Nagy Csaba: Séta hajnalban
Egy estére úgy gondoltuk társammal, hogy kicsit kimozdulunk. Sokat tanakodtunk, hogy végül is hova menjünk. Rengeteg ötlet született, míg egy sötét hídra esett a választásunk, amely nem messze volt tőlünk, de eddig soha nem jártunk ott. És ahogy megálltunk, a víz mozgását kémleltük arra jött egy kissé szakadt ruhában lévő sötét alak, aki azt súgta nekünk:
- Gyermekeim igen jól ismerlek titeket, s látom, nem riadtok, meg a kalandoktól ajánlok nektek egy remek helyet, ahol még bizton állíthatom sosem járt lábatok. - s ezt követően hirtelenjében el is tűnt.
Mi bátran megfogadtuk e furcsa tanácsot s az úton csak azon elmélkedtünk, hogy ez az illető honnan is tudhatta, hogy kik vagyunk, és eddig hol voltunk. Azonban erre választ nem kaptunk. A megtett kiló méterek után elérkeztünk egy kihalt kolostorhoz, amelyet eddig csak a távolból láthattunk, de mindig is megszerettük, volna látogatni. Felfelé egy meredek és kanyargós út vezettet mely macskakövekből volt kirakva, s két oldalán sírok állottak, de csupán a kanyaroknál. Legfelül maga a kolostor díszelgett mely előtt egy kőből faragott feszület volt elhelyezve, melyhez imádkozni szoktak. A hely teljesen mértékben kihaltnak látszott, csak később bukkant fel egy párocska, kik a város látképét fotózták, miközben sört iszogattak, és hangosan kacarásztak. Ahogy megálltam a kőkorlátnál magam is elcsodálkoztam eme nagyszerű fények egyvelegén. Hogy mennyi, szín tudja megtörni az éjszaka sötétjét. Majd heves filozófiai eszmecserébe volt részünk szó volt itt az időről, és a sors fogalmáról. Hirtelen megfordultunk majd megpillantottuk a gyönyörűen megmunkált kolostort. Észrevettük azt is, hogy az épület ebben a napszakban mennyire ijesztő külsőt tár elénk. Hogy a masszív fekete ablakok mintha el akarnának rejteni valamit a szemünk elől. Felfigyeltünk egy apró faragványra mely egy galambot ábrázolt mely most így inkább egy hollóra hasonlított, közben a pár is eltűnt, nem fektettünk rá olyan nagy hangsúlyt mivel úgy gondoltuk biztos hazamentek. Tovább szemléltük a kolostort, amikor egy hűvös szellő haladt át rajtunk, de mi mégis közelebb léptünk a kolostor bejáratához. Mire én megkérdeztem társamat:
- Mi lehet az vakító fény a templom belsejében?
- Az minden bizonnyal az örökmécses, ne törődj vele – válaszolt.
- És van ennek jelentése is? – kérdeztem kíváncsian.
- Persze a reményt, az örök életet, és a szentlélek által küldött lángnyelveket jelenti- mondta, míg közben a denevéreket figyelte.
Majd én is felfigyeltem rájuk, hogy vajon miért körözhetnek a kolostor körül. Már ez önmagában furcsa jelenség volt. Elég időt eltöltve úgy gondoltuk elindulunk haza egy másfajta úton. Ahol megnézegettünk pár sírhelyet, és egyeseket közelebbről is megvizsgáltunk. És az egész helyet átjárta valami megmagyarázhatatlanul különös és undorító szag. Egyikhez mely nem messze volt és egy elsőre olvashatatlan szöveg állott rajta majd közelebbről kiderült, hogy valamilyen latin írás lehetett. Oda mentünk majd elkezdtük olvasni rájöttünk, hogy nem is lehet más csak a Mi Atyánk. Ahogy barátom közelebb hajolt, hogy megnézze, a képet mely egy kígyót ábrázolt, mely a saját farkába harap, viking motívumnak tudható be és az örök életet szimbolizálja, majd hozzáért a sírfelirathoz, mire megijedt mivel elő bukkant az ujjánál egy nagy fekete bogár. Ettől rossz lett a közérzetünk mivel ez negatív dolognak tartjuk számon, és rögtön elméleteket gyártottunk, hogy hogyan jöhetett elő. Én amúgy is babonás vagyok e téren én már szerettem volna tovább menni, de haverom odavan a sötét, félelmetes és persze nyirkos helyekért. Végül is belementem abba, hogy jobban átfésüljük a helyet és fényképeket készítsünk. Így hát tovább haladva megnéztük az egyes kriptákat, ahol hátborzongató szobrok és freskók horrorisztikus jelenete tárult elénk. Ahogy haladtunk lejjebb a lépcső fokain megpillantottunk egy hatalmasra nőtt fát, amely önmagából kifordult lény lett volna, és tövében olyan arcok lennének melyeket halálra kínoztak és oda lennének eltemetve. A fa mellett egy díszes sírbolt állt, mely elsőre egyáltalán nem tűnt hajmeresztőnek, de jobban szemügyre véve egy vérfagyasztó falfestmény tárult elénk. A torzképen az a momentum volt látható mikor az asszonyok meglátogatták a Holtestet, kezükben tartva a leplet melyen egy fej látszott. És a sötétben e holt arc úgy