráttal találkozzak, lássam egyesek visszaérkezését. Egy kis bánatos foltocska motoszkál még bennem. Az elhagyatott házakra gondolok. Vajon a házak gazdái, valamikor visszatérnek?
A mezőn egy pár szál tavaszi virágot, szedek. Meggyorsítom lépteimet, hallom a delet jelző templom harangját. Kiérek az útra. Mellettem, elhalad egy autó. Nem intek. Egy pár méter után megáll, visszatolat. Joli barátnőm – elvihetlek? Beülök az autóba, halk zene szól. Hallgatunk. Nem sokáig. Mai élményeimet, a hazafele vezető úton boldogan osztom meg barátnőmmel.
Visszajöttek! – kezdem élményeimet.
3313
paltetel - 2014. május 08. 06:28:19

Drága Éva!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olvasol és értékeled írásaimat.
Köszönöm a szép, bátorító szavaidat.
Szeretettel, Etel

3392
lambrozett - 2014. május 07. 20:18:02

Választékos jelzőid, érdekes hasonlataid, figyelem-megtartó fogalmazásmódod... igazi élmény volt nekem. Örömmel és szeretettel olvastalak. Éva

3313
paltetel - 2014. május 06. 05:27:47

Kedves Márta!
Ízlésünk talál. Nekem mindig nagy élményt nyújtanak a barangolások. Igaz legtöbbször egy kis csoporttal járjuk a természetet a biztonság kedvéért. Nálunk fele elszaporodtak a medvék és a viperák. Az erdők kivágásával csökkent életerük.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel, Etel

3920
lilapetunia - 2014. május 05. 22:29:58

Kedves Etel!
Bizonyosan vannak olyanok, akik csak a krimi jellegü, izgalmakkal teli vagy éppen vámpíros történeteket kedvelik.
Nekem örömöt okoznak az ilyen csendes természet élmények, mint amilyen ez az írásod, éppúgy, mint ahogy a természetröl szóló dokumentumfilmek is.
Szeretettel gratulálok,
Márta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.