Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Egy élet végén (2014. október)
Az angyal,mint ahogy szokta,hallván,hogy a Földön elhunyt valaki,kilépett a Menny kapuján,és várt. A felhők fehér fodrai mögött már messziről látta,ki érkezik. Nehéz dolgom lesz,gondolta,muszáj szigorúbbnak lennem.
Az új halott tétován imbolyogva teljes valójában feltárult,a lágyan tekergő felhők fátyla fellebbent.

Köszöntelek,tudod-e,hol vagy? Igen! Itt a fehők sűrűek,mialatt várunk,beszélgessünk kicsit.Szóval,panaszod van az emberekre,és különösen egy emberre. Sorold el,melyek ezek! Szórja a pénzt,hülyeségeket vesz... Figyelj jól,most megkérdezem,te kedves voltál hozzá? Törődtél vele? Szeretted? Vele voltál? Ellenségei mellett,vagy mellette tartottál ki? Láttuk,ki milyen volt. Megfigyelted-e magányát,elkeseredettségét? Mit gondolsz,te mit tettél? Megkérdezted-e,mire van szüksége? Megölelted? Állítottad,hogy ő döntötte el,hogy elfordul tőled. Gondolkozz!
Sorold tovább panaszaidat!
Nem szeret engem,mert nem tette meg,amit mondtam,pedig jót akartam,esőben elment sétálni,vagy kidobta az ételt,amit vettem neki,vagy azt a műsort nézte,ami amit nem engedek nézni....(Az angyal türelmesen hallgatta,halottunkból minden sérelme kibukott,majd fáradtan nézett beszélgető társára.)
Ezt mondod tehát,ilyen rossz ő. Igen,igen,igen!!!
Itt mi láttuk,hogy miközben ahogyan bántál vele,ő szívből igyekezett jó ember lenni,csendesen viselte a lelki szenvedést,miközben a szeretetedre vágyott.
Sorolhatod még,mondd!
Hazudott nekem,kicselezett,megtette,amit tiltottam neki,folyton valami rosszat tett.
Ezt tette veled,mondod. Mi nem láttuk mindazt,amit felsorolsz. De láttuk,hogy kedvedben akart járni,apró,s nagy dolgokban kigondolta a legjobb szándékkal irántad,hogyan tegye jobbá közös életeteket. Te szerinted hazudott. Nem láttunk ilyet,nem tette. Ha nem mondta el,mire készül,azt azért tette,mert félt a haragodtól,ami megakadályozta volna életetek rendezésében.Sok példát láttunk. (Az angyal csendesen elmondta.)

A várakozó üresen meredt az angyali szempárra.
Mondd,maradt-e ezek után benned sérelem vele szemben?
Arcodat látva,és,hogy erre a kérdésre nem tudsz már semmi vádat mondani,megkérdezzük tőled:

Miért állítod,hogy az ember,akiről beszélünk,rossz?
Látom,tanácstalan vagy.
Szeretted őt?
Igen,lakást adtam neki,enni adtam,fizettem mindent,rengeteg rezsit,mindent.
Valóban,láttuk mindezt,jól tetted. Láttuk-e,hogy mindezt jó kedvvel,kedvesen,elfogadóan adtad?
De utálatos volt,elutasított,nem beszélt velem,és...Áljj,most már ne tovább! Szeretnél köztünk lenni? Igen,én jó vagyok,nem csináltam semmit,én a Mennybe kell kerüljek,...Állj.
Láttuk,hogy gyötrelmes kínjaiban,melynek okát kiderítettük,gyakran tehetetlenül vergődött,erősen ellenállt a rossznak,volt,hogy hibát ejtett,de mi segítettük megoldani,téged figyelmeztettünk,hogy saját érdekedben térj le a rossz útról,kaptál angyalainktól segítséget,mert teremtményünkként szeretünk.
Mentél a saját fejed után,miközben ránk hivatkozva büszke voltál,ítéletet mondtál felette, szemébe mondtad neki: "A pokolba fogsz kerülni!"
Félsz-e már?
Nem,én jó vagyok,jó vagyok!
Ez most itt kevés.
Miért? Menjünk már be,elmondtam mindent,mondtam,hogy én jó vagyok,miért nem érted?

Látom,nem félsz. Elmondtam,mit láttunk. Mondd,jó vagy te?
Igen.

Legyen akkor ez,te mondod.
Szerinted ki mondja meg,ki vagy?
Tudom,én,jó vagyok.
Legyen.

A közvetítő nehéz szívvel befejezettnek tekintette a meghallgatást.
Várj,hamarosan eldől,mi lesz veled. Állj ide ehhez a felhőhöz,és maradj csendben. Várj.

Az angyal bement,igen csendes,és szomorú volt,bizonytalan érzés telepedett szívére,mielőtt Istenhez ért,sírt egy cseppet. Isten gondterhelt vonásokkal arcán,aggódva várta angyalát.
Halvány mosollyal fogadta,ahogy odaérkezett.
Mondd már,ne kínozz,megbánta,elismerte?
Megmondtad neki,hogy másik nem vétkezett ellene,ugye nincs már harag benne?
Jaj,jaj,nagyon csendben vagy...Hadd nézzem arcodat,ne hajtsd le fejed.
Az angyal mégsem nézett Istenre. Jó,legyen,mondta Isten.

Hosszasan,mozdulalanul néztek el messze,majd egymásra,aztán hirtelen megijedve az angyal elkapta a tekintetét. Elvész,mondta Isten...
Nem,nem,szólt az angyal...

