Nagy Csaba: Titokzatos illatok 1. rész
Ugyanolyan monoton nap reggelére ébredtünk, mint az eddigiek. A Troomer-házban nagy volt a nyüzsgés, ahogy ez már oly megszokott, amikor felvirradt a nap. Jack Troomer, a házfő, minden nap 6 óra körül szokott kelni és segített feleségének elkészíteni a reggelit magának, valamint családja számára. Ettől eltekintve egy átlagos családot képzelhetünk el, volt egy fia és egy lánya. Jack magánakvaló figura volt, munkahelyét tekintve nem foglalt el előkelő helyett, hisz árusként dolgozott, de ő ezt nagyonis imádta csinálni; mindent tudni akart, és tudott is az egyes dolgokról r11; sok olyanokról is, ami mást kicsit sem érdekelt. A munkáját mindig pontban 8 óratájt kezdte el, s rótta az utakat, adta el virágait, hogy így csempésszen kis boldogságot az emberek életébe. Mivel szüleit korán elveszítette, ezért döntött e nemes szakma mellett, hogy így rója le tiszteletét előttük. Tőlük tanulta meg a növények ápolásának csínyját-bínyját.
Már kiskorában ő készítette a szülei sírjára a koszorút r11; ami jelentős momentum volt számára r11;, de nem pozitív szempontból. Mikor beért a munkahelyére, felvette álcáját, és széles mosollyal köszöntötte vásárlóit. Mikor az egyik alkalommal megfogta kését, egy gondolat járt az eszében, hogy lehet ilyr16; könnyed és éles egyszerre. Még ideje engedte, folyton azon járt az esze, hogy miért nem érti, vajon az emberek miért nem boldogok, és mindenki csak követi a másikat mind erkölcsben, úgy gondolkodásban. Úgy gondolta, már csak birkák, akik mennek a hamis szentbeszédek után melynek se értelme, és különösebb mondanivalója sem volt. A pláne az, hogy már senki se nézi a másik érdekét. Néha meg-megállt mellette egy vásárló vagy nézelődő, hogy valami szép csokrot kérjen kedvesének, vagy egy hozzá közel álló személynek. De akadt olyan nap is, amikor egy árva lélek sem járt arrafelé, s nem vett tőle senki semmit. Így mentek el napok, hetek, hónapok, de még évek is.
Gyermekei is felnőttek és kiröppentek fészkükből, idővel saját utat választottak, és már családot is alapítottak. Már a szerelem is kezdett elhidegülni a felesége és közte. Egyszer egy nap mikor Jack elment dolgozni, egy furcsa esett történt meg. Egy vásárló érkezett aki nagyon ingerült volt, mert valami tárgyalása balul sült el, s egy csokor orchideát kért. Mondta neki hogy már elfogyott, de a helyébe ad egy csokor rózsát. Erre ő még dühösebb lett, s felborította a kocsit, szanaszét tördelve a virágokat. Ez Jacknek annyira rosszul esett r11; mivel ők voltak a mindenei r11;, hogy arra gondolt, majd megleckézteti. Olyan hat óra körül Jack hazaérkezett, leült az asztalhoz vacsorázni, azonban egy árva szó sem hagyta el a száját.
A vacsorát illedelmesen megköszönte, majd bement a szobába és gondolkodni kezdett, addig felesége lent tévézett. Gondolkozott és gondolkozott, mire az jutott eszébe, hogy álruhát ölt es ha újra jön a vendég, majd jól ráijeszt. Másnap ez így is történt; magára öltött egy kalapot meg egy köpenyt, és magához vett egy papírvágó kést, melyet hajdanán édesapjától kapott. Az illető Jacket felkereste az otthoni virágoskertjében, ami picit messze esik a háztól, hogy a ház ura el tudja választani a családot a munkától. Bár szerencsétlenül alakultak a dolgok, az illető felháborodását nyíltan kimutatta, nem rettent meg, sőt inkább nagyon is keménykedett, és a hívatlan vendég Jack legimpozánsabb bokrára dobta, s így mivel ő hirtelen haragú egyén, nem tűrte szótlanul.
Nem történt még vele ilyen eset, válaszul habozás nélkül a hasába döfte a pengét és mélyen a szemébe nézett, de mégis olyr16; szelíden elvágta annak torkát.Ezt követően feleszmélt, elcsodálkozott hogy mit is tett, majd elásta egy lila bokor alá a holttestet. Remélte, nem találnak majd rá. Mikor hazaért, csak azon járt az esze hogy mit is tett, de ekkor már késő volt, hisz a gyanútlan vásárlót már megölte. Ennek ellenére ő úgy vélte jó dolgot tett, s ha felölti maskaráját, akkor így sokakon tud majd segíteni.
