Nagy Csaba: Titokzatos illatok 2. rész
Mindezek után kifújta magát, rágyújtott egy cigire, megigazította kalapját, de mindeközben magában azt gondolta hogy ez így túl egyszerű, nem tartalmaz semmilyen művészi hajlamot mely őt kiemelné a többi szabadúszó söpredék közül, s ez cseppet lelombozta. Hogy megnyugodjon, újra beleszagolt kitűzőjének tekinthető lila virágába, melyet nagy becsben tartott, és közel szívéhez viselt.
A lakásban mindenki felébredt. Annt nyugtalanította hogy sehol sem találja férjét, és ettől kiborult. Jack visszatért a házhoz és elásta John testét, csak a feje látszott ki a földből.
Később visszatért Annhez és elmagyarázta, hogy valami furcsa hangokat hallottak a kertben és jó lenne ha ő is szemügyre venné, hogy mi lehet ez.
r11; Aggódom, remélem nem Johnnal történt valami. r11; mondta Ann, s beszaladt, hogy valamit magára kapjon.
- Jó siess, mi addig megvárunk a kertben. r11; mondta halálos nyugodtsággal Jack.
Ann kiáltozást hallott, és félelem töltötte el szívét.
Kiérve a kertbe először Jacket pillantotta meg, aki épp egy fűnyírót szorongatott és begyújtotta a motort. Nem sokkal később, kegyetlen kacagás törte meg a csendet, melyre John is feleszmélt.
Jack abban a pillantban kegyelmet nem ismerve áthajtott a fejen. Mindent beborított a vér és az agyvelő, morbid-gusztustalan képet festve. Erre a nő a félemtől megdermedve mozdulni sem tudott, csak reszketett mint a nyarfalevél, lába a földbe gyökerezett. Jack odament és kímeletlenül homlokon csapta a nőt, ki ettől a kerítésnek vagódott és elveszítette eszméletét. Lassan elsötéltült előtte a világ. Jack eltemette Johnt, egy nyírfamagot vetett a földre, majd rászórt egy kevesett a talajból.
Ann egy számára ismeretlen helyen ébredt, ahol nem tudott megmozdulni. Később eszmélt fel, hogy egy padhoz van szíjazva, szájában egy ronggyal. Nem tudta hogy került ide, és pontosan Jacknek mi a szándéka vele. Jack eltávolította a rongyot, hogy pár szót válthassanak mielőtt meghal.
r11; Mi ez az egész, miért ölted meg a férjemet? Mi volt ezzel a szándékod? r11; kérdezte kétségbeesetten Ann.
r11; Az egész nem most kezdődött, emlékszel... emlékszel mikor őt választottad helyettem, s nekem ebbe bele kellett törődnöm? Igen, Ann? Emlékszel már? r11; mondta dühösen Jack, és szemei vérben izzottak.
r11; Mert szörnyű dolgokat hajtott végre, elvett tőlem, s tetőzte azzal, hogy nem egyezett a gondolkodásmódunk.
r11; És ezért akadtál ki? Te beteg vagy?! r11; mondta Ann.
r11; Miért vagyok? Szerintem végülis egy művész lennék, szeretnék egy kis színt vinni az életembe, és az a Vörös. r11; vágott vissza Jack széles mosollyal az arcán.
r11; Célom az, hogy bosszút álljak mindazokon, kik sérelmekkel illettek engem, s nem tekintettek egyenrangúnak. Tudod milyen az amikor nem vesznek emberszámba?! r11; folytatta.
r11; Fogalmam sem volt arról hogy érzed magad, hisz soha senkit nem engedtél közel magadhoz. r11; válaszolt Ann.
r11; Arra voltam kíváncsi, hogy ki mássza meg ezt a falat, végülis nem építettem olyan magasra. r11; s Jack arca bánatosra váltott, mely már az idegességgel vegyült.
r11; Végletegben beszélsz és semminek sem látom értelmét, ami itt elhangzott. r11; Ann már az idegességtől reszketve vágott vissza.
Jack feldühödt és adott Ann-nek egy hatalmas pofont, amitől elcsattant a szája. Így több szó már nem hagyta el a száját.
