Benke Mária: Kortünet, vagy kórtünet? II. rész.
Több mint negyven évig a fővárosba jártam „ingázó”-ként dolgozni egy közeli kertvárosból, ahol kellemes körülmények között éltem az életem, ezért észre sem vettem, hogy a zaj, bűz, az óriási forgalom, s annak minden kellemetlensége nyomasztó. Örömmel mentem dolgozni, minden napot derűsen kezdtem és pozitív hozzáállásomnak köszönhetően soha sem okozott gondot, hogy nem volt ülőhely a járműveken, hogy az évszakok változásai esőt, ködöt, szelet, havat, jeget hoztak, melyek kihatással voltak a közlekedésemre és a közérzetemre is…
Amióta nyugdíjasként élem az életem – valószínű – elszoktam a nagyváros minden ártalmától, ezért sokszorosan érzem, s megdöbbenek, hogy mennyire fárasztó, mindig alig várom, hogy a „béke szigetére” az otthonomba hazatérjek…A közel múltban többször is jártam a fővárosban és minden alkalommal kimerülten érkeztem haza attól amiket tapasztaltam… A zsúfoltság, hajléktalan emberek, szemetelés stb. lelkileg is felzaklattak…
Amikor a kortünet…c. írásomat írtam a műszaki kütyük használatán voltam, úgymond „kiakadva” mert csak azt láttam mindenhol, hogy bűvölik a különféle szerkentyűket és kifejezéstelen arccal utaznak, közben vagy a zene bömböl a fülükben, vagy sms-eznek, vagy interneteznek, s még ki tudja mi mindent csinálnak az utasok, de emberi mosoly, köszöntés, beszélgetés, esetleg olvasás nem igen volt tapasztalható…
Mikor fáradtan hazaértem megírtam a fenti című írásom első részét, majd este nyugovóra tértem…Az álom körbefont fátylával és én egy nagyon valóságosnak tűnő helyzetbe kerültem álmomban…Az okos telefonok Tábla Pc-k, laptopok, s egyéb más műszaki újdonságok átvették a hatalmat és leigázták az emberiséget, függővé tették őket, mint a drogosokat a kábítószer.
Megvonták az emberektől a használatukat és azok sápadt remegő arccal könyörögtek, hogy használhassák, mert már nem tudnak nélkülük élni…
Az álmomban megjelent egy másik érzés is, mint amikor ügyintézés céljából valamelyik szolgáltatót hívjuk és egy gépies hang közli, hogy nyomjuk meg az egyes, hármas, ötös gombot, közben egy ismert dallamot zenél, majd megszakad a vonal és kezdhetünk mindent elölről…
Vagy megemlíthetem azt is, hogy újabban már a szupermarketekben az előre csomagolt árut leemeljük a polcokról, ha nem egyértelmű elvisszük az automata ár ellenőrzőhöz, majd beállunk fizetni a pénztárhoz, de ott is egy gép, aminek fizetünk, újabban alig van pénztáros, önkiszolgáló pénztárosok lettünk…
Elgépiesedett világunkban nincs már aki ránk mosolyogva köszönne és megkérdezné mit szeretnénk, esetleg, hogy vagyunk, netán szép napot kívánnánk egymásnak…
Az álom nagyon nyomasztó volt, hirtelen felébredtem, és megnyugodtam, hogy nem lettem gép-függő, nem lázadtam fel semmi ellen, csak éppen lehangolóan elembertelenedett körülöttem a világ…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.