hatott mintha lefejezték volna. A képen lévő alakok szemei különösen nagyon fehérek és gyilkosak voltak, és a ruháik oly sötétek voltak mintha mindig is ott éltek volna mélyen legbelül. És a freskó némely része ki volt emelve a közegből mintha mozogni szeretnének, de viszont visszafogta volna őket egy láthatatlan erő mely bilincsként hatott rájuk. Ettől mi falfehérekké váltunk, lábunk földbe gyökerezett, de tudtuk tovább kell mennünk. Tovább bandukolva egy újabbhoz értünk, ahol díszes boltív volt kivehető és az épület maga fehér színbe pompázott, - ha fogalmazhatok így. Ezen nem volt név csak J. J. - monogram és egy V, ami a római ötösnek felel meg. Távolról meglehetősen úgy festett akár csak a pokol bejárata. Eszünkbe jutott minden rossz melyről olvastam vagy csak épp halottam. Észrevettük, hogy egyre borúsabb az idő, ahogy lejjebb értünk, s a derűs holdfényt is eltakarják a fellegek. Észrevettem amint a kripta rácsos kapuja magától vezérelve kissé kinyílna és nyikorogna. Először a szélre gyanakodtunk, de leesett, hogy szélmozgás egyáltalán nem volt érzékelhető. Társam kíváncsiságtól vezérelve be akart nézni mi is van ott- hiába próbáltam lebeszélni. De ő csak hajtotta a magáét mivel egy rózsafűzért látott szembe a falon szeretett volna körülnézni jobban. Ő bement a telefonnal világítva, mire rázárult a rács. Erre pánik lett úrrá rajta és mihelyt balra nézett megpillantotta a dermedt arcvonásokkal felruházott válláig érő rézszínű kőszobrot. Oda rohantam kinyitottam rácsot majd én is szembesültem az iszonyatos arccal, mely olyannak tűnt mintha ő is megdermedt volna valamilyen borzalomtól. Közelebb hajolni egyikünk se, mert, és megszaporáztuk lélegzetvételeinket. És egyre jobban gyanakodtunk arra, hogy ez a hely mintha élne. És úgy véltük, hogy jobb lenne elhagyni mihamarabb a helyet, de ekkor, már olyan sűrű köd lett, nem vettük észre, hogy letértünk utunkról, s hirtelen a semmiből előbukkant első látásra egy angyali szobor, melynek arca fekete és valósággal riasztó volt. De láttuk, hogy lefele tekint, imádkozik, s arcán kegyetlen mosoly rajzolódott. Elgondolkodtató volt, hogy miért néz lefelé, és eközben megszólalt:
- Fiúk miért jöttetek eme átkozott helyre? – kérdezte közben felállt és ránk mutatott.
- Egy öregember ajánlotta ezt a helyet, hogy ha eljövünk, örökre emlékezetes marad. – mondtam félelemtől reszketve.
- Ebbe igaza volt, s egy kísérteties kacaj rázta meg a kolostor falait. S hozzá tette ezen az úton már soha nem térhettek vissza. Tudatosítottuk, hogy valami alvilági szerzet lehetett. Egyre jobban éreztük, hogy történetünk lehet csúfos véget ér, eközben szertefoszlott a köd. Ezek után kitisztult az út és meztelen csigák lepték el a macskaköves utat. Amely mintha számunkra lett volna kikövezve. Egyre közelebbről hallottuk a vaklegyek zaját. Miközben elcsodálkoztunk a csipkebokrok és az ágak által okozott a furcsa árnyakon, akik úgy festettek akár egy impozáns festmény. Közben fényképeket készítettünk, amikor egy bizarr kék alak jelent meg telefon kijelzőjén melyet először csak fénycsóvának hittünk. Utána kíváncsiságból ráközelítettem majd egy alak formálódott ki pontosabban egy fiatal lány volt, aki egy ágon lógott. S a hátunk mögül ugyanaz az, az ismerős hang hallatszott, s szemünket elvakította a fény melyhez egy rémséges alak is társult kinek kezében lámpás és ásó volt, s a rém megszólalt:
- Végül is… tudtam, hogy eljöttök majd, s megtaláljátok a helyet…
- Ki ez a lány?- kérdeztem miközben szavába vágtam és remegtem.
- Tudni szeretnétek ki ez a fiatal lány, ő volt életem egyetlen szerelme, de mégse lehetett az enyém… másnak adták kezét, s hogy örökkön- örökké velem legyen, véget vettet saját életének, s kérője bosszúból végzett velem s ő is bolyong kísértetként a halandók között akárcsak én és már csak azt szeretné, valaki megtudja szomorú történetét, és átérezze fájdalmát…
4878
csabi6669 - 2014. június 30. 01:22:21

Rendben köszönöm ígérem legközelebb jobban odafigyelek a részletekre. És maga szerint mi az ami hiányzik belőle ?

3313
paltetel - 2014. június 27. 17:15:17

Kedves Csaba!
Van egy pár helyesírási hibád (pl.kilo méter, ), ez megtörténik bárkivel, de nem értettem - miért is mondta? ... tudtam, hogy eljöttök majd, s megtaláljátok a helyet ...
Az az érzésem valami kimaradt a történetből.
Üdv,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.