Balázsi Pál Etel: Hívatlan vendég

Megérkeztek a bútorok, a munkások felhordták, kérés szerint elrendezték. Elégedetten néztem körül a szobában. Így, nagyon jó! A lakás nem valami nagy, de az enyém. Enyém a bútor, a TV, a kerek asztal, a fiókos könyvespolc, a kényelmes, kinyitható kanapé, a ruhás szekrény.
Letörölgettem, megpucoltam a könyvespolc üvegeit, újra felmostam a padlózatot, friss ágyneműt húztam. Kiszellőztettem. Estére keményen kifáradtam. A meleg-hideg zuhany után, jóleső érzéssel bújtam ágyba. Kezembe vettem Francois Villon verses kötetét, de nem jutottam messze, hamar elaludtam.
Éjféli tizenkét óra körül furcsa hangokra ébredtem. Valaki a szobámban van. Álmosságom hamar elszállt. Szemeim kikerekedtek. Mozdulni sem mertem. Az éj csendje felerősítette a hangokat. Mihez hasonlít ez a hang? Beugrik – egér. Vajon tényleg egér? Fantáziám elindult – és ha nem egér, hanem egy patkány? Wass Albert „A patkányok honfoglalása” című meséje jutott eszembe. Mélyebbre süllyedtem takaróm alá.
Az egértől nem félek. Sokszor találkoztam vele a mezőn! Ja, igen! Köszönöm szépen, a mezőn, ahol nagy a tér, ott minden rendben van, de a négy fal között? Most már egészen közelinek hallom a rágást. Felháborodom! Akárhogy vesszük ez engedély nélküli betolakodás lakásomba, éjszakai csendháborítás.
Próbálom bemérni honnan hallom a rágást. Csendben megmozdulok – a rágás megszűnik. Visszadőlök. Újra rág. Egyszer valahol lent, máskor fent hallom a hangokat. Nincs senki, aki nyugtatgasson, magamat próbálom nyugtatni. - Térj észre, hiszen az egy kicsi szürke állatocska, nem bánt. Nem bánt, persze, csak az idegeimmel játszik. Szellemi, lelki támadásnak vagyok kitéve éjnek idején.
Az óra mutatója nagyon lassan halad lefele. Elszenderülök, idegesen megébredek a szorgoskodó rágásokra, már bosszút forralok támadóm ellen. Macskával megetetem, vízbe fojtom, megüttetem, széttaposom, kikergetem… elszundítok. Álmodom. Ölembe tartom és simogatom a „doromboló egeret”. Az újabb rágásra felriadok. Kókadozva ülök a kanapé szélén s bosszankodva, gondolok álmomra. Milyen játékot űz velem ez az álom?
Hajnal felé hívatlan vendégem elcsendesedik. Mély álomba zuhanok én is.
Reggel nyolckor szédelegve ébredek. Lefőzöm kávémat, közben vizslató szemekkel végig megyek a lakáson, hátha nyomot kapok. Semmi, síri csend.
Visszabújva az ágyba forró kávémmal a kezemben tervet készítek vendégem kiűzetéséről.
A városban kétfajta egérfogót vásárolok: egy csaptatót (rugós) meg egy bebújóst, ami rokonszenvesebb nekem. Vásárolok egy kis szalámit meg szalonnát is.
Sietve hazaérek, lepakolom csomagomat, benyitok napfényes kisszobámba. A pofátlanság tetőfoka, ami ellőmbe tárul! Az ablakpárkányon napozik a betolakodó. Elvesztettem józan ítélőképességem. A kezembe lévő kulcscsomót teljes erőmből az egér felé dobom. Lelki szemeimmel már látom győzelmemet, ahogyan repül fegyverem a betolakodó felé. Nagy csattanás, csörömpölés és a dupla ablaküvegeken öklömnyi lyuk tátong. Az egér – köszöni szépen, lelépett.
Leroskadtam. Nem tudom sírnom vagy kacagnom, kellene. Az elvetett bumeráng, a tervelt bosszú visszatért.
Az egérfogókat betöltöttem, a földre helyeztem, majd az ablakrámát isten tudja hogyan kiemeltem, taxit hívtam, üvegeshez vittem. Amíg újra üvegezték az ablakot, élelmet, mosogatószert, szivacsot vásároltam.
Hazavittem a beüvegezett ablakkeretet, a helyére tettem.
A sarokban, a bebújós fogóban egy kétségbeesett szürke, gombszemű állatka nyüzsgött. Végre. Kezembe vettem a fogót, szemtől-szembe kerültünk. – Te vagy a betolakodó? Látod, mindenki elnyeri méltó büntetését, még én is akárcsak te.
Olyan védtelennek tűnt. Megsajnáltam. Kivittem a mezőre és elengedtem azzal a reménnyel, hogy többet nem tér vissza hozzám a hívatlan vendég.
3313
paltetel - 2014. május 11. 17:16:29

Kedves Viola!
Soha nem felejtem el azt az éjszakát. Hajnal felé már hulla fáradt voltam és nagyon haragudtam. A bumeráng - a bosszú jelzés volt számomra. Amikor kinyitottam a fogót ő csak állt, nem akart kimenni. Jól lakott?
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel, Etel

277
farkas viola - 2014. május 11. 15:44:05

Kedves Etel!
Jó kis történet, érdeklődéssel olvastam, de átélni nem lehetett kellemes. Igazán emberséges a vége. Tetszett.
Szeretettel: Viola In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.