Jack az alkalomhoz híven kiélezte s megtisztította fémfűrészét, és ezek után szemügyre vette jó alaposan, hogy mennyire pompás.
Lassan megejtette az első vágásokat Ann bokáján; ettől még elszántabb lett, s tovább folytatta művét. További fűrésznyomokat ejtett, s közben eltörte egy kalapáccsal áldozta végtagjait. Ann erre felriadt és látta, hogy távozik vér az ereiből. A fájdalomtól katatónikus állapotba került és újra eszméletét vesztette. Jack megállt egy pillanara, hogy megcsodálhassa félkész alkotását. A látvány szívmelengető érzéssel töltötte el teste minden porcikáját. Végül felhasgatta apró hasábokra, és betekerte a köpenyébe. Egy vérfagyasztóan sötét gondolata támadt. Visszatért a házba hol a gyerekek már ébren voltak, de nagy sikoltozás közepette megnyugtatta a gyerekeket szülei hollétéről.
r11; Peter és Tom, figyeljetek rám. Szüleiteket meghívták vendégségbe, és amíg nem érkeznek meg, addig én felügyelek rátok. Mary néninek sürgős dolga akadt; ma nem tudott eljönni, és ezért bíztak rám titeket. r11; nyugtatta meg őket.
A gyerekek először kérkedve fogadták ezt, mivel nevelőnőjük egyszer sem hagyta őket cserben, de végülis elhitték a légből kapott mesét. Jack még lenyűgöző történetekkel kápráztatta el őket hogy álomra hajtsák fejüket, de ez is csak tervének része volt.
Ki szerette volna őket a végletekig fárasztani, hogy ha úgy adódik, ne legyen erejük és energiájuk a menekülésre. Mikor már épp elszenderültek volna, belekezdett egy rövid kis monológba.
r11; Hoztam nektek egy kis ajándékot, melyet a szüleitektől kaptatok. r11; édesgette őket magához Jack.
Erre a gyerekek közel kúsztak hozzá, az ágy szélére.
r11; Csukjátok be a szemeiteket, míg lemegyek az ajándékért.
Elővette az erre a célra szánt eldugott baltát a földszinten. Mikor feljött az emeletre bement a szobájukba, majd elővette köpenyét es kiterítette az anyja maradványait a szőnyegre. A gyerekek meghökkenve néztek egymásra majd Jackre, és könnybe lábadt a szemük. De Jacket kicsit sem hatotta meg a könny, és gépiesen ment előre. A gyermekek szaladni kezdtek, de nem tudtak menekülni. Peter r11; a kisebbik gyermek r11; még a szobában elbotlott a maradványokon, melyek felsértették bőrét, és megértette, számára nincs menekvés.
Jack megállt fölötte, baltáját torkába vágta. Tom elbújt a szekrénybe hogy ne találjanak rá, de Jack hallotta mély lélegzetét és szívdobbanását. Rányított, és kegyetlenül felhasította mellkasát, megfosztva apró dobogó szívétől, mert családjának ő volt legkedvesebb. Ezekután elpakolt és a gyermeket kiakasztotta a szekrénybe mint egy olcsó, lecímkézett ruhát. Dolga végeztéül megengedte a gázcsapokat, és miután elhagyta a házat, berobbantotta azt. A lángok egyhamar elkezdték emészteni az épületet. Ő ezt tisztes távolból végignézte, s úgy érezte, hogy ez a látvány nem hasonlítható semmi máshoz. Hogy mentse magát otthonról, felhívta a tűzoltóságot, hogy a Thomson-ház lángokban áll. Még aznap este beleszagolt az orgona virágába és álomra hajtotta fejét.
Másnap reggel Jack különös zajra lett figyelmes. Félálmosan odaballagott az ajtóhoz, majd kinyitotta. Meglepetésére egy rendőrtiszt állt az ajtóban.
r11; Jó napot kivánok. Michael Smith nyomozó vagyok, egy fontos ügy végett keresem. r11; köszönt illedelmesen.
r11; Jó napot - köszönt vissza illedelmesen Jack. Mit tehetek Önért? r11; válaszolt könnyedén.
Smith nyomozó részletes és pontos leírást adott a gyilkosságokról, ahogyan azt a rendőrségi akta felvázolta.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.