Lovas József Pál: Szellem a palackban - Hetedik történet (2014. október)
Káromkodott. Nagyot, hangosat szólót. Maga is elcsodálkozott ezen. Életének huszonnyolcadik évében járt, ám – neveltetéséből adódóan – emlékezete szerint ez idáig még soha nem hagyta el káromlás az ajkát. Még az olyan enyhébb fajtából sem, amelyre azt mondják: megbocsájtható.
És most csúnyán elkáromkodta magát. A fájdalom az, ami kihozta belőle. A hirtelen belé nyilalló fájdalom, amikor bejárati kapujuk félfájába beütötte a jobb kezét. Olyannyira, hogy a vére is kiserkent azon nyomban. Ápolás közben könnyezett, sebét veszettül csípte a fertőtlenítőszer, fel-felszisszent, ahogy bekötözték.
Távozáskor, ott a rendelő ajtajában jutott el a tudatáig, hogy tulajdonképpen milyen szerencsétlen napon is történt vele a baleset. Tizenharmadika van és péntek, kapott a fejéhez lelombozódva. Nem, nem volt babonás, és mégis! Túl sok minden összejött mostanában ahhoz, hogy ne gondoljon rá. Arra, hogy a dolgok ilyetén való egybeesése nem a véletlenek műve. Érveket sorolt, amelyeket korábban nem vett komolyan.
Csupáncsak két napot kellett emlékezetében visszalépnie. Amikor is – a stúdióvezető úrnak köszönhetően – a helyi önkormányzati rádió végleg bemondta az unalmast. Basa Gábor ugyanis lekéste a médiahatóság által kiírt randevút, melyet frekvenciaengedély ügyben kellett volna megejtenie. Állítólag félórán múlt a dolog, amit a rádió vezetője el is ismert. Felelőtlenségével emberek sorsát döntötte el, a képviselő-testületben ülő párttársai mégis kihúzták a slamasztikából. Ahogy a rádió megszűnt, Basát kinevezték a helyi lap felelős szerkesztőjévé.
Ahelyett, hogy kirúgták volna, magyarázkodott Viola. Jogosan, hiszen sokakkal egyetemben meg volt győződve arról, hogy minden más normális munkahelyen elköszöntek volna tőle. Nem tették. Annak ellenére sem, hogy akkorra már igencsak megszaporodtak a negatívumok a médiában semmiféle szakmai képesítéssel nem rendelkező stúdióvezető úr rovásán. Hűségét azonban díjazni kellett.
– Őszinte leszek. Én személy szerint Gáborra adom a voksom – jelentette ki a polgármester a szűk körben meghirdetett pályázatra jelentkező újságíró hölgynek. Viola csodálkozó tekintetét látva még hozzáfűzte: – Vele már végigvittem egy választást. És talán nem okozok meglepetést azzal, ha közhírré teszem, hogy ismét szeretnék nyerni.
Viola tovább feszegette a témát.
– A jelöltek általában azért indulnak el egy választáson, hogy nyerni szeretnének. Ezzel a polgármester úr sem okozott meglepetést. Sejtette az egész város. A meglepetés itt Gábor újbóli kinevezése. Ki ez az ember, aki annyi baklövés, vétség elkövetése után is élvezi a városvezetés bizalmát?
Választ már nem kapott a felvetett kérdésre. A város első embere néma maradt. Viola akkor a barátnőjéhez fordult, tőle várt néhány biztató szót.
– Egy a rossz szellemek közül palackba zárva, melyet a polgármester úr önös érdekből most ismét kiengedett – szólt Kinga, majd vigasztalón átölelte a lányt.
3313
paltetel - 2014. október 05. 10:42:44

Kéz - kezet mos. Ennyi, még akkor is, ha nem teszi a dolgát, vagy mégis?
Üdv. Etel

2603
orkutya - 2014. október 04. 20:11:09

A politika sokszor utálatos, mert rengeteg hozzá nem értő, akarnok ember műveli. Őket kellene palackba zárni, hogy ne árthassanak a tisztességes embereknek!
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.