Kérdezd meg,szólt Isten.Döntse el ő,ahogy szoktuk. Ha azt mondja,bejön,tudod mit kell tenned.
De ha nemet mondd,hozd elém azonnal,és velem marad,mert kedves gyermekemet ismertem föl benne. Menj,igyekezz! Siess már!

Az angyal tudta,mi szokott történni,nem tudott úgy bizakodni,mint Isten.
A halott ott várta már,szemtelen,követelőző tekintettel egyenesen belenézett a szerény angyalszemekbe. Angyalunk feje megrándult,mintha pofont kapott volna.
Nem róva fel,kedvesen köszöntötte a friss elhunytat,vállára tette puha kezeit,fehér habruhájának ujja lassan,gyengéden omlott vissza,gyermekien vékony karjai halvány remegéssel várták a teremtmény válaszát.
Nem várt tovább,elkezdődött a Szertartás.
Gyermekem,Istennek elmondtam,amit beszéltünk imént,tudnod kell,hogy Ő végtelenül szeret téged,és vár terád,mindennél jobban szeretné,ha vele lehetnél. Az elhunyt már nyitotta volna száját,angyalunk azonban hátrább lépett,komoly arccal,fegyelmezetten így szólt: Állj,már nem beszélhetsz. Egyetlen szót várunk,mely lehet igen,vagy pedig nem. Többet nem hallgathatlak meg,életed mindennél beszédesebb. Tudod,van,akitől miután földi élete véget ért,és ide kerül,nem szoktam kérdezni semmit,meglátom,és karját fogva bemegyünk. Ők nem szólnak,csendesek,csak bejönnek. Másoktól megkérdezem,utazása nem volt-e nehéz,halk válasza után bejöhet.
Vannak azonban,akik vad tekintettel érkeznek,parancsolón kiabálnak... Ilyenkor bemegyek,kaput behajtom,és tudom,mi történik odakint. Mikor a dübörgés,és morajlás megszűnt,vigyázva nyitok kaput újra,és várok,mindig várok!
Te egyik sem vagy. Isten úgy döntött,élni fog a maga által teremtményeinek ajándékozott "szabad akarat" lehetőségével. Maradj csendben,már nem szólhatsz,ha értetted,amit az előbb mondtam.
Állj ahhoz a felhőhöz,gyere csak,menjünk kicsit távolabb,itt a kapunál erős a szél.
A halott teste merev volt,csak nehezen mozdult,arcán aggódó kérdés: "Távolabb?" Hogy megyünk be így,ha már most messzebb viszel. Az angyal lelkében tükröződtek a teremtmény érzései,aki nem szólt. Egy pillanatra felnézett az angyal a rutinból,remény csillant a nagy,kedves,nyugodt szemekben. Tudta,nem húzhatja sokáig megszokott munkáját,mostmár dönteni kell.
Ekkor a halott csalódottan,szemrehányóan nézte már.
Lassan hátrált,miközben halkan szólt az ítélet alatt állóhoz.

Kaptál esélyt,hogy itt változtass magadon,mert életed során nem tetted meg. Szavaidból láttam,az vagy,aki voltál. Ezért Isten parancsára felteszem neked az utólsó kérdést: "Bejössz?"
A halott felderült,átszellemülten igent mondott. Ekkor a fehér felhők elsötétültek,az angyalt behúzta az áramló szél,a kapu eltűnt. Az angyal ott állt a Menny kapuján belül,s hallotta a dübörgést,a morajlást... Várt...
Kinyitotta a Menny bejáratát,hogy az érkezők ne tévelyegjenek...

Isten nem volt szomorú,hallott mindent. Jól van,a törvény beteljesült,gondolta,nem történt akarata ellen semmi.
Még távolról hallatszott gyenge morgás,a felhők azonban vakító fehérségben ringatóztak,játékos gyermeki táncba kezdtek,levetve a rájuk tapadt sötétséget.
4962
Tasnadirita - 2018. július 18. 08:41:15

Kedves Kata! Igen, igazad van, 2014-ben még nagyon rossz helyzetemben jó volt kiírni magamból, az ilyesmi sokat segít, lelki gyötrelmekkor. Szeretettel, RitaHeart

5772
Saranghe - 2018. július 17. 21:36:50

Kedves Rita!

Talán ezt ki kellett írnom magadból. Sajnos sok ember még halála után is lehet, hogy valóban elhiszi magáról, jó életet élt. : (

Szeretettel olvastalak:

Kata

4962
Tasnadirita - 2018. július 17. 18:50:20

Kedves Olvasó! A fenti történetben az anyáról 2018-as Végállomás a Pokol? című történetemben írok részletesen, tetteiről, szavairól, személyiségéről, lelki sérültségéről, ez az írás azzal együtt kerek.SmileSzép napot! Rita

5396
Kitti - 2016. július 03. 11:46:33

Kedves Rita!

Látod, megnéztem itt is G-nét, hiszen te mondtad, hogy róla szól ez a történet. Kis lelki felszabadulás lehet, hogy ezt megírtad. Kárpótlása a csalódott fájdalmaknak. Ám a kísértés és a szellemiség nem tűnik el, az itt marad.
Én nem hiszek abban, hogy Isten fenntart egy poklot és üzemeltet egy mennyországot. Isten jó, ezért nem lehet megkülönböztetés és büntetés sem az életért, amit ő adott és irányított. Neked is egy próba volt G-né, mint ahogy az én G-ném is egy próbatétel. Nem kívánok senkinek rosszat, se itt a földön, se máshol, még fikcióba sem. Békesség!
Szeretettel voltam itt.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.