Azonban már elméje akkorra annyira megborult az egyhangúság és a társadalomban való nem beilleszkedés miatt, hogy már képtelen volt eldönteni mi jó és mi rossz, vagy hogy épp mi a fontos és mi nem; ezért úgy gondolta, bárkit megölhet, ki valaha becsmérelte vagy bántotta mind fizikailag, mind lelkileg, és sajnálatos módon így is tett. Felesége ki lent ült a hallban, és nézte a TV-t, ő közeledett a mit sem sejtő nőhöz és egy konyhai villával átszúrta szemét, illetve elvágta a torkát és közben nézte, hogy törékeny testét hogy hagyja el a lélek.
És mind ezt azért, mert többször hallotta a kijelentést, hogy: rmiért nem keresel rendes állást?r1; r11; ez volt a téma folyton-folyvást. És hogy felesége tetemét ne találják meg, elásta a hátsó kertbe, mint ahogy azt tette a vásárlójával is. Később már annyira megbódította a vér szaga r11; mely keveredett a lila akác bódulatba ejtő illatával r11; és ez volt mely megerősítette -, hogy kíméletlen gyilkosságokat hajtson végre.
Éjjel a szomszédok párkánya alatt r11; hogy elkábítsa a bent alvókat r11; fenyőfaágakat égetett, melynek következménye az lett, hogy szén-monoxid mérgezést kaptak, mivel a halálos gáz sajnálatukra beszűrődött a nyitott ablakon keresztül, mert huzat volt. Ezt gondosan eltervezte, jól ismerte a család szokásait, mivel a családanya minden este szellőztetett.
Szombaton, mikor nem volt munkanap és mindenki otthon volt, általában egy grill partyt rendeztek, így senkinek nem lett volna feltűnő a külvárosban, ha éppen a véletlenül úgy hagyott grillsütő tüze okozná vesztüket. Tehát már mikor mindenki kábulatba esett s nem tudták mi ennek az oka, Jack bekopogott és szívélyes mosoly közepette megkérdezte, hogy az ő házuk udvaráról jön-e ez az irgalmatlanul büdös és furcsa szag, vagy a szél hozta-e más környékről.
Elgondolkodtatta ez a mondat, és azon törte a fejét, miért forog körülötte a világ. Ezt mind azért volt terítéken számukra, mert a családapa gyermekkorában nem volt tekintettel a növényekre és a benne rejlő szépségükre; gyakran tördelte a fák ágait. A látkörébe esett gyönyörű virágokat sem kímélte, legtöbbjén áttaposott, és gúnyolódott felette, mert hozzá közel álltak eme színpompás teremtmények. Sokuknak saját történetük volt: például az egyik fának, mely a park közepén állt és fajtáját tekintve nyírfa volt, árnyékában sok szerelmes töltötte napjait.
Egyik fatörzsbe ez volt vésve: szív, majd annak közepén Juliet+Adam, illetve ehhez hasonlóak. A tél beköszöntével Jack barátja az apja kíséretében kivágta eme nemes fát és eltüzelte, mivel nem akadt más gerjesztőjük, mellyel fel tudták volna izzítani az otthonukban levő lángot a zord hidegben. Úgy gondolta nem elég ha John bűnhődik ezért, egész háza lakoljon a tettéért!
Először kihívta a kertbe hogy megnézzék, mi okozza ezt az orrfacsaró hatást. Jack felvette bőrkabátját és gyorsan a helyszínre siettek. Johnnal együtt elgondolkodott, vajon hogy kerülhettek fenyőfaágak az udvarába. John tudta szerint a legközelebbi ilyen erdő 50 km-re volt a várostól, és azt is nagyon nehezen lehetett megközelíteni. John most eszmélt rá hogy amit érzett, a leveleken lévő viasz égésének eredménye.
Ekkor John saját autójához sietett azzal az indokkal, hogy otthagyta a mobilját az anyósülésen és felhívja a rendőrséget, hogy beszámoljon az eddig történt eseményekről.
Jack ekkor azt mondta:
r11; Nem hiszem, hogy a rendőrség bármit is tenne az ügy érdekében. A legjobb esetben is csak gyerekcsínynek könyvelnék el, s újra mosoly rajzolódott az arcára.
Ekkor kocsija csomagtartójából elővette a 20-as csavarkulcsot, észrevétlenül kabátja ujjába csúsztatta, majd visszasietett Johnhoz. John komolyan aggódott és kifejtette véleményét, nem hitte el hogy valójában kamaszok művelték ezt, de elképzelése szerint nem volt olyan ellensége, kit ismerhetett volna. Közben Jack a háta mögé került, s megkérdezte:
r11; Hogy? Biztosan? Senkiről nem tudsz??
r11; Tudnom kellene? Te talán ismersz egy... r11; válaszolt John.
Eközben Jack engedte hogy a fegyvere végigcsússzon kezén, ezek után erős marokkal szorítva fejbe vágta, aki nem látta előre, és összerogyott.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.